Itt az ősz: a Gólya is felkészül a költözésre

  • narancs.hu
  • 2017. szeptember 12.

Lokál

Kicsi lett a hely, barátságtalan a környék.

"Bizonytalan, hogy meddig maradunk a Bókay utcában, ezért új helyet keresünk" – írta ki ma a nyolcadik kerületi roncs- és kultkocsma Facebook-oldalára. "A Gólya épülete az 1880-as években épült, vendéglátóhelynek. Mai napig rendszeresen térnek be régi vendégek megnézni, mivé alakult a Gólya, ahol munka után halászlevet ettek anno a ‘60-as években" – folytatják a posztban, majd hozzáteszik, a rendszerváltást követően magánkézbe került ingatlanba 2013 nyár elején költöztek be, és nagyjából egy év múlva terveznek továbbállni. A miérteket pontokba is szedték:

 

  • annyi programnak, rendezvénynek, szervezetnek, funkciónak és embernek próbálnak helyet biztosítani, hogy kicsi lett az épület
  • nyitáskor 50 fő befogadására kértek engedélyt, augusztusban aztán az önkormányzat hatósági ellenőrzést tartott a helyen, és figyelmeztette a szövetkezetet, hogy többen tartózkodnak ott a kelleténél, ezért elindították a bővítéshez szükséges folyamatokat, így szeptember elsejétől már 150 főt fogadhatnak be, ami viszont még mindig kevés, az igények folyamatosan növekednek
  • a környék is kezd szűk lenni: az utóbbi hónapokban a környező házakból érkező lakossági panaszok ugrásszerűen megnövekedtek, ráadásul jövőre az utca túloldalára is lakók érkeznek
  • és kevésbé toleráns: "hiába söpörjük fel péntek este többször az előttünk lévő utcarészt és szólunk minden vendégünknek, hogy ne vigyen ki alkoholt, húsz cigiző ember akkor is koszt hagy maga után, és a hatóságok biztos, hogy találnak legalább egy valakit köztük, aki mégis magával vitte a sörét. Ezek mind olyan dolgok, amik akár rövidtávon korlátozhatják a nyitvatartásunkat, ezzel minden lehetőséget elvéve attól, hogy este tíz óra után bulikat tartsunk."
  • és kevésbé barátságos: "a Corvin-negyed kiépítésével egy olyan fényűző környezet alakul ki körülöttünk, aminek sivárságához és lelketlenségéhez nem tudunk kapcsolódni. Nem tudjuk, és nem akarjuk szolgáltatásainkat az újonnan megjelenő igényekhez igazítani, ezért szükségszerű, hogy a növekvő ingatlan és bérleti díjak – a korábbi lakókat követően – minket is kiszorítsanak."

 

A teljes poszt itt olvasható.

Két másik nyolcadik kerület hely – a Müszi és az Auróra – hasonló problémáiról már korábban írtunk.

„Ez nem politikai harc, hanem az életünk" - A Müszi csapata a bezárásról és a jövő lehetőségeiről

Öt év után kitették a Corvin Áruház harmadik emeletéről a civil szervezeteknek, alkotóműhelyeknek, szabadegyetemnek és rengeteg programnak, kiállításnak, beszélgetésnek otthont adó közösségi befogadóteret, a Müszit. Bár úgy tűnik, az ak­tuál­politikától független piaci döntés született, az biztos, hogy a civilekhez is kötődő belvárosi underground helyeknek egyre nehezebb fennmaradni. A müszisek sem nyugodtak, de optimisták.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.