Fotótörténeti különlegesség az Aszódi Javítóintézetben

  • narancs.hu
  • 2017. november 17.

Lokál

Urbán Tamás és fia, Urbán Ádám közös kiállítása ugyanarról, négy évtized különbséggel.

Az Aszódi Javítóintézet különleges hely: az ideiglenesen itt élőknek az ittlét egyszerre büntetés és nélkülözhetetlen segítség. Aki már járt ott, biztosan nem fogja elfelejteni – nyilatkozta Urbán Ádám fotós, aki egy véletlennek köszönheti, hogy előkerültek édesapja több mint négy évtizeddel korábban készült felvételei.

false

 

Fotó: Urbán Tamás

Urbán Tamás 1975-ben diplomamunkájának az Aszódi Fiúnevelő Intézetben készült képeit adta be, amelyből kiállítást is rendezett Aszódon. Akkor a kulturális hatalom betiltotta és nem engedélyezte, hogy a kiállítást a fővárosban is bemutassák.

Azóta több mint négy évtized telt el és egy véletlen folytán derült ki, hogy az intézet nevelői megőrizték a betiltott kiállítás képeit, amelyek a pincéből elő is kerültek. Ekkor határozta el Urbán Ádám, hogy folytatja az édesapja által elkezdett sorozatot, és megmutatja, hogy  évtizedekkel később ugyanott mit lát a fotóriporter apa fotóssá lett fia. Apjához hasonlóan ő is rengeteg időt töltött együtt a bent lakó fiatalokkal, akik többnyire lopásért, rablásért vagy más bűncselekményért kerültek be. Sikerült jobban megismernie, hogyan működik a kívülállókat zsigerből elutasító, zárt közösségük.

Az Aszódon meglelt negyvenéves kópiák mellé Urbán Ádám a huszonegyedik század technikájával fotózott újakat. Nem apját utánozta, nem a meglévő képeket rimékelte, hanem beleállt a helyzetbe, és lefényképezte, milyennek látja egy mai fotográfus az évszázados intézmény mai lakóit. És a külön-külön is figyelemre méltó képek mellett éppen ez adja a két anyag érdekes átjárásait, azt a párbeszédet, amely áthidal negyven évet. Azonos téma két generáció eltérő formanyelvén megmutatva, a változó emberek és mégis azonos helyzetek, szituációk… a két Urbán más, és mégis sok szempontból hasonló előadásában – összegezte a kiállítást Kincses Károly, az esemény kurátora.

false

 

Fotó: Urbán Ádám

 

Az Akkor és most címmel nyíló kiállítás megnyitója az Aszódi Javítóintézetben (Aszód, Baross tér 2.) lesz november 23-án, 13.45-kor.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.