Fotótörténeti különlegesség az Aszódi Javítóintézetben

  • narancs.hu
  • 2017. november 17.

Lokál

Urbán Tamás és fia, Urbán Ádám közös kiállítása ugyanarról, négy évtized különbséggel.

Az Aszódi Javítóintézet különleges hely: az ideiglenesen itt élőknek az ittlét egyszerre büntetés és nélkülözhetetlen segítség. Aki már járt ott, biztosan nem fogja elfelejteni – nyilatkozta Urbán Ádám fotós, aki egy véletlennek köszönheti, hogy előkerültek édesapja több mint négy évtizeddel korábban készült felvételei.

false

 

Fotó: Urbán Tamás

Urbán Tamás 1975-ben diplomamunkájának az Aszódi Fiúnevelő Intézetben készült képeit adta be, amelyből kiállítást is rendezett Aszódon. Akkor a kulturális hatalom betiltotta és nem engedélyezte, hogy a kiállítást a fővárosban is bemutassák.

Azóta több mint négy évtized telt el és egy véletlen folytán derült ki, hogy az intézet nevelői megőrizték a betiltott kiállítás képeit, amelyek a pincéből elő is kerültek. Ekkor határozta el Urbán Ádám, hogy folytatja az édesapja által elkezdett sorozatot, és megmutatja, hogy  évtizedekkel később ugyanott mit lát a fotóriporter apa fotóssá lett fia. Apjához hasonlóan ő is rengeteg időt töltött együtt a bent lakó fiatalokkal, akik többnyire lopásért, rablásért vagy más bűncselekményért kerültek be. Sikerült jobban megismernie, hogyan működik a kívülállókat zsigerből elutasító, zárt közösségük.

Az Aszódon meglelt negyvenéves kópiák mellé Urbán Ádám a huszonegyedik század technikájával fotózott újakat. Nem apját utánozta, nem a meglévő képeket rimékelte, hanem beleállt a helyzetbe, és lefényképezte, milyennek látja egy mai fotográfus az évszázados intézmény mai lakóit. És a külön-külön is figyelemre méltó képek mellett éppen ez adja a két anyag érdekes átjárásait, azt a párbeszédet, amely áthidal negyven évet. Azonos téma két generáció eltérő formanyelvén megmutatva, a változó emberek és mégis azonos helyzetek, szituációk… a két Urbán más, és mégis sok szempontból hasonló előadásában – összegezte a kiállítást Kincses Károly, az esemény kurátora.

false

 

Fotó: Urbán Ádám

 

Az Akkor és most címmel nyíló kiállítás megnyitója az Aszódi Javítóintézetben (Aszód, Baross tér 2.) lesz november 23-án, 13.45-kor.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.