Fotótörténeti különlegesség az Aszódi Javítóintézetben

  • narancs.hu
  • 2017. november 17.

Lokál

Urbán Tamás és fia, Urbán Ádám közös kiállítása ugyanarról, négy évtized különbséggel.

Az Aszódi Javítóintézet különleges hely: az ideiglenesen itt élőknek az ittlét egyszerre büntetés és nélkülözhetetlen segítség. Aki már járt ott, biztosan nem fogja elfelejteni – nyilatkozta Urbán Ádám fotós, aki egy véletlennek köszönheti, hogy előkerültek édesapja több mint négy évtizeddel korábban készült felvételei.

false

 

Fotó: Urbán Tamás

Urbán Tamás 1975-ben diplomamunkájának az Aszódi Fiúnevelő Intézetben készült képeit adta be, amelyből kiállítást is rendezett Aszódon. Akkor a kulturális hatalom betiltotta és nem engedélyezte, hogy a kiállítást a fővárosban is bemutassák.

Azóta több mint négy évtized telt el és egy véletlen folytán derült ki, hogy az intézet nevelői megőrizték a betiltott kiállítás képeit, amelyek a pincéből elő is kerültek. Ekkor határozta el Urbán Ádám, hogy folytatja az édesapja által elkezdett sorozatot, és megmutatja, hogy  évtizedekkel később ugyanott mit lát a fotóriporter apa fotóssá lett fia. Apjához hasonlóan ő is rengeteg időt töltött együtt a bent lakó fiatalokkal, akik többnyire lopásért, rablásért vagy más bűncselekményért kerültek be. Sikerült jobban megismernie, hogyan működik a kívülállókat zsigerből elutasító, zárt közösségük.

Az Aszódon meglelt negyvenéves kópiák mellé Urbán Ádám a huszonegyedik század technikájával fotózott újakat. Nem apját utánozta, nem a meglévő képeket rimékelte, hanem beleállt a helyzetbe, és lefényképezte, milyennek látja egy mai fotográfus az évszázados intézmény mai lakóit. És a külön-külön is figyelemre méltó képek mellett éppen ez adja a két anyag érdekes átjárásait, azt a párbeszédet, amely áthidal negyven évet. Azonos téma két generáció eltérő formanyelvén megmutatva, a változó emberek és mégis azonos helyzetek, szituációk… a két Urbán más, és mégis sok szempontból hasonló előadásában – összegezte a kiállítást Kincses Károly, az esemény kurátora.

false

 

Fotó: Urbán Ádám

 

Az Akkor és most címmel nyíló kiállítás megnyitója az Aszódi Javítóintézetben (Aszód, Baross tér 2.) lesz november 23-án, 13.45-kor.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.