Nyomtatott kiadásunk karácsonyi dupla száma megrázó írást közöl arról, hogy mivel mérgezi magát és környezetét télen a magyar, ha nem akar megfagyni. Nos, nem válogatunk. Ahol pedig gyerek is él, különösen drámai a helyzet. Részlet a cikkből:
Az észak-magyarországi régió, Borsod, Heves, Szabolcs (és idesorolható még Jász-Nagykun-Szolnok megye is) kályhái mindent elnyelnek: ruhát, PET-palackot, vizes fát, lakkozott parkettát, fűrészport, zöld növényt vagy akár döglött nyulat… bármit, amiből egy kevés kalória kinyerhető. A nagyon szegények – és itt nem csupán a cigányságról beszélünk – egészen speciális technikákat fejlesztettek ki. Ezek egyike a ruhával kitömött PET-palack. Levágjuk a palack alját, a rongyot felhasogatjuk, majd kis gombócokba gyűrve beletuszkoljuk a palackba. Az így kapott, nagyjából 1,5-2 kilós hengeres testből egy átlagos sparhelt tűztere kettőt-hármat is elnyel. A gombóccá gyúrt textília között mindig marad annyi levegő, amennyi az égéshez szükséges.
| ||
A kéménysepréssel foglalkozó cégek szerint a helyzet drámai. Ugyanazt mondja minden szakember: a kémények, de a tüzelőberendezések állapota sem üti meg a közép-európai szintet. Faluhelyen még mindig a sparhelt vezet, vagy a jellemzően kalákában rakott cserépkályha. Modern berendezéseket, olyan cserépkályhát, ami nem a szoba oxigénjét használja elsősorban, csak a gazdagabbak, a városból kiköltözők tudnak beszerezni. Ugyanez érvényes a kiváló hőleadású, a kevés kormot és hamut termelő préselt fa, a pellet befogadására alkalmas kazánokra is.
Az észak-magyarországi tapasztalatok szerint a lakosság 30 százaléka éget kommunális hulladékot; még a városokban is dívik ez, főképp a családi házas övezetekben.
A folytatás – vigyázat, felkavaró részletekkel – a Magyar Narancs karácsonyi dupla számában, ami már kapható az újságárusoknál.
