Magyar Mandarin

Teaivás közben nem ildomos a vihogás, de a hangos szürcsölés mehet.

Pekingben mintha készakarva ontanánk magunkból a füstölt szalonnára emlékeztető, letagadhatatlan bukét, amikor a metróban a hajunk, az arcunk és a szagunk is összeér. Odakint a felszínen meg tényleg az egész mindenség eltűnik.

A melegbárok képezik az egyik olyan biztonságos szigetet Kínában, ahol az itt élő melegeknek szinte semmitől sem kell tartani. De sajnos épp elég az olyan hely, ahol félniük kell.

Lekaptam magamról a parókát hajcsavaróstól, idegesen babrálva az addigra szinte rasztásra összeállt csuromvizes tincseimmel, majd szinte táncolva kiléptem a kis üzlet ajtaján.

A pekingi gettó a szombati szokásos rendben éledezett, és csak akkor állt meg egy pillanatra, amikor egy meztelen külföldi lejtett végig a kihalt soron. Ez a meztelenül elsuhanó külföldi én voltam.

Az egykori profi kosaras mindenkivel azt itatja, amit nem szeret. A magyar főnök pedig mindenkit boldoggá akar tenni, de már a látvány is megrészegíti a vendéget. Bizarr történetek egy pekingi luxusbárból.

Szégyenszemre vissza kellett ülni arra a kemény, rózsaszín gumilabdára, amit jógázáshoz használnak a világnak ezen a felén, noha addigra elmacskásodott és elkékült lábszáramba olyan intenzitással és hirtelen hasított a fájdalom, mint máshova jobb napokon az orgazmusok.

A fajtánkról most mozifilm is készült, amiben mindenki egyformán idióta és egyformán elveszett.

Sárkányokat hozni Kínába jó ötlet, mert imádni fogják.

A pekingiek 80 százaléka interneten vásárolt jogosítvánnyal vezet, és sokan sosem tanulták, hogyan kell. A legtöbben fényszóró és index nélkül, csak a dudával kommunikálva száguldoznak, ilyen körülmények között aligha volna érdemes igazi jogosítványt szerezni.

„Pandora messze van, Zhangjiajie viszont közel” – akad, akinél ez a reklámszagú mézesmadzag működik. Én például azonnal bedőltem, és már utaztam is Zhangjiajiébe.