magyarnarancs.hu: A kezdetektől fogva biztosak voltak benne, hogy a film fekete-fehér lesz?
M. Deák Kristóf: Nem emlékszem már a pillanatra, amikor Sós Bálint Dániel rendezővel megszületett a konkrét ötlet – de igazából ennél a filmnél nem is ez a lényeg. Persze ez a képi világ legláthatóbb része, de mi más gondolatmenettel indultunk el: sokkal fontosabb volt a szürkeség, a kortalanság, a ködösség, az absztrakt stilizáltság – na és persze az, hogy inkubátorfilmként kevés pénz állt rendelkezésre (a Nemzeti Filmintézet Inkubátor Programja az elsőfilmes rendezőknek biztosít lehetőséget pályakezdésre, jellemzően alacsonyabb költségvetésű filmterveket támogatva – G. Á.). Ezeket számba véve az egyenletnek egyszer csak az lett az eredménye, hogy legyen a Minden Rendben fekete-fehér. De a valóságban ez sokkal inkább egy szürke film: fekete és fehér is alig van benne, inkább a középtartományban, a szürke különböző tónusaiban úszkál a kép.
magyarnarancs.hu: A fáma szerint az operatőrök különösen szeretik a fekete-fehér filmeket, ezekben lehet ugyanis a leginkább játszani a kontrasztokkal vagy épp fénnyel festeni.
MDK: A fekete-fehér képek könnyen tudnak nagyon hatásosak lenni, ha nagyok a kontrasztarányok, sok a sziluett vagy óriási élfényeket használnak. Mi azonban direkt ezek ellenébe mentünk, hogy ne a klasszikus fekete-fehér esztétika jelenjen meg a vásznon. Épp ezért operatőri szempontból elképesztően nagy kihívás volt a film, teljesen ki kellett mozdulnom a komfortzónámból, ezért pedig nagyon hálás vagyok Bálintnak. Állandóan kijjebb és kijjebb lökdösött a szokásos operatőri gondolkozásból. El kellett dobnom egy csomó olyan fogást vagy trükköt, amit azért alkalmazunk, hogy a kép jól nézzen ki, és teljesen más vizuális rendszerben voltam kénytelen gondolkodni. Azt nem tudom, hogy maga a film mindenkinek tetszik-e, de én mindenképpen szeretem benne, hogy tesz egy erős kísérletet arra, hogy más legyen, mint a többi.
magyarnarancs.hu: Hogyan nézett ki a rendezővel való közös munka?
MDK: A rendező-operatőr-viszony minden filmnél más és más. A Minden Rendbennél az volt az érdekes, hogy a forgatókönyvet olvasva könnyen el tudtam volna képzelni egy dokumentarista, kézikamerás világot, amikor a szereplőkkel együtt mozgunk a panelházak folyosóján, kicsit mint a dán Dogma-filmeknél (a dán Dogme 95 nevű filmes mozgalom alkotói, például Lars von Trier által készített filmek – a szerk.). Az volt a megérzésem, hogy mégsem ezt kellene csinálnunk, és amikor először találkoztam Bálinttal, ő is megerősített abban, hogy sokkal absztraktabb képekkel kellene elmesélnünk a történetet. Sokat agyaltunk a hogyanon, egymásnak passzolgattuk a labdát, a gondolkodásban pedig nagy segítségünkre volt Takács Eszter látványtervező is. Rengeteg időt töltöttünk el azzal, hogy kimentünk helyszínekre, fotókat csináltunk, azokat kinyomtattuk, kitettük a falra, mintha a film egy-egy képkockája lenne. Filmkészítéskor az ember gyakran elővesz referenciákat, most viszont az volt Bálint szabálya, hogy egyáltalán ne hivatkozzunk semmire – nem akart egy újabb, sokadik fekete-fehér családi drámát készíteni. Aztán eljött az első forgatási nap, és meglepően simán ment minden, több stábtag is odajött hozzám, hogy mennyire jól néznek ki a képek és hogy milyen gyorsan haladunk. Még idő előtt is végeztünk, ami az első szinte nap soha nem történik meg, ilyenkor ugyanis még szokja egymást a csapat. Épp ezért fura érzéssel mentem haza. És akkor csörgött a telefon. Bálint hívott azzal, hogy ez nem elég, még szürkébb, még stilizáltabb kell hogy legyen. Akkor szükség volt egy mindset-cserére, és nekiláttunk a még durvább kísérletezésnek. A következő három forgatási nap olyan volt, mint amilyenek az elsők szoktak lenni, csak megháromszorozva. Iszonyú erővel fogtunk neki, hogy megtaláljuk a film vizuális stílusát.
magyarnarancs.hu: Sós Bálint Dánielnek ez az első játékfilmje, előtte főleg reklámokat rendezett. Hoz valami pluszt vagy különlegességet, ha egy rendező ilyen háttérrel érkezik?
MDK: Bálint azért olyan sikeres a reklámfilmekben, mert ott is komplexen gondolkozik, igyekszik megfejteni, melyek a legjobb beállítások, plánozások, hogyan lehet a lehető legjobban és legérdekesebben elmesélni az adott sztorit. Legutóbb McDonald’s-reklámot forgattunk együtt, amelynek viszonylag egyszerű volt a története, de így is rengeteget beszélgettünk arról, miért pont így mozog a kamera, miért kell ezt vagy azt alulról fölvenni. Sokan lenézik a műfajt, pedig reklámfilmet rendezni hatalmas kihívást jelent: 30, maximum 60 másodpercben kell elmesélni egy sokszor kifejezetten bonyolult történetet; nagyon meg kell válogatni tehát, mi az az öt beállítás, ami ebbe belefér. Szóval rengeteget lehet tanulni belőle, Bálintnak pedig remek érzéke van ehhez. Egy reklámfilm-forgatáson ott ül egy ügynökség, az ügyfél, csomó ember, akik nézik a képet, és rá kell bólintaniuk minden döntésünkre. A Minden Rendben forgatásán visszatérő vicc volt a felvételek után, hogy na, most megy Bálint elfogadtatni a dolgot. Felszabadítóan hatott rá, hogy végre nem kellett másoknak megfelelnie.
magyarnarancs.hu: A legtöbb kritika kiemeli a film brutalista látványvilágát. Különösen a kocka alakú luxusház játszik benne fontos szerepet. Operatőrként egy ilyen épület izgalmas helyszínnek számít?
MDK: Nagy kihívás volt, főleg megtalálni ezt a helyszínt. Ez az a hatalmas ház, ahol az a nő lakik a kislányával, akinek a főszereplő apuka udvarol. Éreztetni kellett a két család közötti anyagi különbséget, tehát egy kifejezetten fényűző otthonra volt szükségünk. Magyarországon azonban a pénzzel együtt nem feltétlenül jár ízlés is, a legtöbb előkelő házban jellemzően kristálycsillár lóg, vagy valamilyen borzalmas tapéta fedi a falakat. Mi viszont a visszafogottságot és a letisztultságot akartuk bemutatni. Végig a minimalizmus vékony határmezsgyéjén táncoltunk, és vigyáznunk kellett, hogy az egész ne menjen át olyanba, mintha egy kamerával felvett színházat néznénk. A budapesti jelenetek nagy részét pedig Salgótarjánban vettük fel, ami építészeti szempontból egyfajta szocialista kísérleti városnak számít, tele izgalmas épületekkel.
magyarnarancs.hu: A film középpontjában álló baleset talán az egyik legemlékezetesebb jelenet, ez hogyan állt össze?
MDK: A legfontosabb vizuális döntés ezzel kapcsolatban az volt, hogy az egésznek egy beállításnak kell lennie. Ezt Bálint már előre kitalálta, mert nagyon fontosnak tartotta, hogy érezzük a jelenet idejét és valóságát, hogy a néző a lehető legközelebb érezze magát az eseményekhez. Én nagyon örültem az ötletnek, még ha technikailag bonyolult is volt megoldani. Egy teljes napot próbáltuk ezt az egy jelenetet, a legnehezebb pedig az volt, hogy maga a baleset egyetlen rövid pillanat. A kamerával pont ekkorra kellett a megfelelő pozícióba kerülni, hogy aztán már rohanjunk is tovább a főszereplővel. Kénytelenek voltunk azonban rejtett vágást alkalmazni, mert ebben a jelenetben utómunkára is szükség volt.
magyarnarancs.hu: A Minden Rendben képileg mintha pont az ellentéte lenne előző filmjeinek: a 2019-es FOMO: Megosztod, és uralkodsz harsány, közösségi médiára hajazó látványvilágának vagy a 2023-as Cicaverzum játékosságának. Melyik stílust érzi közelebb magához?
MDK: Négy játékfilmem jelent meg eddig itthon, mindegyik inkubátoros volt, és mindegyik nagyon különbözött egymástól – az említetteken kívül ugyanis én fényképeztem Szabó Mátyás Látom, amit látsz című filmjét is. Nagyon szeretem, hogy minden projekttel valami más irányba indulok el, ha valaki megnézni ezeket a filmeket, szerintem eszébe sem jut, hogy ugyanaz az operatőre. Én mindegyiket új kihívásként éltem meg, és csak azt tartottam szem előtt, mi az, ami a történet szempontjából a legjobb. Nem vagyok híve annak, amikor egy operatőr stílusa vagy esztétikája filmről filmre visszaköszön, úgy érzem, ilyenkor ráerőlteti látásmódját a történetre. Én ennek épp az ellenkezőjét képviselem. Szeretek mindig mást csinálni, épp ezért sorrendet sem tudnék állítani, melyik áll közelebb hozzám. Mindegyiket másért szeretem és mindegyik másért volt jó vagy nehéz munka.
A Minden Rendben című film főszereplőjével, Hajdu Szabolccsal készült interjúnk a nyomtatott Magyar Narancs múlt heti számában, illetve itt olvasható:
A filmről írt kritikánk pedig itt érhető el.
A Minden Rendben március 20-tól látható a mozikban, forgalmazza a CineSuper.
