Visszhang: film

Minden rendben

Hajdu Szabolcs apafiguráját nem lehet fehéren-feketén megítélni.

Sós Bálint Dániel debütáló nagyjátékfilmjének főszereplője, Sándor/Sanyi azt találja mondani két fiának, hogy „annyira jó lenne letagadni, hogy milyenek vagyunk”, majd összeismerteti őket az új barátnőjével, Klárával és annak kislányával. Alig telik el néhány nap, a formálódó családban tragédia történik: a tizenkét éves Sári kómába esik, miután beleesett egy üres medencébe a saját születésnapi buliján. Az apa, mivel saját magából, illetve Dénesnél, a kisebbik fiánál jelentkező indulatkezelési nehézségekből indul ki, meg van róla győződve, hogy ő lökte le a lányt, a megszeppent gyermek hiába mondogatja, hogy nem tett semmi rosszat.

Hajdu Szabolcs apafiguráját nem lehet fehéren-feketén megítélni, azt is el tudjuk hinni, hogy morálisan rendben van, de akár az ellenkezőjét is. Ott van benne az elegáns, szofisztikált, jó szándékú, látszólag megértő alak, de a lerészegedni tudó, stiklikben örömét lelő férfi is. Szereti-óvja a gyermekeit, eltussolni kész a vélt igazságot, zsebre vágja az egyetlen biztonsági kamera felvételét, és beleviszi magukat egy végzetes hazugságspirálba. Személye megkerülhetetlen, egyedüliként hajtja ezt a kamaradrámát.

A Minden rendben időtlen cselekménnyel, stilizált, helyenként falanszternek látszó környezetben, többször egyszerű, de szerethető poénokkal húzza alá: helytelen előítéletek szerint élni. Ám a maga felkínálta problémák végiggondolására már nem marad ereje: a hazugság természetének, a mozaikcsaládok hétköznapjainak, s magának az apa-fiú kapcsolatnak az ábrázolása szegényes marad.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.