Visszhang: film

Minden rendben

Hajdu Szabolcs apafiguráját nem lehet fehéren-feketén megítélni.

Sós Bálint Dániel debütáló nagyjátékfilmjének főszereplője, Sándor/Sanyi azt találja mondani két fiának, hogy „annyira jó lenne letagadni, hogy milyenek vagyunk”, majd összeismerteti őket az új barátnőjével, Klárával és annak kislányával. Alig telik el néhány nap, a formálódó családban tragédia történik: a tizenkét éves Sári kómába esik, miután beleesett egy üres medencébe a saját születésnapi buliján. Az apa, mivel saját magából, illetve Dénesnél, a kisebbik fiánál jelentkező indulatkezelési nehézségekből indul ki, meg van róla győződve, hogy ő lökte le a lányt, a megszeppent gyermek hiába mondogatja, hogy nem tett semmi rosszat.

Hajdu Szabolcs apafiguráját nem lehet fehéren-feketén megítélni, azt is el tudjuk hinni, hogy morálisan rendben van, de akár az ellenkezőjét is. Ott van benne az elegáns, szofisztikált, jó szándékú, látszólag megértő alak, de a lerészegedni tudó, stiklikben örömét lelő férfi is. Szereti-óvja a gyermekeit, eltussolni kész a vélt igazságot, zsebre vágja az egyetlen biztonsági kamera felvételét, és beleviszi magukat egy végzetes hazugságspirálba. Személye megkerülhetetlen, egyedüliként hajtja ezt a kamaradrámát.

A Minden rendben időtlen cselekménnyel, stilizált, helyenként falanszternek látszó környezetben, többször egyszerű, de szerethető poénokkal húzza alá: helytelen előítéletek szerint élni. Ám a maga felkínálta problémák végiggondolására már nem marad ereje: a hazugság természetének, a mozaikcsaládok hétköznapjainak, s magának az apa-fiú kapcsolatnak az ábrázolása szegényes marad.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.