Interjú

„Valójában ők a múlt”

Hajdu Szabolcs rendező, színész

Film

Sós Bálint Dániel megjelenésünk napján bemutatott Minden rendben című filmjében játssza a főszerepet, egy apát, aki tanúja lesz a kisfia okozta súlyos balesetnek, s döntenie kell, hogy az igazság mellé áll-e vagy a családját védelmezi. Interjúnkban a hazugságok természetéről, megalkuvásról és meg nem alkuvásról, valamint a változó nemi szerepekről is beszélgettünk.

Magyar Narancs: Sós Bálint Dániel rendező azt nyilatkozta, hogy olyan filmet szeretne, amely a megtekintés után sem hagyja nyugodni a nézőjét. Önre volt ilyen hatással?

Hajdu Szabolcs: Különböző stációiban más és más érzelmeket keltett bennem a film. A forgatókönyvet eleve olyan felvetéssel olvastam, hogy én játszanám el a főszerepet. Ilyenkor egyből elkezdem magam nézni benne, hogy illek-e az adott helyzetekbe. A történet vagy a struktúra csak másodlagosan érdekel, inkább azt nézem, hogy a leírt szituációkat színészként el tudom-e játszani, hozzá tudok-e tenni. A forgatás ismét egy másik lélekállapot volt, egyszerre minden tárgyiasult, a leírások terekké és szereplőkké változtak, én pedig ott álltam hús-vér emberek között és ott állt mellettem egy akkor 12 éves kisfiú, aki sok szempontból emlékeztetett a saját fiamra. Ilyenkor akármennyire tisztában vagyok vele, hogy ez az egész egy játék, csak illúzió, én is átélem az adott jelenetet, és engem is megérint. Nem az, amit én csinálok, hanem ami ezzel a kisfiúval történik. Folyamatosan az járt a fejemben, ő vajon mit érezhet, és mit érezne az én fiam egy ilyen helyzetben, ezáltal az apaszerepem is állandóan átértékelődött, csiszolódott bennem. Amikor pedig a kész filmet néztem, az megint egy teljesen speciális szituáció volt. A premierre Berlinben, nemzetközi közönség előtt került sor. Felajzott állapotban ültem a nézőtéren, és reménykedtem, hogy nem csesztem el a filmet, mert azért főszereplőként elég sok múlt rajtam. Nem gondoltam volna, hogy a kész moziban ennyire erős lesz a thrillerszál, a forgatókönyvet olvasva és forgatás alatt is inkább egy családi drámának érzékeltem. De élvezettel néztem, mert nagyon érdekes vizuális, vágási és időkezelési megoldások vannak benne, nagyon jó a zenéje, és elég jól fenn tudja tartani végig a feszültséget. A játékommal viszont nem vagyok teljesen elégedett, metakommunikációs szinten, minimál gesztusokkal talán többet is ki tudtam volna hozni magamból.

MN: A saját rendezésű trilógiájában is hasonlóan öntörvényű, tüskés édesapát játszott. Ez a figura közel áll önhöz?

HSZ: Először az Ernelláék Farkaséknál színpadi és filmváltozatában osztottam magamra ilyen szerepet, de pusztán abból a megfontolásból, hogy úgy éreztem, jól el tudom játszani. Ez az ironikus, commedia dell’artéba illő, Pierrot-szerű fehér bohócfigura egy nagyon hálás szerep. Úgy is mondhatnám, hogy egy intellektuális fasz – azt pedig jól ismerem. De én magam nem vagyok ilyen cinikusan beszólogató figura. Inkább velem szoktak így viselkedni. Jó alany vagyok, mert a naivitásomat még nem sikerült kinőnöm.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Odavetve

  • - turcsányi -

Philip Barantini a technika ördöge, nyilván. Egysnittes rendező.

Az illúzió feltárása

A kezdetben monokróm festményeket készítő művész a kilencvenes évek végén radikális fordulattal olyan fotókat kezdett készíteni, amelyek a tömegmédia által megjelenített eseményeket „ábrázolják”.

Világok harca

Eva (Szitás Barbara) visszavonultan élő érett szépasszony, akit csak látszólag elégít ki, hogy a közeli botanikus kertbe jár virágokat festeni, a szíve mélyén férfitársaságra vágyik.

A tizedik király

Február végén, életének 88. évében elhunyt Borisz Szpasszkij, a sakktörténet 10. világbajnoka, vagyis a „sakk királya”, ahogy a trónon ülő aktuális bajnokot már több mint száz éve nevezik.

Az olvasóhoz

  • Narancs

Mára az Orbán-rezsim kimerítette minden intellektuális erőforrását, kifogyott minden ötletből. Ha hozzányúl valamihez, az azért romlik el, ha nem nyúl hozzá, azért.

Agónia

Óriási, rá és a hatalmára nézve talán végzetes politikai hibát követett el Orbán Viktor azzal, hogy a politikai ellenfeleit, valamint tőle független közéleti és hivatali szervezeteket és azok tagjait el- és kitakarítandó, azaz kiirtandó poloskának nevezte március 15-én. Az elhangzottak kimondatlanul is sugallják azt, hogy valójában az ország minden olyan állampolgárát poloskának tekinti, aki őt a hatalomból leváltani kívánja.

Skarlát betűs ország

Múlt szombaton, március 15-én Magyarország az 1848-as forradalmának és szabadságharcának 177. évfordulóját ünnepelte meg. Ez az egyik legnagyobb ünnepe Magyarországnak. Kitüntetett időpillanat, amelyben mindenki büszke lehet magára, arra, hogy milyen nagyszerű elődei voltak, s hogy milyen példa szerint élheti az életét, építheti a hazáját.

Haszon vagy ráfizetés?

Mit tartsunk a bevándorlókról? – merül fel a kérdés Németországban is. Olyan-e a migráns, hogy egész nap a lábát lógatja a dolgos németek millióinak pénzén, és azon tűnődik, miként szerezhetne kábítószert, vagy inkább megmenteni igyekszik serény munkájával az öregedő németséget a demográfiai válság következményeitől?