A sztárfizikus az Érkezéssel kötekedett, de beletört a bicskája

  • Szabó Ádám
  • 2020. március 1.

Mikrofilm

Neil deGrasse Tyson a Gravitációba és az Ad Astrába is beleszállt már.

Neil deGrasse Tyson a világ talán legismertebb fizikusa – ő a Hayden Planetárium igazgatója, illetve az Amerikai Természettudományi Múzeum asztrofizikai részlegének kutatási munkatársa. Legtöbben inkább csillagászati ismeretterjesztő könyveiről vagy műsorairól ismerik. Esetleg az internetet letaroló mémjeiről.

Ő a "híres tudós", akit először hívnak showműsorokba vagy kérdeznek meg tudományos ügyekben – van, ahol egyenesen napjaink Carl Saganjaként (valóban ő viszi tovább Sagan Kozmosz című dokusorozatát), Isaac Asimov-jaként vagy Stephen Hawking-jaként írnak róla.

Nem is ok nélkül: amellett, hogy ő az egyik legnagyobb koponya az asztrofizika területén, hihetetlenül szórakoztató is. A 13 millió követővel bíró Twitterén rendszeresen száll bele a laposföldhívőkbe és egyéb összeesküvés-elméletek híveibe, és nagy kedvvel fejtegeti a legnépszerűbb filmek tudományos aspektusait is. A Csillagok között-et ebből a szempontból elég jónak találta, a Gravitáció azonban nem igazán nyűgözte le őt.

Következő áldozata Denis Villeneuve Érkezés című mozija volt – rejtély, miért pont most, négy évvel a bemutató után került nála sorra a film, mindenesetre Tyson ebben is talált hibát. A sci-fi földönkívüliek érkezéséről szól, akik megpróbálnak kommunikálni az emberekkel – ebben kulcsszerepet játszik Amy Adams nyelvészprofesszor karaktere, akinek sikerül megfejtenie és megtanulnia az idegenek nyelvét, így meg tudja akadályozni, hogy a kapcsolatfelvétel katasztrófával végződjön.

"Senkinek nem jutott eszébe az Érkezésben, hogy a körök, amivel az idegenek kommunikáltak, visszafele lettek megrajzolva? Az űrlények ugyanis egy átlátszó fal másik oldalán állva rajzolták őket" – írta a tudós Twitteren.

A kifogásolt jelek

A kifogásolt jelek

Fotó: Paramount Pictures

Egy Lindsay Ellis nevű youtuber azonban rámutatott, hogy Tyson ezúttal tévedett. A film egy pontján ugyanis elhangzik, hogy az űrlények kommunikációja időtől független, így nincs sem eleje sem vége – a komunikációs eszközül szolgáló köröket tehát nem lehet oda- vagy visszafelé rajzolni.

Maga a film fordulata is ezen alapul: mivel Amy Adams karaktere megtanul ezen a nyelven, az ő gondolkodása is függetlenedik az időtől, így saját életét is elkezdi nemlineáris módon látni. Nagyjából ez a Shapiro-Whorf-hipotézis alapja: a nyelv nemcsak a beszédünket, de a gondolkodásunkat is átalakítja. Az Érkezés egyébként nyelvészeti szempontból is megállja a helyét- a filmeseket Jessica Coon, a montreal-i McGill Egyetem Lingvisztikai Tanszékének professzora segítette.

Neil deGrasse Tyson

Neil deGrasse Tyson

Fotó: Wikipédia/Neil deGrasse Tyson

Neil deGrasse Tyson nem reagált kritikájának kritikájára, máris kipécézett viszont egy újabb filmet: a Brad Pitt főszereplésével készült tavalyi Ad Astrát. Ebben a főszereplő azért vág neki a Naprendszernek, hogy megtudja az igazságot apja, egy legendás asztronauta eltűnéséről. A tudós szerint a film remekül ábrázolja a holdbéli tájat, bár az árnyékoknak nagyobbnak kellene lenniük, és a Föld sem egészen úgy néz ki onnan, mint a filmben: telihold idején bolygónk a Holdról nem látszódhat teljes megvilágításban és pompájában.

Tyson-nak nem tetszett az Ad Astra talán legjobb jelenete , az asztronauták és Hold-kalózok összecsapása sem: "Hold-kalózok? Mi a fenét gondoltak? Eltemetett kincs a Holdon? Ha a kalózoknak lenne fogalmuk róla, mennyire drága mulatság az űrben kalózkodni, inkább itthon maradnának a Földön és befektetési bankárnak állnak" – magyarázta az asztofizikus a Twitteren.

 

Kérem, ha érdeli a lehetőség jelezzen vissza, hogy megbeszélhessük a részleteket.

 

Üdvözlettel,

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.