Az elmúlt években a világ egyik leghatalmasabb szórakoztatóipari cégévé váló Disney rég nem a tündibünti mesékről ismert egeres stúdió: inkább egy óriási gépezet, ahol a színészválasztástól kezdve a szuperhősök köpenyének színén át az utolsó röhögcsélős sztárinterjúig minden tökéletesen ki van számítva. És minden ilyen erőfeszítés egyetlen célt szolgál: a bevétel maximalizálását. De el kell ismerni, hogy bejött az üzletpolitika: stúdió évről évre dönti meg saját bevételi rekordjait.
Sokáig úgy tűnt, a Mulan című animációs film élőszereplős feldolgozása is csak egy lesz a patikamérlegen kimért, futószalagon gyártott blockbusterek közül: a klasszikus mesék látványos, élőszereplős feldolgozásaival eddig nem lehetett mellélőni (Alice Csodaországban, A szépség és a szörnyeteg, Az oroszlánkirály, Aladdin). Már azért sem, mert
a kínai bevételek egyre nagyobb tételnek számítanak;
a projekttel ráadásul egy női rendezőt, Niki Carót bíztak meg, hogy a társadalmi mozgalmak se szólhassan egy rossz szót sem. A Disney vállalt némi kockázatot is: nemcsak a főhőst, de minden egyes szereplőt ázsiai színész alakít. A csatajelenetek miatt rendhagyó módon bevállalták a 13-as korhatár-karikát, és a gyártási költségek is szokatlanul magasra szöktek. Nem számoltak azonban azzal, hogy a célország, Kína egészen más piac, mint az amerikai, vagy az európai.
| ||
Az első előzetes után még arról szóltak a hírek, hogy kínaiak tömegei tiltakoznak a Mulan ellen, mert abban nem a hagyományos, kínai típusú házban laknak a főhősök. Néhány hónap múlva aztán nagyot fordult a világ: miután a Mulan főszereplője, Liu Yifei felemelte a hangját a hongkongi tüntetések ellen és kiállt a kínai kormány mellett, a Disney-film hirtelen a Kína és a Kína-pártiak szimbólumává vált.
Liu Yifei 8 éves kora óta modellkedik, a nagyközönség pedig egy 2003-as kínai sorozat révén ismerte meg - ma ő az ország egyik legnépszerűbb színésze. Niki Caro rendező több mint ezer jelentkező közül választotta ki őt a főszerepre, ügyelve arra, hogy a kínaiak mellett a nyugatiak is a magukénak érezzék őt. A sors fintora, hogy Liu Vuhan tartományból származik,
a koronavírus epicentrumából.
A fertőzés kitörése óta ugyanis 70 ezer mozit zártak be Kínában és kérdéses, hogy a film premierjéig újranyitják-e őket. Néhány amerikai film, így a Dolittle vagy az 1917 kínai forgalmazása már így is kútba esett. Ám egyik sem volt akkora blama, mint amit a Mulan premierjének törlése okozna.
| ||
Persze a mozi az egész világ számára készült, de tagadhatatlan, hogy az első számú cél a kínai közönség kiszolgálása. A filmnek ugyanis nemcsak a szereposztása ázsiai, de a sztorija is: egy fiatal kínai lányról szól, aki férfinak öltözve, titokban bevonul az idős apja helyett, hogy a család becsülete mellett az ősi birodalmat is megvédje.
Az élőszereplős Mulan azért is presztízs-projekt a stúdiónak, mert az 1998-as eredeti animációs film megbukott Kínában: az ottani kormány ugyanis egy évig nem engedte bemutatni, mert rossz néven vették a Disney egy évvel korábbi bemutatóját, Martin Scorsese Kundun-ját, amiben megjelent Kína Tibet elleni agressziója. Mire egy évtizedes spéttel a mozit bemutatták, ilyen-olyan úton már minden gyerek rég látta a mesét, így alig volt bevétele. A kínai befolyás miatt ráadásul a Mulan
több szempontból is különbözni fog
az eddigi élőszereplős Disney-újráktól: az ázsiai producereknek nem tetszett, hogy az egyik jelenetben a főhősnő búcsúzóul megcsókolja szerelmét egy hídon - így ezt kivágták a filmből.
Szintén nem érezték helyénvalónak a musical-betéteket, vagy a vicces állatokat a mellékszerepekben - a szórakoztatófaktort az epikus harci jelenetek vették át; ezek dobták meg a költségeket és a korhatárbesorolást is.
Az amerikai és kínai ízlés közötti különbséget talán a '98-as mese apró sárkánya, Mushu szemlélteti a leginkább: neki eredetileg Eddie Murphy kölcsönözte a hangját és a film legnépszerűbb karaktere volt - a kínaiak viszont utálták, mert kultúrájuk paródiáját látták benne. Az új filmbe így nem került bele.
A Mulan a jelek szerint tele van ilyen apró kompromisszumokkal, melyeket a Disney csak azért hozott meg, mert úgy számoltak, a film akkora siker lesz Kínában, hogy megéri az ő ízlésüket kiszolgálni. A koronavírus megjelenésével azonban megtorpanhat a gépezet: kérdés, mennyit csúszik majd a kínai bemutató, vagy hogy mit szólnak a filmhez Nyugaton, ahol a Mulan máris annak a szimbóluma, mennyire képes a Disney fejet hajtani kínai pártállam, de főleg a bevételek előtt.
