Most már aztán Oscart Brad Pittnek izibe! Hisz’ hogyan is lehet az, hogy egy ilyen jelentős művész csak a jelöltségig jutott eleddig? Itt volt már az ideje egy olyan produkciónak, amiben igazán megmutathatja. Hogy mit? Hát az Oscar-nélküliség minden szörnyű szenvedését és az Oscar-várományosság minden elszánt ambícióját. A művész ebben a sci-finek álcázott szelfiben nemcsak ott van majdnem minden filmkockán, de nem nagyon látszik tőle senki és semmi más. Konkrétan magát a világegyetemet is kitakarja a főszereplő végtelenül szomorú arca.
Van valami orbitális hülyeség mint fedősztori: ebben a filmsztár átszeli az egész naprendszert, időnként gonoszokat lődöz lefele, máskor meg a küldetésbe be nem avatott kollégákat kénytelen kiiktatni. Hiába, nem tehet mást, meg kell mentenie a Földet, még akkor is, ha a kormányzat inkább másokkal mentetné meg. Személyes ügye ez neki, lévén, hogy a mi drága bolygónkat bántó kártékony energiahullámokat nem más, mint a hős réges-rég eltűnt apucikája kelti a Neptunusz mellől. A messzi távolban meggárgyult a tata, s most arcoskodik. Rejtély, hogy miért.
A felhőtlen szórakozáshoz a józan észt kéretik a ruhatárban hagyni, a mindenfelől összelopkodott fordulatokról, a dramaturgiai szétesettségről és a figurák hiteltelenségéről nem tudomást venni, összefüggések keresése helyett megelégedni a tényleg pazar látványvilággal – és főleg a producerként is érintett Brad Pitt férfiasan szomorú, elszánt arcával, amint koncentrál az emberiség kulcsproblémájára: hogy mindezért megkapja-e végre az Oscart?
Forgalmazza a Fórum Hungary
