tévéSmaci

Rókaőrség

  • tévésmaci
  • 2019. október 26.

Mikrofilm

Amikor Sztupa és Troché találkoztak az utolsó tatákkal, úgy gondolták, alighanem szélhámos az illető – de ennél rosszabb volt a helyzet. Szélhámos, persze, hisz Sztupa és Troché számos tatákot ismertek, mind jó egészségnek örvendett, s legtöbbjüket népes család vette körül, testvérekkel, utódokkal, fiakkal és leányokkal, unokákkal és így tovább. Kihalási igyekezetnek a nyomát sem látták, a tatákok szerfelett életvidámnak tűntek, sokat röhögtek például, s voltak mindenféle megrögzött szokásaik, egy istennek el nem mulasztották volna a délutáni kávézást, lehetőleg valami nyilvános helyen. Beültek, rendeltek melange-ot vagy americanót, almás rétest vagy Sacher-tortát, egy asztalra szinte bizonyosan jutott mind a kettőből, és fecsegtek vagy épp nagy komolyan vitatták az élet dolgait. Esténként mondén helyeket látogattak, s szerettek sokáig aludni. Ilyen népek voltak a tatákok, legalábbis Sztupa és Troché előtt a megtévesztésig ilyennek mutatták magukat. A nagyapjuk még Poldinak, az apjuk Poldi bácsinak hívta a kávéház tulaját, jó taták szokás szerint. Tehát ez az „én vagyok az utolsó taták” duma messziről bűzlött. Sztupa meg is engedett magának egy viccet, amikor várták az utolsó tatákot, pedig ő nem szokott viccelni, inkább Troché szokott viccelni, mondjuk, ez a viccen némiképp meg is látszott. Lehet, hogy rosszul hallottuk, s nem is az utolsó tatákról, hanem az utolsó pupákról van szó? Troché egyből elértette és hálásan kuncogott, de aztán felülkerekedett a rosszabbik énje, s csak annyit mondott: levélben jelentkezett be, Sztupa, nem lehet félreértés. Tréfáljon neked a Zoro és Huru, morogta magában Sztupa és az órára pillantott, bár nem kellett volna, az utolsó taták mindig pontosan érkezett. Rögtön látszott rajta, hogy egy barom.

Pénteken (27-én) este fél tíz után az HBO levetíti az Órák című 2002-es, hogy is mondjuk csak, Virginia Woolf-i megalapozottságú filmművet, melyben három grácia (mindegyik szem a láncban) keresi a kicsit többre vágyó mozizók kegyeit, név szerint Nicole Kidman, Meryl Streep és természetesen Juli­anne Moore. Ehhez képest volt nyolckor a Cinemaxon egy belga film, Az őrsön, melynek az a legfőbb intelme, hogy be ne menj a rendőrségre, de ha már odakeveredtél, feltétlenül igyekezz elkerülni Benoît Poelvoordét, szerencsére ez a mozira nem igaz és a tévére sem, ott kifejezetten keressék Benoît Poel­voordét és persze önmagukat. Fél kilenckor pedig a Cinemax 2 jeleskedett azzal, hogy műsorra vette Ali Soozandeh osztrák és német produkcióban megvalósított animációs filmjét, a Teheráni tabut. A mű olyan, mintha rendes képeket rajzoltak volna körül s színeznek át, persze a szabadságkergetésről szól, miről is, ha már ott játszódik. Különben itt ma valami osztrák nap lehet, mert ugyan Käsekrainert nem árulnak, de rögtön ez után adják Marie Kreutzer filmjét, melynek címe Talajt vesztve, és egy elég szépen fojtogató testvérdráma a jobb körökben méltán magasan jegyzett művésznőtől.

Szombaton John le Carré talán egyetlen direktben viccelődős művének, A panamai szabónak a 2001-es adaptációjához lesz szerencsénk este kilenckor a Film Cafén. Pierce Brosnan és Geoffrey Rush nagyban szédítik a világot, de Jamie Lee Curtis már akkor is kenterbe vert mindenkit. Önök is inkább panamázzanak tévézés és az ismert panamázók helyett.

 

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.