Hogy milyen vicc kelt derültséget az öngyilkos merénylőktől hemzsegő Kabul lakosai körében?
Épp azt tárgyalják a helybéliek, hogy mindennapossá váltak a merényletek, az áldozatok száma egyszer 500, másszor 400, de előfordul, hogy csak 200… Normális jelenség, nem igaz? – mondja egyikük, s mintha a próféta szólna belőle, már érkezik is a hír a következőről – ezúttal az Iszlám Állam vállalja magára. Máskor meg a tálibok.
| ||
Hétfőtől hóesés várható, de a havat egyelőre senki sem vállalta magára, az magától fog esni.
Az afgán elnök – így a következő hír – felszólította a népet, hogy imádkozzék esőért. Oké, az eső talán így megoldódik, de mit lehet tenni a bombamerényletek ügyében? És akkor a vicc, ami talán csak egy kabuli szájából hangozhat viccesnek. Szóval: mi a megoldás a robbantásokra? A vicc, ahogy azt a kabuli kisembertől halljuk, a következő: emberek, mondá ő (hogy ki a nagy ő, nem tisztázott), be a mecsetbe imádkozni, és akkor én már küldhetem is az öngyilkos merénylőt, hogy megöljön mindannyiótokat.
Ennyi a vicc, a közönség önfeledt nevetésben tör ki, az étkezés folytatódik, vagy tán abba se maradt. Egyszerű kabuliak, akik pontosan tudják, holnap akár ők következhetnek az áldozatok sorában. Közéjük tartozik hősünk, a napról-napra élő buszsofőr is. Ennél jobban semmi nem írhatja le a helyi valóságot, talán csak a városban csellengő gyerekek tekintete – nagy érzékenységgel fordul a kamera feléjük is, akik olyan természetességgel sétálgatnak a merénylők áldozatainak sírjai között, mint a mi gyerekeink a játszótéren. De jó hír: hétfőn a hó megérkezett.
A Kabul, a szél városa című filmet vetítik: szerdán 20.45-kor és pénteken 18.00 órakor – mindkétszer a Toldi nagytermében.
