A valóság ismeretterjesztő célú rögzítése nemcsak a különleges események, társadalmi problémák megjelenítését foglalja magában. Az idő múlása éppúgy dokumentum. Az 1960-as években virágzó litván lírai dokuirányzat sajátosan újító filmjei egészen más képi és tartalmi módon mutatták be egyedi, addig lényegében láthatatlan módon a hétköznapokat.
A szovjet tagállam második világháború utáni neves filmkészítői (Robertas Verba, Henrikas Šablevičius, Edmundas Zubavičius) a valóság részletekbe menő, pontos megfigyelését és puritán ábrázolását választották.
Audrius Stonys a láthatatlant láttatja;
képek és hangok különös szövedékével
jelenít meg az érzéki, már-már filozofikus világot, az egyénhez köthető „belső látképet”. A csend vagy épp a meditatív képek hosszú beállításai lírai egyszerűséggel hatnak munkáiban – igazi slow-élmény nézni a műveit.
| ||
A Vakok vidékében emberek, állatok és az őket körülvevő környezet találkozásai válnak eggyé. Az Antigravitáció képein a gravitáció törvényének kiiktatására tesz kísérletet kamerájával. Égi perspektívából közelít nem evilági élményekhez; az ember periferiális észleléseit kutatja.
Egyszerűnek tűnő
kérdéseket fogalmaz meg, melyekre a fizika választ adhat, de másféle tapasztalati lehetőségekkel is megközelíthetők. Nem könnyű definiálni e dokumentumfilmes irányzatot.
| ||
Kornelijus és Diana Matuzevičius alkotása, Jokūbas Josadė litvániai zsidó író és irodalomkritikus portréja egészen más irányt képvisel, mint Stonys munkái, mégis van bennük valami közös, zsigeri hasonlóság.
A nem szokványos portré az egyén történetén át ad képet a készültekor frissen függetlenné vált Litvániáról, miközben egy korábbi nemzedék képviselőjének gondolatait hasonlítja össze az 1993-as kortárs valósággal.
A litván lírai dokumentumfilmek válogatása megtekinthető a Verzió Filmfesztiválon november 12 és 17. között.
