Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány

A rendszerváltást Ted Bundy hozta el Magyarországra, azokba a lakótelepi háztartásokba mindenképp, amelyekben hirtelen foghatóvá vált a Sky Movies – a brit mozicsatorna a magyar panelben akkora csoda volt, hogy a köztársaság kikiáltása is elhomályosult mellette. E szerencsés lakásokban visszatérő vendéggé vált Ted, a jó svádájú amerikai sorozatgyilkos, akit ekkoriban a jó svádájú Mark Harmon alakított egy sűrűn ismételt tévéfilmben. Minden a helyén volt: a Volkswagen Bogár, a felkötött kar, a megnyerő mosoly és megannyi női áldozat. Mosoly téren a legújabb Bundynak sem kell szégyenkeznie és Zac Efron olyan átéléssel vezeti a Bogarat, hogy egyszer még neki is összejöhet, ami utóbb Harmonnak (sorozatsztárként 380 részt nyomott le eddig tengerészeti helyszínelőként). Ahhoz képest, hogy Joe Berlinger filmrendező egyszer már körbejárta Bundyt egy alaposnak mondott dokusorozatban, játékfilmesként nem sokat gondol választott sorozatgyilkosáról. Jó, megmutatja, milyen lehetett otthon, párnák közt, kedvese karjaiban, nem sorozatgyilkos üzemmódban. Hát, olyan mosolygósan megnyerő. Sokkal többre nem jutunk, talán segített volna, ha valaki a stábból gondol is valamit valamiről, mondjuk, a gyermekét egyedül nevelő barátnőről, a sorozatgyilkossal alkotott mozaikcsaládról, az áldozatokról, a korról, a médiáról, a bogárhátúakról vagy Bundy csokornyakkendőjéről. Berlinger filmjét a bírói talárba öltöztetett John Malkovich szórakoztató alakítása és a sorozatgyilkosok iránti lankadatlan kíváncsiság tartja életben.

Forgalmazza a Big Bang Media