Film

Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány

  • - kg -
  • 2019. június 30.

Mikrofilm

A rendszerváltást Ted Bundy hozta el Magyarországra, azokba a lakótelepi háztartásokba mindenképp, amelyekben hirtelen foghatóvá vált a Sky Movies – a brit mozicsatorna a magyar panelben akkora csoda volt, hogy a köztársaság kikiáltása is elhomályosult mellette. E szerencsés lakásokban visszatérő vendéggé vált Ted, a jó svádájú amerikai sorozatgyilkos, akit ekkoriban a jó svádájú Mark Harmon alakított egy sűrűn ismételt tévéfilmben. Minden a helyén volt: a Volkswagen Bogár, a felkötött kar, a megnyerő mosoly és megannyi női áldozat. Mosoly téren a legújabb Bundynak sem kell szégyenkeznie és Zac Efron olyan átéléssel vezeti a Bogarat, hogy egyszer még neki is összejöhet, ami utóbb Harmonnak (sorozatsztárként 380 részt nyomott le eddig tengerészeti helyszínelőként). Ahhoz képest, hogy Joe Berlinger filmrendező egyszer már körbejárta Bundyt egy alaposnak mondott dokusorozatban, játékfilmesként nem sokat gondol választott sorozatgyilkosáról. Jó, megmutatja, milyen lehetett otthon, párnák közt, kedvese karjaiban, nem sorozatgyilkos üzemmódban. Hát, olyan mosolygósan megnyerő. Sokkal többre nem jutunk, talán segített volna, ha valaki a stábból gondol is valamit valamiről, mondjuk, a gyermekét egyedül nevelő barátnőről, a sorozatgyilkossal alkotott mozaikcsaládról, az áldozatokról, a korról, a médiáról, a bogárhátúakról vagy Bundy csokornyakkendőjéről. Berlinger filmjét a bírói talárba öltöztetett John Malkovich szórakoztató alakítása és a sorozatgyilkosok iránti lankadatlan kíváncsiság tartja életben.

Forgalmazza a Big Bang Media

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”