Film

Életfolytig

Kevin Smith: Jay és Néma Bob Reboot

  • SzSz
  • 2020. szeptember 13.

Mikrofilm

„Bunkómen és Gyökér és al­ter­egóik, Jay és Néma Bob maximum kis adagban tűrhetők. Nem érdemelnek saját filmet.” Vagy épp: „Főköcsög fűfejek, gagyi dumákat nyomató gyíkarcok, olyanok, mint két harmadrangú Beavis és Butt-head.”

Mindezek a 2001-es első filmben hangzottak el Kevin Smith ikonikus figuráira az itt még nem önmagát, hanem kiégett képregényrajzolót alakító Ben Affleck szájából, aki egy hihetetlen újdonságnak számító internetes fórumról olvasta fel a kritikákat. Ezek a fröcsögések indították útnak hőseinket, hogy kicsinálják az általuk inspirált figurákból készülő filmet és nyakon vágják azokat, akik ilyeneket irkálnak róluk.

Azóta 19 év telt el; a képregényfilmek immár a Sinkanszen járatait megszégyenítő menetrendszerűséggel érkeznek; a szuperhősök a szórakoztatóvilág tetején csücsülnek; a fű pedig Amerika legtöbb államában nemcsak megtűrt lett, de teljesen elfogadott is. A legtöbb, a 90-es években coolnak meg under­groundnak számító dolog – geek szubkultúra, szabados beszéd a szexualitásról, Kevin Smith – mainstreammé, majd elkoptatottá és unalmassá vált. Jay és Néma Bob azonban látszólag semmit sem változtak, ők még mindig egyedül arra vágynak, hogy gandzsát árulhassanak, és mindenki hagyja őket békén. Valójában azonban rajtuk is nyomot hagyott az idő: nincs már éktelen káromkodás, a pina teljes szinonimaszótárának kiürítése, és Néma Bob fatshamingje is a múlté. A Jay és Néma Bob továbbra is Kevin Smith saját kis fanservice-be ágyazott homokozója, a rendező pedig szemmel láthatóan lenyugodott. Nem akar már polgárokat pukkasztani, fejet hajt a MeToo és a Twitter-harag kora előtt, és bár kétpercenként kacsint egyet ránk, végső soron mégis felteszi a kezét védekezőn: ez ő. Pontosabban: ő ennyi. A saját életfájdalmát infantilis poénokba csomagoló filmes, aki lassan két évtized elteltével is képes elsütni ugyanazt a poént, ráadásul úgy, hogy ő maga is tudja, milyen ciki ez. Aki pedig többet vár egy saját önreferenciális utalásaiba minduntalan megbotló, sekélyes, ám azért szerethető mozinál, annál csak az hülyébb, aki valaha képes volt Kevin Smith-moziban csalódni.

Az író-rendezőt a Shop-stop kultsikere után szokás egy kalap alá venni a 90-es évek függetlenként induló filmeseivel. Pedig Smith Tarantinóval vagy Soderberghgel ellentétben soha nem akarta megváltani a világot vagy megreformálni a filmkészítést. Első mozijához hasonlóan – amelyet saját és barátai hitelkártyáját lenullázva dobott össze – továbbra is egyedül önmaga és környezetének problémái és álproblémái izgatják, a Jay és Néma Bob 2-ig pedig látszólag magasról tett rá, hogy az ilyen típusú, szűk fókuszú filmkészítők felett jócskán eljárt már az idő. Ha valaki ma hasonló babérokra tör, YouTube-csatornát indít, hogy aztán valamelyik streamingszolgáltatónál érjen a csúcsra egy tízrészes sorozattal. Jay és Néma Bob is tipikus, virális videókra belőtt alakok, akkor a legszórakoztatóbbak, amikor mindenféle kontextus nélkül negyedóránként feltűnnek: a boomboxon benyomnak valami zenét, a lányok után fütyülnek, káromkodva az égbe rúgják egy félig ivott sör dobozát és úgy is összevesznek, hogy csak az egyikük beszél. Közben pedig pörög a fő történet egy csávóról (esetleg kettőről), aki nem tudja, hol is tart az életével, s az adott szakaszhoz épp melyik csaj illene leginkább.

A hasonló, self-made filmeseket Hollywood elég hamar bekebelezi – Smith esetében inkább úgy fest a dolog, mintha egy tétlen ásítást kihasználva maga a rendező ugrott volna bele a filmvilág gyomrába, az pedig azóta se tudja kiköpni őt. Így összedobhatott már romantikus filmet, akcióvígjátékot, néhány epizódnyi szuperhősös sorozatot és egy maréknyi olcsó horrort is, de körülbelül tíz éve a rendező már nem ezekből él, hanem abból, hogy ő Kevin Smith. Podcastbirodalmat épített és a Jayt alakító Jason Mewes-zal járja az országot képregényekről, filmezésről, na meg a Jay és Néma Bobról sztorizgatva. Ha az emberek több mint 18 évvel a mozi után is kifizetnek 100 dollárt, hogy élőben lássák őket, biztos nem sajnálnak 10-et kiadni a mozijegyre – indokolta meg, miért készítette el a folytatást. Na meg a jelek szerint végre ő is felszállna már a Marvel-ringlispílre: legalábbis ez megmagyarázná, miért nyal be nekik többször is a filmben.

A Jay és Néma Bob Rebootban a hősök elindulnak Hollywoodba, hogy tönkretegyék a róluk készült film rebootját – vagyis pontosan azt teszik, mint az első részben, ezzel pedig ők is tisztában vannak. Sőt, ez az a típusú mozi, ahol Smith kétpercenként felhívja a figyelmet saját önismétlésére, ahol Ben Afflecktől kezdve Chris Hemsworthön át Jason Lee-ig mindenki kiüti a negyedik falat, és bátran fikázza saját filmográfiája legsötétebb foltjait. Így tesz a rendező is – kár, hogy ezúttal mindez nem elég, a túlburjánzó játékok és utalások mögött ugyanis már nincsenek valódi poénok vagy kreativitás. Pedig Smith legjobbjaihoz hasonlóan – igaz, takarékra tekerve – most is vannak a kúrós és maszturbálós poénok. Csakhogy a Shop-stop vagy a Képtelen képregény lényege soha nem ez volt, hanem az, hogy hogyan képesek felnőni azok, akiket ez éltet. A Jay és Néma Bob Reboot a rendező példáján keresztül bemutatja: sehogyan. A vallomás egyedül a Smith-univerzumban életképes, és az életmű nagyon is következetes darabja; csak épp humor és érzelem terén is értékelhetetlen.

Forgalmazza a Pannónia Entertainment

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.