Elton John meztelenül zúzza: a róla szóló film milliószor bevállalósabb lesz a Bohém rapszódiánál

  • Szabó Ádám
  • 2019. március 29.

Mikrofilm

Az internet népe eldobta az agyát.

Közel egy hónapja érkezett meg az Elton John életéről szóló Rocketman előzetese, amitől az internet népe eldobta az agyát.

A hallelujah majdnem akkora volt, mint ami a Bohém rapszódia első trailerét követte. A két biopic között ezen kívül is rengeteg a párhuzam; a Queen-film direktora ugyan hivatalosan Bryan Singer maradt, szexuális zaklatás-botránya miatt azonban a rendezést félúton Dexter Fletcher vette át – az Elton-film azonban már teljes mértékben az ő keze munkáját dicséri majd.

Felfedezhetők hasonlóságok a két film főszereplői, Freddie Mercury és Elton John között is: mindketten extravagáns énekesek, korszakalkotó rocksztárok és a homoszexuális közösség idoljai.

Újabb emberek vádolják szexuális zaklatással a Bohém rapszódia rendezőjét

A fogdosástól az szexuális erőszakig terjednek a vádak - az áldozatok mind fiatalkorú fiúk. Egy nappal azután, hogy kiderült, az idei díjszezon egyik idei főgonoszát, a Bohém rapszódiát az ellene felhozott kritikák ellenére 5 Oscarra (köztük a Legjobb filmre) jelölték, terjedelmes cikk jelent meg a The Atlanticen, mely újabb súlyos vádakat hozott a film rendezője, Bryan Singer ellen.

Épp ebből adódik, hogy a két film körüli botrányok is hasonlóak: a Bohém rapszódia a kritikák szerint meglehetősen kesztyűs kézzel bánt Mercury szexuális életével – most pedig ugyanettől tartanak a Rocketmannél is.

A hírek szerint ugyanis a Paramount ki akart vágatni egy 40 másodperces meztelen jelenetet a filmből, melyben az Elton John-t alakító Taron Edgerton és a menedzserét/szeretőjét, John Reidet játszó Richard Madden láthatóak. Az a John Reid, aki a Bohém rapszódia legendásan pocsékul vágott jelenetében is szerepelt. A stúdió ugyanis azt szeretné, ha a film a barátságos és pénzügyileg is sokkal kifizetődőbb PG-13-as korhatár-besorolást kapná.

A rendező azonban Twitteren cáfolta az értesüléseket. Mint írja, a film egyelőre még kész sincs, így minden pletyka alaptalan; a Paramount pedig biztosította, hogy a biopic egy határok nélküli musical lesz, így a rajongóknak nincs okuk aggódni. Matthew Vaugn producer szintén megerősítette, hogy Fletcher a nyílt és tabumentes megközelítés híve; ráadásul Eltontól is megkapták az engedélyt, hogy kendőzetlenül mindent bemutassanak, korhatár-karikáktól függetlenül. „A film hatására mindenkinek tátva marad majd a szája” – ígéri a producer.

A Rocketman világpremierje május 31-én lesz, a hazai mozikba a tervek szerint június 6-án érkezik.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.