Micsoda lebőgés: tényleg ezért a vágásért kapott Oscart a Bohém rapszódia?

  • Szabó Ádám
  • 2019. március 17.

Mikrofilm

Borzalmas!

A kritikusok bemutatója óta utálják a Bohém rapszódiát, a nézők azonban odáig vannak érte. Világszerte már több mint 875 millió dollárt kasszírozott, és lehetséges, hogy folytatás készül belőle.

Az Oscaron is tarolt a film, 4 díjával az este legnagyobb nyertese volt. Lehet persze vitatkozni Rami Malek győzelmével, vagy azzal, mit keresett a mozi a Legjobb film jelöltjei között – a legnagyobb visszhangja mégis egy technikai győzelmének, a Legjobb vágás elnyerésének lett. Pár nappal a ceremónia után meg is jelent egy videós fricska: ennek az Oscarnak az átvételét vágta össze valaki a Bohém rapszódia stílusában: indokolatlan közelik, pár másodperces snittek, teljes ritmuszavar.

2019 Oscars Speech for Best Film Editing but it's Edited in the Style of Bohemian Rhapsody

I just thought that the Oscars weren't edited quite as well as they could have been so I took what I learned from the film editing in Oscar winner Bohemian Rhapsody and attempted to improve this speech.

Nemrég elkészült egy ennél alaposabb videós esszé is, amire az Indiewire hívta fel a figyelmet. Thomas Flight, a készítő szerint a Bohém rapszódia

a rossz vágás iskolapéldája,

ezt pedig az egyik legborzalmasabban szerkesztett jelenettel bizonyítja be: amikor a Queen találkozik John Reid menedzserrel. Az epizód egy egyszerű találkozást és beszélgetést mutat be, semmi különleges nem történik benne. A mindössze 104 másodperces jelenetben mégis 60 vágás van, ami 1,8 másodperces átlagos snitthosszt jelent. Ez 30 százalékkal gyorsabb, mint a Transformers: Az utolsó lovag egy akciójelenete, ahol egy snitt átlagosan 2,8 másodpercig tart – pedig ebben óriásrobotok verekszenek.

Bohemian Rhapsody's Terrible Editing - A Breakdown

Use my link http://www.audible.com/thomasflight or text THOMASFLIGHT to 500-500 to get a free Audiobook, two Audible Originals, and a 30-day free trial. Bohemian Rhapsody won the Oscar for Best Editing... but it has terrible editing.

De nem csak az indokolatlan gyorsasággal van baj. A film tele van szerkesztési hibákkal: John Ottman vágó teljesen indokolatlanul vág be olyan snitteket, amelyek semmiféle új információt nem tartalmaznak, csak szétszabdalják a ritmust. A vágások a legalapvetőbb szabályokat is megsértik, nincsenek tekintettel arra, beszéd közben milyen irányba néznek a karakterek, vagy hogyan változik a testhelyzetük a jelenet közben.

Mint a videó készítője is elmondja, kívülről nehéz ítéletet hozni egy-egy film vágásáról. A jelenetben van egy rész, ahol a menedzser a Queenről beszél, a vágó erre egy olyan képet vág be, amin csak a banda három tagja szerepel, majd hozzátoldott egy extra snittet Brian May karakteréről. Simán elképzelhető, hogy itt a rendező vagy az operatőr hibázott, és nem vettek fel egyetlen hasznos totált sem az egész bandáról – ebben az esetben a vágó is tehetetlen. Akad azonban olyan hiba is, ami egyszerűen orvosolható: például az a mozzanat, amikor a menedzser megérkezik és helyet foglal a Queen asztalánál. A videó meg is mutatja, hogyan lehet kijavítani ennek a jelenetnek a vágását: mindössze el kell távolítani a teljesen felesleges snitteket.

Mint Thomas Flight az esszé végén kifejti, az olyan technikai kategóriák, mint a Legjobb vágás, mindig ellentmondásosak: ha egy vágás jó, az szinte észrevétlen, hiszen végig a történetmesélést segíti. Az Oscart azonban ritkán nyerik ilyen vágások: inkább a hivalkodó, látványos vágásokat szereti az Akadémia, mert ez az, ami feltűnik a szavazóknak. A Bohém rapszódia is elsősorban zenei betéteiért nyert, melyek gyorsak, pörgősek, ritmusosak – tehát a laikusoknak is kiütik a szemét. Ahogy azonban a fenti, kevésbé látványos jelenet elemzése is bizonyítja, a Bohém rapszódia nem biztos, hogy megérdemelte a Legjobb vágás Oscarját.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.