Mikrofilm

George Kay sorozata olyan, mint egy sármos hagyma.

Minden nézés közül a legkönnyebben díjra váltható a világvége-nézés.

Amikor Sztupa és Troché viccvonalon próbáltak eligazodni, jöttek a szokottan ambivalens érzések.

Az Oscar-díjas olasz filmrendező szerint segíteni kell, nem pedig kriminalizálni azokat, akik még bizonytalanok a koronavírus-vakcina beadását illetően.

Az egyik alapító, Steve Jones könyvét filmesíti meg.

A Pieces of a Woman nyitójelenetéhez hasonlók előtt szokás némán és letaglózva állni. A könyörtelen hajlamairól ismeretes rendező ezúttal arra kényszeríti nézőit, hogy több mint húsz percen keresztül, egy megszakítás nélküli beállításban kövessék egy otthon szülő anya, Martha (Vanessa Kirby) minden böfögését, sóhaját, nyögését és üvöltését.

Amíg a szerző időskori filmjei mögött mentsvárként ott tornyosul az életmű, s a Hannah és nővérei emléke minden Abszurd alakot megszépít, az alleni memoárirodalom egyelőre egy könyvből áll, így nem lehet azt mondani, hogy volt ez már jobb is.

Már többször megüzentük Hollywoodnak, hogy hadat üzenünk, ha nem tudnak egy valamirevaló képregénygonosszal előállni!

Charlie Brooker és Annabel Jones áldokumentumfilmjének tanulsága, hogy 2020-at egy darabig hagynunk kellene békében nyugodni.

A tanú ürgebőrbe varrt doboza kifejezetten realista elgondolásnak tűnik ahhoz képest, ami miatt Sture Bergwallt, mint a svéd kriminalisztika történetének legelvetemültebb sorozatgyilkosát elítélték.

Sztupa és Troché felkerekednek.