A Gotham Awards mindig is az egyik legfurcsább díjátadónak számított: az elismerés viszonylag fiatal, hiszen a mostani volt a 30. évfordulója. Az elmúlt három évtized alatt pedig a független filmek ünnepévé, egyben a tévében közvetített filmes ceremóniák nyitányává vált. Indie mozikról és alkotókról lévén szó, a Gotham nagyon messze áll a puccparádéból brandet faragó Golden Globe-tól és a filmvilág trónján csücsülő Oscartól. Van ugyan közvetítés, körítés és sztárok is, csak épp a költségvetése kevesebb. Hatalmas, több ezer fő befogadására alkalmas komplexumok helyett egy New York-i étteremben rendezik meg, sokak szerint pedig magának az eseménynek sincs több célja, mint hogy adományokat gyűjtsön saját szervezete, így közvetve a független filmek számára.
A ceremónia így hagyományosan fura hangulatú szokott lenni a maga alacsony költségvetésével és esetlenségével, amelyhez mégis világsztárok asszisztálnak: a Gotham ugyanis az Oscarra pályázó filmek egyik fontos állomása, ahol azok is figyelmet és buzzt generálhatnak, akik mögött nem állnak végtelen pénztárcájú stúdiók. A díj presztízsét jelzi, hogy az elmúlt 10 év fődíjasai közül három a Legjobb film Oscarját is megnyerte, hét pedig indie filmként is sokszoros Oscar-jelöltté vált.
A koronavírus-helyzetben a hasonló, sok embert megmozgató események egyenlőre még keresik a lehetőségeket: van, amelyiket elhalasztották, míg más az on- és offline valamiféle fura hibridjével próbálkozott. A Gotham az Emmytől is tovább ment a virtualitás tekintetében: a helyszínen csak a személyzet és a díjat prezentálók voltak jelen, mindenki más "online asztaloknál" üldögélve követhette az eseményeket. A megvalósításért ráadásul az a Looped felelt, amely főleg online pókermérkőzések közvetítésében utazik. A díj tehát online formában is pont olyan egyedi hangulatú és esetlen bájú volt, mint élőben. „Mi nem az Emmy vagyunk, csak egy nonprofit szervezet limitált költségvetéssel. Nem szállhattunk el” – kommentálta a Gotham vezetője, Jeff Sharp a megvalósítást.
Ami a díjakat illeti, a legfőbb kategóriában nem volt meglepetés:
a legjobb film és a legjobb rendezők között Chloé Zhao A nomádok földje című drámája győzött,
amelyről már tavaly szeptemberben úgy írtunk, mint a legfőbb Oscar-esélyesről. A film a harmadik aranyszobrocskája felé menetelő Frances McDormand alakításában egy olyan nőt mutat be, aki a gazdasági világválságban mindenét elveszítette, és egyfajta modernkori nomádként bolyong az amerikai nyugaton. A Gotham mellett Zhao mozija elhozta a Nemzeti Filmkritikusok Társaságának négy díját, a New York-i és Los Angeles-i kritikusok legfőbb elismerését, a velencei Arany Oroszlánt, valamint a Torontói Filmfesztivál egyik fődíját. Valamiféle csodának kellene történnie, hogy ne az övé legyen az Oscar is, ilyen csodából azonban akadt már pár az elmúlt években.
A legjobb színésznő díját Nicole Beharie nyerte el a Miss Juneteenthért: ebben egy egykori szépségkirálynő készíti fel lányát egy hasonló megmérettetésre. A filmet szerették a kritikusok, ám pont ehhez hasonló díjakra van szüksége, hogy a szélesebb közönség is rátaláljon. Riz Ahmed lett a legjobb színész, aki a Sound of Metalban egy hallását elvesztő dobost alakít hátborzongatóan jól; ha így megy tovább, alighanem Oscar-jelölést érően. A dokumentumfilmeknél (A Thousand Cuts; Time) és a forgatókönyveknél (A negyvenéves változat; Fourteen) is döntetlen született; a színészi áttörés kategóriájában azt a Kingsley Ben-Adirt (One Night in Miami) díjazták, aki korát és tapasztalatát tekintve sem számít már kezdőnek, ám Malcolm X-alakításának köszönhetően még többen megismerhetik majd nevét. A rendezői áttörésért Andrew Patterson vehetett át elismerést, aki az 50-es évek UFO-paráját idézte meg emlékezetes módon a The Vast of Nightban. A nemzetközi filmek között meglepetésre a mexikói Identifying Features vitte a díjat, legyőzve többek között a brazil neo-western Bacurau-t, vagy az ír Wolfwalkers című animációt. A sorozatoknál a Watchment és a Tönkretehetleket díjazták.
