tévésmaci

Marhavásár

  • tévésmaci
  • 2021. január 20.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché viccvonalon próbáltak eligazodni, jöttek a szokottan ambivalens érzések.

Nem nagyon fűlött hozzá a foguk, megin’ valami kellemetlen, ám csekély eredménnyel kecsegtető marhaság, de hát a munka az munka, s minél hülyébb, annál elégedettebb az ember, csendes, ki nem mondott elégedettség az ilyen, látjátok, pupákok, ezt is meg lehet csinálni. Csak én kellek hozzá, meg a Sztupa vagy a Troché, attól függően, hogy melyikük nem gondolta, hiszen ezt tényleg nem is gondolták, benne volt már a látjátok, pupákokban. Basszus, lássuk akkor a jelmezt, Sztupa volt mindig könnyebb helyzetben, most is szinte magától értetődött, hogy kiszuperált katonai melegítőt ölt, olyan kéket (valamiféle átmenet volt az NDK-kék és bilikék között, közelebb a bilikékhez), a mellén kis fehér címerféle, alakja a Kossuth-címeré, benne nagy nyomtatott MN betűk (Magyar Néphadsereg). Kaptad bár valahányszor a legnagyobbat belőle, mindig bokalengő volt. Hozzá az adekvát „teniszcipő”, az a seregben volt kétségkívül a legjobb. Troché valami mást vett föl, arra nem emlékszik senki, sportos volt nyilván, de kicsivel kevésbé pronyó. Egész délután fociztak a többiekkel, sőt, amikor megjöttek a csajok, összejött egy vegyes kézimeccs is, amikor viszont már kínos lett volna a további tömegsport-tevékenység, leültek a pályaszéli padokra, és már csak várni kellett a soros hülyegyerekre, aki belekezd, hogy „és azt ismeritek, hogy” kezdetű végtelenül deprimáló jópofáskodásba. Sztupa és Troché sohasem kezdeményeztek, de voltak napok, amikor senkinek nem akadt elég bátorsága, hogy a lényegre térjen, s amint ez nyilvánvalóvá vált, jött az ügyeletes majom, menteni valahogy a helyzetet. A viccekkel magukkal nem nagyon lehetett mit kezdeni, gyűjtötte őket az ember, mint Bartók és Kodály a népdalokat, de velük szemben ez a gyűjtés csak addig tartott, amíg leadták az áruátvevőnél a napi adagot. Ennél azért sokkal borzasztóbb volt, amikor elkapott az utcán a viccmesélő pasas, s kényszeresen beleüvöltötte az arcodba, hogy és azt ismered, és azt ismered, és azt ismered, akkor hiába volt, hogy küldetés, szabadultál volna, amint csak lehet. Mindig csak sokára lehetett.

Pénteken (22-én) a Duna tévé 20.35-kor adja a Ludas Matyi 1949-es kiszerelését, felteszem úgy, mint jelentős nemzeti értéket, miközben az maga a komcsi. Már a történet is, Fazekas nyilván látta jövőt, s lökött neki valamit, nesze, jövő, edd meg, és aztán kopjál le. Hogy egy remekművet lökött? Ő már csak ilyen fiú lehetett, bár nem vitte túlzásba. Hogy az adaptáció is az? Hogyhogy, amikor Soós Imre élete, pláne halála, de az egész feje, minden gesztusa a korszellem megtestesülése volt (szebben mondva, a komcsié). Horváth Teri? Tényleg már csak Szirtes hiányzik, jaj, hol van Szirtes? Nem ért rá, de itt van Görbe János. Szóval, nemzeti érték az nemzeti érték, már csak ilyen nyitott műhely a Duna csatorna, még ha olyan dörzsölt és obskúrus macherek hozták is tető alá az egészet, mint Nádasdy Kálmán és Ranódy László – akik az ántivilágba is már egy ántivilágból érkeztek. Egy szó, mint száz, nem lennék most nemzeti főadó. Szerencsére jön tizenegy után a Film Caféra az érett korára balfogásokat halmozó Brian De Palma, és elővezeti a Dominót, aminek tán csak a címe nem yuckie, viszont fellép benne egy rakás remek dán színész, főként Paprika Steen és Søren Malling, s persze a náluk némileg Hollywood-kompatibilisebb Ni­ko­laj Coster-Waldau is. Ráadásul Koppenhágában is játszódik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

Presztízskérdés

A magyar kormányzat hosszú ideje azt kommunikálja, hogy csökkent a szegénység Magyarországon, az MCC-s Sebestyén Géza pedig odáig jutott, hogy idén februárban bejelentette a szegénység eltűnését is. A kormány helyzetértékelése eddig is vitatható volt, és a KSH szegénységi adatai körül felfedezett furcsaságok tovább bonyolítják ezt az így is zavaros ügyet.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.