Film

Az éjféli égbolt

  • - kg -
  • 2021. január 20.

Mikrofilm

Minden nézés közül a legkönnyebben díjra váltható a világvége-nézés.

Persze, ezt is nehéz jól csinálni. A túlzott erőlködésből könnyen Leslie Nielsen-poén lehet, de a brit rezerváltság sem mindig célravezető: a szájszeglet izmainak diszkrét remegését könnyű összetéveszteni egy odaégett pirítós feletti érzelmi viharral. George Clooney viszont úgy tud szembenézni a világ szépen fényképezett végével, hogy az embernek szinte gusztusa támad kipróbálni az apokalipszist – ilyen lehet egy Nespresso-reklám Tarkovszkij rendezésében. A kritikák külön kiemelik a színész világvége-szakállát, amely hamarosan a barbershopok falairól fog visszaköszönni – hát, igen, kávét és világvégét csakis Clooney-tól!

Az éjféli égbolt egyetlen apró problémája, hogy nem másfél percig tart, hanem közel két órán át, ez pedig baj, mert Clooney-nak, aki maga rendezte a filmet, semmi mása nincs, csak ez a szakállból indított fagyos, de lassan felengedő nézése. Igaz, ott van a Föld felé közelítő űrhajó, amelyet figyelmeztetni kéne a veszélyre, és ott van a nagy fehér sarkvidéki semmiben feltűnő kislány alakja – Clooney Lily Brooks-Dalton sikerregényéből dolgozott, de mintha egy közepes PR-cégtől vette volna az ötleteit: kislánnyal, űrhajóval és világvégével kifizetődő forgatni. Macska nincs? Nincs, de ott van a nagy tudós életének tragédiája: aki a csillagoknak szenteli az életét és nem a földi örömöknek, az bizony ráfarag. Na, ja, de ez csak a földi halandókra értendő, és nem azokra, akik haldokolva is oly nemesen emelik az éjféli égboltra tekintetüket, mint a nagy George.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.