Nők a férfiak mögött, nyomornegyedek az iskolák mellett

  • -szá-
  • 2019. május 3.

Mikrofilm

Három durva német dokumentumfilmet is megnézhetünk.

A 100 éves Bauhaus áll a 9. Budapest100 programsorozat középpontjában, a művészeti iskola mellett pedig a fővárost is jobban megismerhetik az érdeklődők. A számtalan séta, kiállítás és épületlátogatás mellett a program idén filmvetítésekkel is kiegészül.

A Goethe Intézet támogatásával három német dokumentumfilmet vetítenek, melyek különböző megközelítésből vizsgálják a Bauhaust és igyekszenek tágítani a programsorozat fókuszát. A legtöbb rendezvény ugyanis alapvetően Budapest-központú, míg a dokuk az irányzat nemzetközi hatásait mutatják be.

A Tugendhat-ház című film például mintha a Budapest100 mozgófilmes ars poeticája lenne – csak épp egy cseh villa áll a középpontjában. Az egész estés dokumentumfilm a Brnóban található ikonikus épületen keresztül mutatja be a Tugendhat család, valamint Csehszlovákia történetét és politikai-kulturális közegét.

false

 

A ház 1930-ra épült fel és

a nagypolgári életfelfogás szimbólumának számított

– egészen a nácik hatalomra kerüléséig, ami után a zsidó származású családnak menekülnie kellett belőle.

A Tugendhat-ház

A Tugendhat-ház

 

A Tugendhat-leszármazottak soha nem kaphatták vissza saját tulajdonukat, az épületben működött terápiás centrum és iskola is, majd fontos szerepet töltött be Csehszlovákia felbomlásakor is. Ha a falak nem is tudnak mesélni, Dieter Reifarth rendező és interjúalanyai megteszik helyettük.

A filmet május 4-én szombaton 20:00-tól vetítik.

A történelmet a győztesek, a Bauhaus történetét pedig a férfiak írták

– legalábbis így tűnik, ha számba vesszük az építészet és a design legismertebb mestereit. Pedig Gropius manifesztumában a radikális új design mellett a nyitott, modern társadalom és a nemek közötti egyenlőség és fontos szerepet játszott.

A Bauhaus nők című 45 perces dokumentumfilm épp ezért azokat a nőket mutatja be, akik kénytelenek voltak férfi kollégáik árnyékában állni.

false

Megismerhetjük például Gunta Stölzlt, a modern textildizájn úttörőjét, az egyetlen nőt a Bauhaus mesterei között; vagy épp Friedl Dickert, a szabadgondolkodót, aki a theresienstadti koncentrációs táborban bontakoztatta ki tehetségét és végig hű maradt a Bauhaus pedagógiájához – egészen addig, míg Auschwitzban meg nem gyilkolták.

A film május 5-én vasárnap 20:00-tól látható, a vetítésen pedig Susanne Radelhof rendezőnő is részt vesz, aki maga is a Bauhaus Egyetemen tanult.

Az ideális ülőalkalmatosság,

vagy épp a wc és a fürdőkád közötti legjobb távolság megfejtése

mellett a Bauhaus társadalmi utópia is volt, egy mozgalom, ahol a művészet, a dizájn és az építészet politikai töltetet kapott. Walter Gropiust vagy épp Paul Kleet is olyan kérdések foglalkoztatták, hogy hogyan szeretnénk, és hogyan kellene együtt élnünk, vagy épp milyen közös jövő vár ránk. Az Építeni a jövőt – 100 év Bauhaus című doku ezen gondolatok mentén vizsgálja meg, hogyan alakult ki a Bauhaus társadalmi utópiája, miért bukott el, és milyen üzenetei vannak a mára nézve – van-e, lesz- újrakezdés?

A filmben bejárhatunk egy stockholmi iskolát, vagy épp egy latin-amerikai nyomornegyedet, miközben megnézhetjük, hogy elvont tér-elméletektől kezdve nagyon is valóságos épületekig mennyi mindenre hatott a Bauhaus. Mindezt május 6-án hétfőn este nyolctól.

A vetítések ingyenesek, de regisztrációhoz kötöttek.

Regisztrálni az adott program címének megjelölésével a következő címen lehet: bp100 [dot] goethe [at] gmail [dot] com (max. 60 fő, max. 2 fő/e-mail, 1 program/e-mail)

Helyszín:

Kortárs Építészeti Központ – KÉK,

1111 Budapest, Bartók Béla út 10-12.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.