Nők a férfiak mögött, nyomornegyedek az iskolák mellett

  • -szá-
  • 2019. május 3.

Mikrofilm

Három durva német dokumentumfilmet is megnézhetünk.

A 100 éves Bauhaus áll a 9. Budapest100 programsorozat középpontjában, a művészeti iskola mellett pedig a fővárost is jobban megismerhetik az érdeklődők. A számtalan séta, kiállítás és épületlátogatás mellett a program idén filmvetítésekkel is kiegészül.

A Goethe Intézet támogatásával három német dokumentumfilmet vetítenek, melyek különböző megközelítésből vizsgálják a Bauhaust és igyekszenek tágítani a programsorozat fókuszát. A legtöbb rendezvény ugyanis alapvetően Budapest-központú, míg a dokuk az irányzat nemzetközi hatásait mutatják be.

A Tugendhat-ház című film például mintha a Budapest100 mozgófilmes ars poeticája lenne – csak épp egy cseh villa áll a középpontjában. Az egész estés dokumentumfilm a Brnóban található ikonikus épületen keresztül mutatja be a Tugendhat család, valamint Csehszlovákia történetét és politikai-kulturális közegét.

false

 

A ház 1930-ra épült fel és

a nagypolgári életfelfogás szimbólumának számított

– egészen a nácik hatalomra kerüléséig, ami után a zsidó származású családnak menekülnie kellett belőle.

A Tugendhat-ház

A Tugendhat-ház

 

A Tugendhat-leszármazottak soha nem kaphatták vissza saját tulajdonukat, az épületben működött terápiás centrum és iskola is, majd fontos szerepet töltött be Csehszlovákia felbomlásakor is. Ha a falak nem is tudnak mesélni, Dieter Reifarth rendező és interjúalanyai megteszik helyettük.

A filmet május 4-én szombaton 20:00-tól vetítik.

A történelmet a győztesek, a Bauhaus történetét pedig a férfiak írták

– legalábbis így tűnik, ha számba vesszük az építészet és a design legismertebb mestereit. Pedig Gropius manifesztumában a radikális új design mellett a nyitott, modern társadalom és a nemek közötti egyenlőség és fontos szerepet játszott.

A Bauhaus nők című 45 perces dokumentumfilm épp ezért azokat a nőket mutatja be, akik kénytelenek voltak férfi kollégáik árnyékában állni.

false

Megismerhetjük például Gunta Stölzlt, a modern textildizájn úttörőjét, az egyetlen nőt a Bauhaus mesterei között; vagy épp Friedl Dickert, a szabadgondolkodót, aki a theresienstadti koncentrációs táborban bontakoztatta ki tehetségét és végig hű maradt a Bauhaus pedagógiájához – egészen addig, míg Auschwitzban meg nem gyilkolták.

A film május 5-én vasárnap 20:00-tól látható, a vetítésen pedig Susanne Radelhof rendezőnő is részt vesz, aki maga is a Bauhaus Egyetemen tanult.

Az ideális ülőalkalmatosság,

vagy épp a wc és a fürdőkád közötti legjobb távolság megfejtése

mellett a Bauhaus társadalmi utópia is volt, egy mozgalom, ahol a művészet, a dizájn és az építészet politikai töltetet kapott. Walter Gropiust vagy épp Paul Kleet is olyan kérdések foglalkoztatták, hogy hogyan szeretnénk, és hogyan kellene együtt élnünk, vagy épp milyen közös jövő vár ránk. Az Építeni a jövőt – 100 év Bauhaus című doku ezen gondolatok mentén vizsgálja meg, hogyan alakult ki a Bauhaus társadalmi utópiája, miért bukott el, és milyen üzenetei vannak a mára nézve – van-e, lesz- újrakezdés?

A filmben bejárhatunk egy stockholmi iskolát, vagy épp egy latin-amerikai nyomornegyedet, miközben megnézhetjük, hogy elvont tér-elméletektől kezdve nagyon is valóságos épületekig mennyi mindenre hatott a Bauhaus. Mindezt május 6-án hétfőn este nyolctól.

A vetítések ingyenesek, de regisztrációhoz kötöttek.

Regisztrálni az adott program címének megjelölésével a következő címen lehet: bp100 [dot] goethe [at] gmail [dot] com (max. 60 fő, max. 2 fő/e-mail, 1 program/e-mail)

Helyszín:

Kortárs Építészeti Központ – KÉK,

1111 Budapest, Bartók Béla út 10-12.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.