Itt már az elején hozza a puskát egy felbőszült paraszt. Most aztán már elég volt belőletek, rohadt, zajongó, sikeres, rongyrázó celebek, ezt nektek. Aztán (a végén persze) el is süti – olyan, de olyan szánni való módon, szegény mérgelődő balfácán, hogy a házigazdának az elviselhetetlenül hangos társaságból kissé kilógó orosz férje képében szinte maga Anton Pavlovics lép oda hozzá: nyugi már, hát nem látod, milyen kisszerű nyomorult itt mindenki? Az elszivárgott népszerűségét mizantrópiával kompenzáló showman, annak árulásra mindig kész producere (egykori sógornő), az életprogramot megélt kapcsolatok helyett emberbaráti lózungokra alapozó ex és a levitézlett műsorvezetőt a karrierépítésben felhasználó új asszonka, továbbá csodálóik, irigyeik s azon meghívottak, akikhez ők dörgölőznének szívesen. A feltörekvő, regnáló és a képben maradásért kapálózó szerencsétlenek, akik közt az egyetlen kötelék a látszani akarás – egymás segítségével vagy egymás rovására, de bármi áron.
Más tekintetben is egészen csehovi Agnès Jaoui új filmje. A rendező és exe, Jean-Pierre Bacri: mindketten nagyszerű színészek is, és nem csak közös filmjeikben (Ízlés dolga, Mint egy angyal). Szcenáriójuk tablószerűsége, a történések résztvevőiről rajzolt, egyszerre karikaturisztikus és mély, tömör és pontos portréik, a lezajló minidrámák drámaiatlansága és a komikus elemek szárazsága mind-mind a nagy orosz komédiaírót idézik – az emberi esendőség láttatásának ritka képességét.
Forgalmazza a Cirko Film
