A magyar cím egyetlen szava sem egyezik az angol eredetiével (Love Sarah), műfajilag mégis telitalálat, ennél már csak a „süteménypornó néhány ismerős, csak a nevükre az istennek sem emlékszem brit színésszel, az angol romkomok másodvonalának modorában” lett volna pontosabb, de könnyen belátható, mért jó, hogy nem ez lett. Maga a film azt az emberiséggel egyidős dilemmát járja körül, hogy összeegyeztethetők-e a szív dolgai a minőségi ekler fánk elkészítésével és mindazzal a nehézséggel, amelyet egy cukrászdanyitás jelent egy olyan rendkívül kompetitív piacon, amilyen Notting Hill. Kérdés továbbá, hogy összejön-e az amorózó pastry chef a mélyérzésű tulajjal, és hogy ő-e az apja egy másik fontos és egysíkú szereplőnek. Az legalább nem kérdés, hogy jót tesz-e a gyásznak a többgenerációs, nagymamától unokáig ívelő, rokont, barátot, szeretőt egyesítő cukrászdaüzemeltetés. Naná, hogy jót, hiszen ez a műfaji alapderűkészlet része, ha más lenne a válasz, akkor a romkomból a rom és a kom is könnyen kihullana, és így veszélyesen közel kerülnénk egy nem macaronból építkező valósághoz. És akkor Bill Paterson bogaras szomszédjára sem bogaras szomszédként, hanem szimpla elmeháborodottként tekintenénk, de az már tényleg egy másik film lenne. Paterson mellett Celia Imrie a Notting Hill-i cukrászda másik nagy ásza: nincs az a habos süti, amelyik lejátszaná őket. Nem jut minden ilyen filmre egy Judi Dench vagy Tom Wilkinson, de nem is baj; úgy igazságos, hogy néha Celia és Bill is megkapják a cukit.
Forgalmazza a Cirko Film
