Film

Notting Hill-i cukrászda

  • - kg -
  • 2020. november 1.

Mikrofilm

A magyar cím egyetlen szava sem egyezik az angol eredetiével (Love Sarah), műfajilag mégis telitalálat, ennél már csak a „süteménypornó néhány ismerős, csak a nevükre az istennek sem emlékszem brit színésszel, az angol romkomok másodvonalának modorában” lett volna pontosabb, de könnyen belátható, mért jó, hogy nem ez lett. Maga a film azt az emberiséggel egyidős dilemmát járja körül, hogy összeegyeztethetők-e a szív dolgai a minőségi ekler fánk elkészítésével és mindazzal a nehézséggel, amelyet egy cukrászdanyitás jelent egy olyan rendkívül kompetitív piacon, amilyen Notting Hill. Kérdés továbbá, hogy összejön-e az amorózó pastry chef a mélyérzésű tulajjal, és hogy ő-e az apja egy másik fontos és egysíkú szereplőnek. Az legalább nem kérdés, hogy jót tesz-e a gyásznak a többgenerációs, nagymamától unokáig ívelő, rokont, barátot, szeretőt egyesítő cukrászdaüzemeltetés. Naná, hogy jót, hiszen ez a műfaji alapderűkészlet része, ha más lenne a válasz, akkor a romkomból a rom és a kom is könnyen kihullana, és így veszélyesen közel kerülnénk egy nem macaronból építkező valósághoz. És akkor Bill Paterson bogaras szomszédjára sem bogaras szomszédként, hanem szimpla elmeháborodottként tekintenénk, de az már tényleg egy másik film lenne. Paterson mellett Celia Imrie a Notting Hill-i cukrászda másik nagy ásza: nincs az a habos süti, amelyik lejátszaná őket. Nem jut minden ilyen filmre egy Judi Dench vagy Tom Wilkinson, de nem is baj; úgy igazságos, hogy néha Celia és Bill is megkapják a cukit.

Forgalmazza a Cirko Film

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.