Ferdinand von Schirach sztárügyvéd bestsellere, illetve az abból rendezett film részben tárgyalótermi dráma, részben krimi – de nem az elkövető, hanem az áldozat ismeretlen (nem a személyazonosságát, hanem valódi kilétét tekintve). Meg az indíték.
Sejtjük kezdettől, hogy a valósággal kivégzett gyáriparost nem véletlenül lőtték fejbe II. világháborúban használatos pisztollyal, s hogy az üzletember nem mindig volt az az önzetlen emberbarát, akinek a világ ismerte. És a ravaszt meghúzó, s még a holttestet is megtaposó olasz bevándorló (tisztes, szerény nyugdíjas) sem ok nélkül hallgat makacsul, kirendelt ügyvédje segítségét is elutasítva. A főhős a nyomozni sem restellő ügyvéd, aki pályakezdő, romlatlan – és török. Ráadásul éppen a pótapjaként tekintett áldozat jóvoltából szerezhetett diplomát, s annak unokájához fűzik gyengéd szálak. Azután még tanár példaképével is meg kell küzdenie a tárgyalás során. A sok egybeesésből ugyan csikorgó modellszerűség lesz, de nem a fordulatok tartogatják a legnagyobb meglepetést, hanem a valóság: terítékre kerül egy 1968-as, a náci háborús bűnösöknek burkoltan amnesztiát biztosító (eufemisztikusan „közigazgatási szabálysértésekről” szóló) német törvény. Amelyet exnácik írtak (négy német igazságügyi alkalmazottból három volt ilyen akkortájt), hogy a múlt felhánytorgatása ne zavarja többé az egykori bajtársak gazdasági-társadalmi szerepvállalását. Mindez személyes ügye az írónak, aki – igen, innen ismerős a név – maga is egy háborús főbűnös unokája.
Elérhető az HBO-n
