Film

Collini nem beszél

  • 2020. november 1.

Mikrofilm

Ferdinand von Schirach sztárügyvéd bestsellere, illetve az abból rendezett film részben tárgyalótermi dráma, részben krimi – de nem az elkövető, hanem az áldozat ismeretlen (nem a személyazonosságát, hanem valódi kilétét tekintve). Meg az indíték.

Sejtjük kezdettől, hogy a valósággal kivégzett gyáriparost nem véletlenül lőtték fejbe II. világháborúban használatos pisztollyal, s hogy az üzletember nem mindig volt az az önzetlen emberbarát, akinek a világ ismerte. És a ravaszt meghúzó, s még a holttestet is megtaposó olasz bevándorló (tisztes, szerény nyugdíjas) sem ok nélkül hallgat makacsul, kirendelt ügyvédje segítségét is elutasítva. A főhős a nyomozni sem restellő ügyvéd, aki pályakezdő, romlatlan – és török. Ráadásul éppen a pót­apjaként tekintett áldozat jóvoltából szerezhetett diplomát, s annak unokájához fűzik gyengéd szálak. Azután még tanár példaképével is meg kell küzdenie a tárgyalás során. A sok egybeesésből ugyan csikorgó modellszerűség lesz, de nem a fordulatok tartogatják a legnagyobb meglepetést, hanem a valóság: terítékre kerül egy 1968-as, a náci háborús bűnösöknek burkoltan amnesztiát biztosító (eufemisztikusan „közigazgatási szabálysértésekről” szóló) német törvény. Amelyet exnácik írtak (négy német igazságügyi alkalmazottból három volt ilyen akkortájt), hogy a múlt felhánytorgatása ne zavarja többé az egykori bajtársak gazdasági-társadalmi szerepvállalását. Mindez személyes ügye az írónak, aki – igen, innen ismerős a név – maga is egy háborús főbűnös unokája.

Elérhető az HBO-n

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.