magyarnarancs.hu: Minek köszönhető, hogy mindig együtt készítenek filmet, mint forgatókönyvírók, rendezők?
Olivier Nakache: Gyerekkori barátok vagyunk, tízéves korunktól együtt jártunk nyári táborokba. Később mi foglalkoztunk nevelőként a táborbeli gyerekkel. Jó előtanulmánynak bizonyult a továbbiakhoz, a közösségi léthez, a kollektív munkához, amit a filmkészítés megkövetel. Elég korán eldőlt, hogy jól elviseljük egymást. Két mozibolond jött össze a személyünkben. Egy idő után már nem csak néztük a filmeket, hanem elhatároztuk, hogy nekivágunk a filmezésnek. Tizennyolc évesen csináltuk az első kisfilmünket, amit úgy kalapoztunk össze otthon. Kis történetekkel kezdtük. Franciaországban nagy szerencsénkre sok rövidfilmes fesztivál létezik, ez hozta meg számunkra a lehetőséget, hogy megismerjék a munkáinkat.
magyarnarancs.hu: Korán bevált a sikerreceptjük, félnek egyedül nekivágni egy játékfilmnek?
ON: Szó sincs félelemről, jól érezzük magunkat egymás társaságában, és hamar kiderült, hogy jól, viszonylag zökkenőmentesen tudunk közösen dolgozni. Persze sokszor felmerülnek viták, nézeteltérések, de azokat is szeretjük. Mindig kipróbáljuk a másik ötletét, meghagyunk némi kétséget afelől is, hogy a miénk működni fog- e vagy sem.
magyarnarancs.hu: Melyikük miben jár az élen?
ON: Nincs ilyen; hol én, hol Éric fejéből pattan ki valami ötlet. Több időt töltünk egymással, mint a családunkkal. És mivel folyamatosan együtt vagyunk, gyakran az írás is négykezesben zajlik. Mondhatni önerőből, meg egymáson tanultunk meg forgatókönyvet írni, filmet rendezni. Összeadódnak az energiák. Ketten együtt meggyőzőbbek vagyunk, amikor például pénzről kell tárgyalni.
magyarnarancs.hu: A francia filmes szakmában egyedi jelenségnek számítanak így kettesben?
ON: Sok nemzetnek megvannak a maga fivérei, a belgáknak a Dardenne fivérek, az amerikaiknak a Coen fivérek, az olaszoknak a Taviani fivérek. Mi azzal lógunk ki a sorból, amit Jean-Pierre Bacri mondott rólunk, akivel az Eszeveszett esküvőt forgattuk: „Olyanok vagytok, mint két fivér, más névvel, külön apától.”
magyarnarancs.hu: Nemzetközi viszonylatban az Életrevalók óta jegyzik a nevüket, közel hatvanmilliós nézettséget hozott a film világszerte. Belépőt jelentett a kissé sznob francia filmes közegbe? Szélesebb távlatokat nyitott finanszírozás szempontjából?
ON: Szerencsére mi soha nem voltunk valakinek a valakijei a filmes szakmában. Az Életrevalók hasonlattal élve olyan, mint egy fáklya, amelyik ráirányította a figyelmet a korábbi filmjeinkre és beragyogta a további filmjeink útját. Megadta számunkra a szabadságot abban az értelemben, hogy azelőtt rengeteget kellett kilincselni, sok embert, sok helyen meggyőzni arról, hogy amit elképzeltünk az mozivászonra kívánkozik. Nagy dolog, hogy kezdettől, huszonöt éve ugyanazzal a producerrel dolgozunk, de az egyéb munkatársakat is említhetném. Mi így vagyunk erősek, csapatban. Manapság ez luxusnak számít. Nem túl drágák a filmjeink, szerencsére nem kell görcsösen feszülni, hogyan hozzuk össze őket.
magyarnarancs.hu: A komédia köntösében számos társadalmi, szociálisan érzékeny témával foglalkoznak, az autizmustól az illegális bevándorláson át a mozgáskorlátozottakig. Most éppen a lecsúszottak meg a klímaaktivisták vannak terítéken.
ON: Érickel mindig azokat a közegeket kerestük, ahol önkéntes munkát végezhetünk. Egyesületeket támogatunk, amelyek kiszolgáltatott, hátrányos helyzetű gyermekekkel foglalkoznak. Ne kérdezze, miért, vélhetően onnan ered, hogy a gyerekkori táborokban mindig voltak olyan gyerekek, akik valamiben mások. Az első hetekben féltek a többiektől, a végére valóságos kis sztárok lettek. Win- win helyzet alakulhatott ki, pusztán attól, hogy megismerték, megszerették őket. Ezek az élmények gazdagítják, érzékenyítik az embert. Az önkénteskedésben gyökerezik a közös igényünk Érickel, hogy a fényre hozzuk azokat az embereket, akik árnyékban vannak.
magyarnarancs.hu: Az Ennél csak jobb jöhet esetében hogyan született meg a két szerethető lúzer karaktere, akik a véletlen révén (mert ingyen sört mérnek) belekeverednek a klímaaktivisták mozgalmába?
ON: Kedvünkre valónak tűnt olyan személyiségeket megalkotni, mint amilyeneket a kissé groteszk olasz vígjátékokban látunk. Gassman, Mastroianni, Manfredi játszottak hasonló, nagyotmondó, hencegő, szélhámos figurákat. Ehhez jöttek a témák, amelyek, reméljük, nem csak minket érdekelnek. Ilyen az egzisztenciális bizonytalanság, a félelem attól, hogy egy bizonyos életszínvonal alá süllyedünk, ha éppen nincs munkánk és hasonlók. Ezt akartuk párhuzamba állítani azokkal, akikben a világvége, az esetleges ökológiai katasztrófa miatt van félelem, bizonytalanság a jövőtől. Két világvégét hoztunk így össze, ehhez jön még a túlfogyasztó, aki elveszti a józanságát, és abbeli félelmében, hogy mindennek vége, nyakra-főre vásárol.
magyarnarancs.hu: Hogyan jönnek ki egymással a francia társadalomban az eladósodottak, a túlfogyasztók, akik a saját bőrüket féltik, meg azok, akik úgymond az egész emberiség jövőjéért aggódnak?
ON: Lényegében ez volt a film kihívása számunkra: hogyan lehet közelíteni egymáshoz őket. Rájöttünk, hogy sok vicces párhuzam van, mint például egy üres ház. Akár azoké, akiket a végrehajtó kirakott, mert nem fizették meg az adósságaikat, vagy azoké, akik egyszerűen szabad választásból, filozófiai megfontolásból laknak üres lakásban, alszanak, esznek a földön, párnákon. A másik téma, ami számos humor forrása, a csoport: ki miért csatlakozik. Esetünkben egy csinos mozgalmár lány viszi a két pasit a klímaaktivista mozgalomba, másokat a tenniakarás. De végül a két út összeér nálunk. Az is érvényes kérdés a film kapcsán, hogy hogyan kezeljük az ellentmondásainkat, mit teszünk pusztán érdekből és/vagy másokért is. Mit kezdjünk azzal, hogy nem szeretném szennyezni a környezetemet, de a munkám miatt sokat kell repülővel utaznom. Szerettük volna kinevetni a félelmeinket, a szorongásainkat, az ellentmondásainkat.
magyarnarancs.hu: Mit szeret az olasz komédiákban?
ON: Néha kegyetlen szatírák ezek a komédiák, hihetetlen színészekkel, hihetetlen forgatókönyvvel, és eleganciával mesélnek súlyos társadalmi témákról. Mi is ezt a fajta humort követeljük meg magunktól. Szeretnénk pillanatfelvételeket, lenyomatokat készíteni a korunkról.
magyarnarancs.hu: A dokumentumfikció hatását akarták kelteni a Black Friday-ről szóló nyitójelenettel, ahol az emberek, köztük az Albert nevű lúzer, ütik-vágják, tapossák egymást a ledes televíziókért.
ON: A Black Friday-jelenet tökéletesen visszatükrözi a korunkat. A civilizáció „tájképe”, szimbóluma. Amúgy valódi aktivistákkal, öko-harcosokkal dolgoztunk. Forgatókönyvírás közben ugyanis felvettük a kapcsolatot az Instinction Rebellion (Ösztönlázadás) nevű eléggé radikális mozgalommal. Néhány akciójukban részt vettünk, mintegy próbaként, hogy aztán a valóságban nagyon valószerűen hassanak a felvett jelenetek.
magyarnarancs.hu: Elindított bármiféle párbeszédet a film?
ON: Még soha nem történt meg velünk, hogy márciustól október végéigturnézzuk Franciaország, 130 városban, településen jártunk. Rengeteg reakciót, kérdéseket, negatív észrevételeket is begyűjtöttünk. Többen hevesen tiltakoztak, a szemünkre vetették, hogy nincs mit nevetni mások eladósodásán, hogy túl keményen elbánunk mindenkivel.
magyarnarancs.hu: Hogyan esett a választásuk a színészekre?
ON: Pio Marmai-jal készítettünk egy tévésorozatot, a Terápiát. Őt kértük fel Albert szerepére. Szeretjük összehozni a különféle helyekről érkező színészeket. Marmai amúgy drámai szerepeket szokott játszani. Lúzer társául a tévés humorista Jonathan Cohenre esett a választásunk, és kettejük közé helyeztük a csinos aktivistát: Noémie Mérlant a szerzői filmek világából érkezett. Hozzáadtuk Mathieu Amalricot, mind közül ő a legismertebb színész. Nem tudom, hogy sznobizmusból fakad-e, de a rendezők nem mernek más közegekből választani színészeket, csak a megszokottból.
magyarnarancs.hu: Mi lesz a következő „dobásuk”?
ON: Azt gondolom, hogy minden film magában hordozza a következő film magját. A világ jelenlegi állapotában szeretnénk látni, mit rontottunk el, hogy ide jutottunk, mit csináltunk rosszul, hogy mindig ugyanott kötünk ki: válságok, háborúk, a szélsőjobb előretörése, terrorizmus. Így a következő filmsztorink lehetőséget ad majd arra is, hogy visszanézzünk a saját fiatalságunkra, némi időutazásra vetemedünk. Olyan világba térünk vissza, ahol még nem volt okostelefon, digitalizáció, internet, social media. Szeretném majd a gyerekeimnek „bemutatni” a szüleiket az ő életkorukban.
magyarnarancs.hu: A közhangulatot mennyire nyomasztja, hogy Párizs a terrortámadások európai célpontja?
ON: Az izraeli háború óta megint sok támadás történik Franciaországban, mindig a szélsőségek csinálják a fesztivált. Nagyon nagy a feszültség, az agresszió a sárgamellényesek hulláma óta. Az ország nem gyógyult ki a traumából, amit a Charlie Hebdo elleni merénylet okozott.
Az Ennél csak jobb jöhet december 28-ától látható a mozikban.
