Szinte mindent elmond a Fidesz működéséről az, hogy Kubatov Gábor a minőségi oktatást féltette sértődötten, amikor egy állami cég szponzorként kiszállt a Fradi női kézicsapatából.
Tudósok, akadémikusok, feltalálók és megváltók. A „kormányközeli”, „legendásnak” nevezett zenészek már nem érik be a plecsnikkel és észosztással, többre vágynak.
Mi történik, ha a Fidesznek egyáltalán nem lesz főpolgármester-jelöltje, Vitézy pedig elindul az LMP támogatásával? Nos, akkor ő fogja képviselni Orbán Viktort a választáson.
Szerda óta egy fideszes szakács Bécsről alkotott véleménye a legforróbb téma az országban. Ez nemcsak a kormánypárt megújult szellemi holdudvaráról mond el sokat, hanem rólunk is.
Az Index oknyomozó főszerkesztőjével érdemes óvatosnak lenni: ő volt az, aki a Városháza-ügyet kirobbantotta, hogy aztán a rendőrség is elismerje, kamu volt az egész.
Az erről szóló határozat alapján sem világos, hogy a Nemzeti Filmiroda döntése precedenst próbál-e teremteni az LMBTQ-témákkal kapcsolatban, vagy csak egy túlbuzgó csinovnyiknak okozott álmatlan éjszakákat, hogy Orbán kedvenc sportja is lehet befogadó, ne adj’ isten egy kicsit queer.
Lázár Jánosnak köszönhetően mára a „polgári jó ízlés” szó szerint törvényerőre emelkedett.
Mi is ez a rettegett véleményterror? Az, hogy most már könnyen kaphatunk választ, ha sértegetünk másokat.
A választási szabályok módosítása és a rekordösszegű ÁSZ-büntetések után is úgy tűnik, hogy az ellenzék hajlandó Orbán szabályai szerint demokráciát játszani.
A következő hónapok különféle szakadár ellenzékiek nagy bejelentéseiről fognak szólni. Érdemes kicsit elgondolkodni rajta, mik lehetnek a motivációk.
A rendező szeretné magát autonóm, saját mozgástérrel rendelkező figurának beállítani, bár vélhetően ő is tudja, hogy ilyen egyszerűen nem létezik.
És vajon a kirúgott múzeumigazgató fejében megfordult, hogy kinek járhat kizárólag vastaps Magyarországon?
Nemcsak az tudhatjuk meg, kié is Magyarország, hanem akár arra is választ kaphatunk, hova tűntek a Jobbik szavazói.
