Öt dolog is bizonyítja az idei évből, hogy régen tényleg minden jobb volt

Narancsblog

Felesleges nosztalgiázás helyett felsorolunk öt dolgot, amelyek még pár évvel ezelőtt is lényegesen jobbak és kényelmesebbek voltak. Szerencsésebb és boldogabb évet jövőre!

Alapesetben csak kevés dolog idegesítőbb a Régi Időkön való vekengésnél, hiszen teljesen fals képet ad a valóságról: a régi, szalonnán felnőtt parasztbácsikról mindig kiderül, hogy általában 50 évig éltek, a még igazi, jóízű békebeli szörpökről kiderül, hogy rákkeltők, a grundon estig focizó gyerekek pedig elég gyakran szipuztak foci helyett. De azért 2024 tényleg kiemelkedő év volt több tekintetben is: idénre több olyan folyamat beért, aminek köszönhetően épp erre az évre lett kimutathatóan sokkal rosszabb a világ, mint mondjuk 2020-ban volt. Márpedig ez nemcsak vekengés, hanem szigorú tény.

Az internet elszaródása

Természetesen hosszú ideje látható, hogy valami félrement az eredetileg minden információ és tudás korlátlan terjedését ígérő világháló körül. Az információ ugyanis korlátlanul terjed, de több kutatás is bizonyította, hogy a közösségi média térnyerése óta az álhírek sokkal gyorsabban, mint a valódiak. Az internet továbbra is szolgálhatna a teljes szabadság jelképeként, csak sajnos két réteg tönkretette: a gonosz emberek és a buta emberek. Az utóbbiakon kár leverni, az előbbieknek köszönhetően viszont már nemcsak emberek tömegei kételkednek alapvető tudományos tényekben, de simán kerülhetnek ki ezek közül az emberek közül országok vezetői is.

Ahhoz képest, milyen lelkesen nevetünk a sötét középkor hiedelmein, most simán az Egyesült Államok élére került másodszorra is egy ember, aki a koronavírus idején azt javasolta, igyanak fertőtlenítőszert a fertőzés ellen.

De nemcsak a különféle konteókkal van itt probléma: Romániában már az is kiderült, a TikTokon lehet akár elnökválasztást is nyerni megfelelő (orosz) titkosszolgálati hátszéllel. Mindeközben az internet tovább gyilkolja a hagyományos sajtó szerepét is, megadva a közszereplőknek a lehetőséget, hogy bármiféle szűrő nélkül korlátlanul a saját propagandájukat öntsék közvetlenül az emberekre. De ne álljunk meg a közéletnél: az éttermek és szolgáltatások közösségi értékelése ma ott tart, hogy egy DM applikációt sem lehet értelmesen használni, hiszen tele van olyan érékelésekkel, amelyek egyértelműen azért születtek, mert ingyen kapták a csomagot a felhasználók. Külföldön a Tripadvisor isteni szolgáltatás volt egy időben, ma már támpontnak is alig jó. 

A politika elszaródása

Valamennyire az internetnek köszönhető, de mégis csak külön műfajról beszélünk: politikusok tömegesen akarnak azzal szavazatot szerezni, hogy palacsintát sütnek, esznek, vagy vicces beceneveket adnak maguknak. A kampánymenedzserek/politikatechnológusok oda jutottak el, hogy szuperhősöket építenek fel a szemünk előtt, akik viccesek, kreatívak, sütnek-főznek, jó szülők meg ilyesmik, a velük való szimpátiát pedig nem valamiféle politikai vízió adja meg, hanem az, hogy kedveljük őket. Nem viták vannak, hanem kiosztják egymást az utcán, és még ha egy térben is léteznek, akkor is mindenki magában beszél valójában. Már az influenszerek létezésének is megkérdőjelezhető az előnye, eredetileg csak a szórakoztatóipar torzulására és hanyatlására mutatott rá, mostanra viszont egyértelművé vált, hogy az influenszerekre már simán rábíznánk a városunk, országunk vezetését is.

Bedőlt a légiközlekedés...

Unokáink talán hitetlenkedve fogják hallani, hogy volt pár év, amikor a kisember is nyugodtan láthatta a világot. Sokszor tényleg pár ezer forintért ülhettünk fel valamelyik fapados társaság járatára, hogy egy hosszú hétvége alatt bebarangoljuk mondjuk Tel-Avivot a januári 20 fokban. Ez az idilli kép nemcsak azért tört össze, mert egyre többen vagyunk tisztában azzal a káros hatással, amit az indokolatlanul sok légijárat okoz a világnak, ahogy azt is testközelből tapasztalhatjuk már Budapesten is, hogy teszi tönkre a tömegturizmus a hétköznapi életet, hanem azért is,

mert nyárra kiderült, hogy repülni már egyet jelent a kilátástalansággal.

Az egy dolog, hogy már jóval drágább mókáról van szó, ráadásul tényleg minden szirszarért fizetni kell, de nyáron a teljes európai légközlekedés összeomlásán túl is teljesen mindennaposnak számítottak a 2-3 órás késések, hogy aztán valami furcsa szabályozás miatt egyenüzenetben jelezze a szolgáltató, esély sincs bármiféle kompenzációra. Egy belföldi fapadossal elkövetett repülés idénre gyakorlatilag egésznapos programmá változott, ami mellett már tényleg eltűnik az a fesztelnség, hogy 2015 környékén még azt hihettük, kinyílt előttünk a világ.

...és a MÁV meg a közúti közlekedés is

Magyar Péter akciói előtt is tudtuk, de idén nyárra vált véglegessé, hogy a MÁV és a Volán rossz szolgáltatásokká váltak. Nem is látni, mikor és hogyan lehet rendbe tenni őket. Ameddig a világ nagy részén – fontos kiemelni, nemcsak Nyugat-Európában – gyorsul a kötöttpályás közlekedés, Magyarországon hónapokig tartó felújítás után jutottunk el oda, hogy csak pár perccel hosszabb egy Miskolc-Budapest járat menetideje, mint 2006-ban volt. Természetesen egész nyáron nagyon pontatlan volt a vasút, ami miatt megint csak fél napokat kellett számolni a leghétköznapibb városközi utazásra is. A Volán kevésbé van szem előtt, pedig ott is vannak gondok; elég csak felszállni egy kevésbé kiemelt vonal járatára. Sokszor maguk a sofőrök is attól tartanak, kiesik alóluk a busz. Azzal a ténnyel is nehéz mit kezdeni, hogy a buszos közlekedés 2024-re valamivel pontosabb lett, mint a vasúti. Itt érdemes megjegyezni, hogy Budapesten a tonnányi autó miatt az autós közlekedés halt meg, de azt is hozzá kell tenni, hogy az országban talán egyedüliként a fővárosban legalább kifogástalanul lehet használni a tömegközlekedést.

Háború és háború

Valamiért sokan éltük úgy az életünket, hogy hittünk Francis Fukuyama optimista kijelentéseinek, és a világ fejlett része mostantól ha nem is boldogan, de azért különösebb vérontás nélkül élheti meg a jövőt. Persze korábban is voltak hangok, hogy a sok-sok befagyott vagy nem kezelt konfliktus előbb-utóbb ki fog éleződni, de most már épp ott tartunk, hogy az ukrajnai háború mellett már megint lángol a Közel-Kelet, állandóan napirenden van Tajvan esetleges kínai megszállása, és azt se felejtsük el, sajnos egyre gyanúsabb, hogy a daytoni békeszerződés nem jelentett végleges megoldást Bosznia-Hercegovina helyzetére. Egy generáció élte végig a hidegháborút, illetve láthatta Jugoszlávia szétesését, de mostanában napi szinten kell azzal szembesülni, hogy pár őrült diktátor spirituális dimenzióba helyezné a hatalmát azzal, hogy vágóhídra küldi országa fiataljait. Magyarország még ebben is különleges: itt nem a háború a legveszélyesebb, hanem az a pszichózis, amibe a kormány hülyesége nyomta az embereket. Emlékezetes, hogy a nyári EP-választás előtt szinte mindenhonnan a "háború" szó jött szembe, Orbán Viktor pedig ki is jelentette, hogy ha nem ők nyerik a választást, akkor itt bizony háború lesz. Hogy ez milyen mentális károkat okozott az országnak, arról majd a történészek fognak sokat beszélgeti húsz év múlva.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Köszönjük meg a Fidesznek a sok-sok leleplezést!

A Fidesz számára úgy kell a titkos terveket szövő ellenség leleplezése, mint a levegő: egyszerre mutat rá az ellenség vélt szándékaira, és tereli el a figyelmet önmaga alkalmatlanságáról. De hogyan lehet leleplezni hetente valamit, amit már mindenki tud? Hányféle leleplezés van? És hogy jön ide a konyhában ügyködő Magyar Péter? Ezt fejtettük meg.

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.