Orbán Viktor már rég nem Magyarország miniszterelnöke, hanem az európai szélsőjobboldal egyik spirituális vezére. Azt már sokszor, nagyon sokféleképpen láthattuk, sőt, érezhettük, hogy miatta jelenleg Magyarország sokkal több figyelmet kap, mint amekkorát egy hasonló súlyú ország önmagában kapni szokott, és persze Magyarországon is elég hasznos, ha Orbán egyetlen tényleges kommunikációs csatornáján, a Facebookon is láthatjuk, milyen őrületesen nagy ember a mi miniszterelnökünk. A hétvégén Olaszországba utazott a Liga nevű, Matteo Salvini vezette párt éves gyűlésére felesége és Schmidt Mária társaságában. Finomakat evett, beszédet mondott, lehetett nagy tömeg előtt állva videózni és fotózni, tehát tényleg megvolt minden, ami kell, de még egy holland Geert Wilders és egy portugál Andre Ventura is. Orbán a beszédéből természetesen most is megosztotta a legjobb részeket, és talán annyira nem meglepő módon most is csak a kontinensben tudott gondolkodni. Nézzük is a pontos gondolatmenetet, aminek hosszabb kifejtését ide kattintva akár meg is lehet tekinteni egy órától – már ha valaki szeretne egy amolyan régi olaszos hangulatot idézve látni egy politikust, aki simán hagyott volna vízbe fulladni szerencsétlen sorsú embereket, hiszen Salvini ellen emiatt folyik jelenleg is eljárás.
„Brüsszelből nem kivonulni kell, hanem bevonulni. Brüsszelt el kell foglalni: vissza kell venni a bürokratáktól, és vissza kell adni az európai embereknek.
- Az első lépést megtettük, Olaszországban jobboldali kormány alakult.
- A második lépést megtettük, Wilders győzött Hollandiában.
- A harmadik lépést megtettük, Kickl győzött Ausztriában.
- A negyedik lépést megtettük, Babis győzött a cseh szenátusi választáson.
- Az ötödik lépést megtettük, megalakítottuk a Patrióták csoportját, a harmadik legnagyobb csoportot az Európai Parlamentben.
Most megerősítjük a Patrióták európai pártját, és továbbmegyünk a jobboldal európai egyesítésének útján.
Nincs megállás. A küzdelem végén megfordul majd Párizs, visszavesszük Varsót és Európa legnagyobb politikai ereje leszünk. Akkor kézbe vesszük a brüsszeli politikát, és újra naggyá, erőssé, biztonságossá, gazdaggá és szabaddá tesszük Európát!”
Orbán a tekintetben tényleg nem beszél mellé, hogy (szélső)jobbratolódás történik Európában, és mára a kontinens pár éve még szélsőségesnek számító pártjai sokszor a fősodor részei. Ez viszont ezúttal sem azt jelenti, hogy Orbán Viktor lenne a fősodor vagy Európa ura: Olaszországot felhozva érdemes megjegyezni, hogy ő például egy az olasz választásokon 8, az EP-választáson 9 százalékot szerzett párt buliján volt, aminek házigazdája az ország közlekedési minisztere. Az is igaz, hogy Hollandiában Wilders győzött, vagyis tulajdonképpen a pártja, ő maga pedig nem lett miniszterelnök, hanem helyette a szociáldemokrata hátterű Munkáspárt egykori tagját találták meg. Kickl pártja is győzött Ausztriában, bár még nem biztos, hogy kormányt is tud alakítani. Babisék tényleg nyertek a szenátusi választáson, de ettől még továbbra is ellenzékben vannak. A gondolatmenet ötödik eleme pedig tényleg izgalmas, csak azt felejti el a miniszterelnök, hogy az Európai Parlamentnél sokkal nagyobb súlyt élvező Európai Tanácsban továbbra is tökegyedül ül Orbán, ő ugyanis e csoport (Patrióták) egyetlen hatalmon lévő politikusa.
Az már sokkal izgalmasabb, hogy mindeközben Párizs visszafordulásáról és Varsó visszaszerzéséről beszél, miközben speciel a korábbi lengyel kormánypárt, a PiS továbbra sem csatlakozott Orbánék frakciójához. Egyelőre 12,1 százalékkal büszkélkednek, szóval nem biztos, hogy Varsó visszaszerzését rájuk kéne alapozni. A saját szélsőjobbos örökségükkel évtizedek óta megküzdeni képtelen franciák is választásról választásra akadályozzák meg, hogy Marine Le Penék hatalomra jussanak. Legutóbb épp nyáron tették, úgyhogy erre is várni kell.
A nagy gondolatokat szokás szerint jó sokáig lehetne cizellálni, de leginkább mégis az jön le belőle, hogy Orbánt egyszerűen nem érdekli a valóság. Ezt a kicsit az orosz felé hajló, kicsit balkáni és sok rosszat látott országot még erőből le-le tudja nyomni, de a nemzetközi terveinél valahogy mindig ki kell igazítani a célokat ahhoz, hogy győzelmet jelentsen be: Brüsszelt már nyáron el akarta foglalni, hogy aztán az élet úgy hozza, hogy nem hogy nem foglalta el, de még a magyar kormány is kvázi sarokba lett állítva azzal, hogy Várhelyi Olivér a bővítés helyett az egészségügyért és az állatjólétért fog felelni biztosként; két olyan területért, ami teljes mértékben tagállami hatáskörbe tartozik. Mivel nyáron annyira nem foglalta el Brüsszelt, hogy még Ursula von der Leyen európai bizottsági elnökségét sem sikerült megtorpedóznia, végül megtalálta azokat a szempontrendszereket, amelyek alapján mégis elfoglalta: egy-egy neki tetsző választási eredményt, vagy akár csak egy választási eredmény neki tetsző részét.
Az azért mégiscsak ijesztő, hogy úgy tűnik, Magyarország miniszterelnöke végleg megtalálta a legkellemetlenebb fasiszta retorikát, miközben visszavételekről, elfoglalásokról és hasonló jó kedélyű dolgokról beszél. Közben valamiféle jobboldali internacionálét tervez, ami majd elhozza a gazdagságot, a jólétet, és persze a szabadságot.
A szabadság itt persze a privilegizált réteg szabadságát jeleni, ahogy általában a modern jobboldali szabadság szokta jelenteni: azt, hogy az európai ember (= fehér férfi) elvehesse azt, ami neki jár, szabadon sértegethessen másokat, és persze ha úgy van, bármiféle empátia nélkül nézze végig, hogy az egyik velünk szomszédos ország határán kisemmizett emberek katasztrofális körülmények között élnek, vagy ahogy egy másik szomszédunkat megtámadva egy őrült diktátor egész generációkat gyilkol meg.
Ha nem Magyarország miniszterelnökéről lenne szó, hasonló lenne az egész, mint amit Belarusz sokáig kezelhető figurának gondolt diktátora, Aljakszandr Lukasenka tett: krumplit szedett a földeken, vagy a Covid idején azt javasolta az embereknek, hogy ha egészségesek akarnak lenni az emberek, menjenek traktorozni. Szóval gonoszan lehetne nevetgélni a szegény kis európai országon, aminek a vezetője kicsit hülyén viselkedik, csak itt traktorozás helyett Európa elfoglalásáról beszél, miközben a saját országában nagyjából olyan állapotok uralkodnak, mint a 2008-as világválság idején. A közpénzmédia természetesen már lelkesen tette meg az európai jobboldal vezérének, ami persze tök jó, ki ne akarna vezér lenni valahol, de a hős hadvezérségben tényleg gondolhatna néha mondjuk Borsod megye elfoglalására, ahol a miskolci Búza téren legutóbbi ottjártamkor már délben úgy tobzódtak a látványosan valami dizájnerdrogon lévő fiatalok, mintha nem is a világ legbiztonságosabb és legprosperálóbb országának lennének a lakosai. De elfoglalhatná például a MÁV-ot is, mármint nem úgy, ahogy most van, hanem amolyan magyaros büszkeséggel, mondhatni kurucosan helyreállítani az állapotokat. Nagyon fontos lenne a Fidesz terjeszkedése a kórházakban is, az ottani helyzet azért mégiscsak érdekesebb, mint az, ki Franciaország elnöke.
Azt persze nem várja el senki, hogy Orbán Viktor Olaszországban elemezze a magyar belpolitikai kihívásokat, azt viszont elhűlve figyeli még innen is az ember, hogy valaki, akinek az országában lassan minden közszolgáltatása egy romhalmaz, az Európai Unió elfoglalását tervezgeti. Hiszen mi fog történni, ha megtörténik az elfoglalás?
Végre megvalósul Orbán Balázs álma, és nemcsak leállítjuk az ukrán fegyverszállításokat, de magunk is beengedjük az oroszokat?
Importáljuk a zseniális magyar gazdasági gógyit, és mostantól az EU költségvetését is évente négyszer-ötször kell módosítani? Esetleg nagy bizniszként egész Európában kínai hitelből lehet majd építeni a vasutakat annyi pénzért, amennyiből valószínűleg aranyból is kijönnének a sínek? Tiborcz István cége a BDPST Zrt. után végre ERP Inc. néven intézheti a közvilágítást? Esetleg végre európai támogatáshoz is hozzájuthatna a Puskás Akadémia?
Az újkori, alapvetően putyinista szélsőjobboldal nagy tragédiája ez: nincs igazán ajánlat azon túl, hogy majd mi megmutatjuk, mert győzünk. Nincs világjobbító szándék, nincsenek valóban megfogható célok, csak a másikra mutogatás. Nem jó adórendszert, nem kitörési lehetőséget, de még csak nem is működő vasúthálózatot építünk, hanem nagyok leszünk, szabadok leszünk, győztesek leszünk. Hogy ez mitől lesz jobb, azt azon túl nem magyarázzuk meg, hogy nem engedünk be senkit az EU-ba (bár Magyarországon ez a kijelentés is egészen izgalmasan van értelmezve). Hogy mitől működik ez, azt nálam sokkal jobban megfogalmazta remek könyvében Christopher Duggan: „Az, hogy a rendszer a bizalomnak, az engedelmességnek és a lelkesedésnek olyan mérhetetlen fontosságot tulajdonított, és olyannyira folyamatosan hangoztatta, hogy a fasizmus lelki értékei magasabb rendűek a liberális társadalmak önérdekű individualitásánál, mintegy erős szérumként hatott az eretnek nézetek mélyebb befogadása ellen, nem beszélve az azok szerinti cselekvésről. Ami azt illeti, a hit – egyik megfogalmazása szerint – nem más, mint túlélési képesség a racionális kételyek kihívásával szemben.”
Tehát senki ne aggódjon, nem a rációt kell számonkérni továbbra sem: a nemzeti nagyság és a vezető erővé válás iránti vágy ugyanis jól láthatóan száz évvel Benito Mussolini után is el tudja fedni a társadalom katasztrofális állapotát. Ráadásul Olaszország nagyon szép, jobb is oda járni mostanában, mint a Búza térre.
(Címlapképünkön: Matteo Salvini olasz miniszterelnök-helyettes, a szélsőjobboldali Liga elnöke (b3), Orbán Viktor (b4), Gál Kinga, a Fidesz-KDNP európai parlamenti képviselőcsoportjának elnöke, a Patrióták Európáért frakció első alelnöke (b5), Geert Wilders, a holland Szabadságpárt vezetője (b6), Andre Ventura, a portugál szélsőjobboldali Chega párt vezetője (b7) a Liga nagygyűlésén a bergamói Pontidában 2024. október 6-án. Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán)
