A színész, aki manapság mindenütt ott van

Mikrofilm

Filmek, tévésorozatok, reklámok és mémek – Pedro Pascal az elmúlt években szinte mindenhol felbukkan.

Augusztus közepén mutatták be a magyar mozik Celine Song Többesélyes szerelem című filmjét. Ebben Pedro Pascal egy jól szituált szingli pasit játszik, aki romantikus kapcsolatba bonyolódik a másik főhőssel, a Dakota Johnson alakította házasságközvetítővel. Mint kritikánkban mi is kiemeltük, Pascal nem először alakítja a sármos dandyt, de ami még ettől is feltűnőbb: mintha manapság minden második hollywoodi produkcióban benne lenne.

Ott van a még mindig műsoron lévő A Fantasztikus 4-es: Első lépések (kritikánk itt olvasható), amelyben Reed Richardst, a szuperhőscsapat vezetőjét alakítja. A magyar mozikat (eddig) elkerülte, de szintén idén mutatták be az Örökség, a Fehér éjszakák és az Amitől félünk rendezőjének új filmjét, az Eddingtont, melynek egyik főszereplője ugyancsak Pascal. Ari Aster kortárs westernje egy Új-Mexikóban található fiktív várost mutat be a 2020-as Covid-járvány idején, ahol Joaquin Phoenix gátlásos rendőre és Pascal polgármestere feszül egymásnak, többek között a maszkviselés miatt. És akkor még nem beszéltünk az idei év egyik legnagyobb sorozatos durranásáról, a The Last of Us második évadáról, melynek szintén Pascal a főszereplője.

És ez csak az idei év – tavaly négy filmben (Gladiátor II., The Uninvited, Szökevény csajok, Freaky Tales) és egy szinkronszerepben (A vad robot) tűnt fel, de ő cipeli a hátán A Mandalórit is, amelynek már készül a mozifilmváltozata, A Fantasztikus 4-es-beli karaktere pedig minimum két filmben (Bosszúállók: Titkos háború és Ítéletnap) visszatér majd.

De a futószalagon érkező filmek és sorozatok csak egy részét teszik ki a napjaink popkultúráját meghatározó Pascal-jelenségnek. Cikkek sora emlegeti őt divatikonként, több mémet ihlettett már – hihetetlen népszerűségéhez persze az is kellett, hogy Pascal nemcsak stílusos, de jóképű, az interjúk szerint pedig kedves és megértő is. Ráadásul korunk másik meghatározó sztárjával, Sidney Sweeney-vel ellentétben egy elbaltázott reklámkampány vagy napvilágra kerülő Trump-pártisága sem rontott hírnevén. Pascal inkább azzal került be a hírekbe, hogy látványosan kiáll a transz emberek jogai mellett, hiszen fiatalabb testvére, Lux maga is transznemű modell és színésznő.

Az, hogy Pascal mára Hollywood egyik elsőszámú sztárjává vált, azért is különleges, mert ez a státusz eddig jellemzően az olyan fehér amerikaiak számára volt nyitott, mint Brad Pitt, George Clooney, vagy épp Timothée Chalamet. Pascal azonban chilei származású: szülei az egészségügyben dolgoztak, anyai ágon pedig rokonságban áll az országot 1970-73 között irányító szocialista elnökkel, Salvador Allendével. Épp ezért mikor Augusto Pinochet került hatalomra, a családnak menekülnie kellett: először Venezuelába, majd Dániába költöztek, mielőtt letelepültek az Egyesült Államokban, először Texasban, majd Kaliforniában. Pascal itt járt művészeti iskolába, majd az ország egyik legnagyobb presztízsű ilyen egyetemén, a New York University Tisch School of the Artson végzett. A 90-es évek végén kezdett el mellékszerepeket kapni olyan tévésorozatkban, mint az Angyal kontra démon, vagy a Buffy, a vámpírok réme. Közben, mint a legtöbb küszködő kezdő színész, ő is pincérkedett; volt, hogy annyira nem volt pénze, hogy barátjának és egykori egyetemi osztálytársának, Sarah Paulsonnak kellett kisegítenie, akinek szintén ekkoriban indult be a karrierje. Ma már ő is sikeres, Emmy-díjas színésznőnek számít. Pascal egészen a filmes áttöréséig színházban is aktív volt, 2010-ben a komikus Sarah Silverman rendezésében Flaca Loves Bone című darabját is bemutatták, ugyanebben az évben pedig színházi rendezőként is debütált David Anzuelo Killing Play nevű darabjával.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.