A színész, aki manapság mindenütt ott van

Mikrofilm

Filmek, tévésorozatok, reklámok és mémek – Pedro Pascal az elmúlt években szinte mindenhol felbukkan.

Augusztus közepén mutatták be a magyar mozik Celine Song Többesélyes szerelem című filmjét. Ebben Pedro Pascal egy jól szituált szingli pasit játszik, aki romantikus kapcsolatba bonyolódik a másik főhőssel, a Dakota Johnson alakította házasságközvetítővel. Mint kritikánkban mi is kiemeltük, Pascal nem először alakítja a sármos dandyt, de ami még ettől is feltűnőbb: mintha manapság minden második hollywoodi produkcióban benne lenne.

Ott van a még mindig műsoron lévő A Fantasztikus 4-es: Első lépések (kritikánk itt olvasható), amelyben Reed Richardst, a szuperhőscsapat vezetőjét alakítja. A magyar mozikat (eddig) elkerülte, de szintén idén mutatták be az Örökség, a Fehér éjszakák és az Amitől félünk rendezőjének új filmjét, az Eddingtont, melynek egyik főszereplője ugyancsak Pascal. Ari Aster kortárs westernje egy Új-Mexikóban található fiktív várost mutat be a 2020-as Covid-járvány idején, ahol Joaquin Phoenix gátlásos rendőre és Pascal polgármestere feszül egymásnak, többek között a maszkviselés miatt. És akkor még nem beszéltünk az idei év egyik legnagyobb sorozatos durranásáról, a The Last of Us második évadáról, melynek szintén Pascal a főszereplője.

És ez csak az idei év – tavaly négy filmben (Gladiátor II., The Uninvited, Szökevény csajok, Freaky Tales) és egy szinkronszerepben (A vad robot) tűnt fel, de ő cipeli a hátán A Mandalórit is, amelynek már készül a mozifilmváltozata, A Fantasztikus 4-es-beli karaktere pedig minimum két filmben (Bosszúállók: Titkos háború és Ítéletnap) visszatér majd.

De a futószalagon érkező filmek és sorozatok csak egy részét teszik ki a napjaink popkultúráját meghatározó Pascal-jelenségnek. Cikkek sora emlegeti őt divatikonként, több mémet ihlettett már – hihetetlen népszerűségéhez persze az is kellett, hogy Pascal nemcsak stílusos, de jóképű, az interjúk szerint pedig kedves és megértő is. Ráadásul korunk másik meghatározó sztárjával, Sidney Sweeney-vel ellentétben egy elbaltázott reklámkampány vagy napvilágra kerülő Trump-pártisága sem rontott hírnevén. Pascal inkább azzal került be a hírekbe, hogy látványosan kiáll a transz emberek jogai mellett, hiszen fiatalabb testvére, Lux maga is transznemű modell és színésznő.

Az, hogy Pascal mára Hollywood egyik elsőszámú sztárjává vált, azért is különleges, mert ez a státusz eddig jellemzően az olyan fehér amerikaiak számára volt nyitott, mint Brad Pitt, George Clooney, vagy épp Timothée Chalamet. Pascal azonban chilei származású: szülei az egészségügyben dolgoztak, anyai ágon pedig rokonságban áll az országot 1970-73 között irányító szocialista elnökkel, Salvador Allendével. Épp ezért mikor Augusto Pinochet került hatalomra, a családnak menekülnie kellett: először Venezuelába, majd Dániába költöztek, mielőtt letelepültek az Egyesült Államokban, először Texasban, majd Kaliforniában. Pascal itt járt művészeti iskolába, majd az ország egyik legnagyobb presztízsű ilyen egyetemén, a New York University Tisch School of the Artson végzett. A 90-es évek végén kezdett el mellékszerepeket kapni olyan tévésorozatkban, mint az Angyal kontra démon, vagy a Buffy, a vámpírok réme. Közben, mint a legtöbb küszködő kezdő színész, ő is pincérkedett; volt, hogy annyira nem volt pénze, hogy barátjának és egykori egyetemi osztálytársának, Sarah Paulsonnak kellett kisegítenie, akinek szintén ekkoriban indult be a karrierje. Ma már ő is sikeres, Emmy-díjas színésznőnek számít. Pascal egészen a filmes áttöréséig színházban is aktív volt, 2010-ben a komikus Sarah Silverman rendezésében Flaca Loves Bone című darabját is bemutatták, ugyanebben az évben pedig színházi rendezőként is debütált David Anzuelo Killing Play nevű darabjával.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.