2024 végének egyik legszebb történetét Szomhathely hozta össze, konkrétan a szombathelyi focicsapat, a Haladás szurkolói: az év utolsó pár napjában 55 millió forintot kalapoztak össze, hogy a Haladás VSE ki tudja fizetni a NAV-nak a tartozását, és legalább a harmadosztályból ne zárják ki, miután tavaly a másodosztálytól már szintén pénzügyi gondok miatt kellett búcsúznia a csapatnak.
A Haladás ráadásul jelenleg főleg helyi fiatalokkal próbál valamit csinálni a 2017-ben átadott 8900 férőhelyes szupermodern stadionban. Külön szép, hogy a magyar válogatott, illetve a német Union Berlin focistája, Schäfer András nagyjából 15 millióval szállt be a buliba, hogy megmentse nevelőegyesületét a teljes megszűnéstől annak ellenére, hogy felnőttként soha egy percet sem focizott Szombathelyen.
A gyűjtést a Haladás Szurkolói Kör indította, a klub 98 százalékos tulajdonosa pedig a továbbiakban a város önkormányzata lesz.
A történet jól mutatja, hogy optimális esetben milyen fontos közösségépítő szerepe van a futballnak: ha valahol a gazdasági recesszió idején képesek összedobni 55 milliót napok alatt, akkor ott a fociklub fontos a településnek. Igen, lehet mondani, hogy miért nem lélegeztetőgépekre vagy valami még annál is fontosabbra gyűjtötték a pénzt a hülye fociklubjuk helyett, de ezen az érzelmi köteléken semmit nem fog változtatni a technokrata okoskodás. Nem véletlenül ment körbe ez a hír a magyar sajtónak azon a részén is, ahol a foci körüli pozitív dolgokat világnézeti alapon kell minden esetben tárgyalni: a kormánymédiában a magyar futballszurkolók csak fantasztikusak, elképesztőek és csodásak lehetnek, úgyhogy most kaptak is az alkalmon, amikor ezt az üzenetet úgy hozhatják össze, hogy még csak nem is kell ferdíteni.
A közmédiától kezdve az Origón át az összes hasonló kormányzati szeméttelepig végigsöpört a boldog év végi híre ennek a fantasztikus összefogásnak, aminek köszönhetően legalább a Hali romjai megmenekültek. Egy olyan városban, ahol tényleg ritkán érezhető szinten fontos ügy az amúgy nem különösebben sikeres fociklub helyzete, aminek a meccseire a 2010-es évek elején még átlagosan 5-6000 ember ment ki minden második héten.
Egyetlen apróságot hagytak ki ezeken a környékeken: azt, hogy egyáltalán miért kellett a Nemzeti Együttműködés Rendszerének hívott érzelmi hullámvasút tizennegyedik évében civileknek összedobnia 55 millió forintot, miközben Orbán Viktor országában ha valamire, akkor focira tényleg mindig van pénz? Merthogy ez a csőd ugyebár nem valamiféle nem várt természeti katasztrófa volt, hanem azért történt, mert a tulajdonosnak elfogyott a pénze.
A tulajdonos pénze pedig nem csak úgy elfogyott: az egész mögött ott volt tulajdonosként és elnökként Homlok Zsolt,
aki korábban nemcsak azzal robbant be a köztudatba, hogy a holland sikercsapat, az Ajax nevét dobta be Szombathelyen mint követendő példa, hanem azzal, is, hogy ő Mészáros Lőrinc (most már csak volt) veje, aki többek közt vasútépítésekben igencsak jó üzleteket kap az apóstól.
A családi értekek mentén vezérelt rendszerekben viszont néha gondok akadnak: összeveszhet a család. Egy normálisan működő közegben magánügy lenne, hogy Homlok Zsolt elvált Mészáros Beatrixtől, csakhogy ezt a válást nemcsak a vasútépítések bánták, amikor a jó após egyszerűen kidobta kegyvesztett exvejét a buliból, hanem például a Haladás is, ahol szép lassan annyira elfogyott a pénz, hogy már a játékosok sem kaptak fizetést.
Az enyészet az első osztályból való kieséssel indult, majd a másodosztályból már nem is a pályán nyújtott teljesítmény alapján zárták ki a csapatot. Arról pedig, hogy az ország kevés tényleg népszerű focicsapata egy oligarcha lányának válása miatt megy tönkre, egyáltalán nem szabad beszélni se az állami sportsajtóban, se máshol, ahol a Fidesz az úr.
Egészen különleges eset volt, amikor idén a Haladás a Magyar Kupában a természetesen elsőosztályú felcsúti Puskás Akadémiát kapta meg ellenfélként, a közmédia pedig úgy tudósított a szomorú szombathelyi állapotokról, hogy még csak említés szinten se kerüljön szóba az, hogy ezt a kálváriát közvetetten épp az a Mészáros Lőrinc okozta, akinek elsőszámú koronaékszere épp a felcsúti fociakadémia külföldiekkel telerakott felnőtt csapata. A Felcsút egyébként hét gólt lőtt azon a szeptemberi meccsen a Halinak, és simán továbbjutott.
A Haladás lecsúszása óriási veszteség a fociszerető Szombathelynek, de az is elég sokat elmond a NER működéséről, hogy a szombathelyi foci is pontosan addig volt érdekes, ameddig fel lehetett ott építeni a megfelelő vállalkozóknak egy 15 milliárd forintba kerülő stadiont, aminek már a fenntartása is annyiba került, hogy az államnak kellett átvállalnia az önkormányzattól. Ezek az összegek belefértek, mellé kiutalták oda az egyik sokadrangú emberüket, aztán mehetett volna minden a maga útján – persze ebbe nem volt belekalkulálva a válás.
A történet nem csak azért mutat túl önmagán, mert a Haladás 55 millió forintos kalapozása nagyon jól mutatja, hogy a „fociőrültnek” és „focibolondnak” elkönyvelt magyar kormány, illetve annak egyetlen vezetője, Orbán Viktor milyen viszonyban van valójában ezzel a csodálatos sporttal. Ha ugyanis kicsit is fontos lenne ez az egész azon túl, hogy gyönyörködhet a kerti budija mellé épített stadionban, és különféle kegyencek társaságában pózolhat a Puskás Arénában, akkor ez a rendszer nem hagyta volna végleg elsüllyedni a szombathelyi focit, aminek több válogatott játékost is köszönhetünk az elmúlt másfél évtizedből, és ami emberek ezreinek a hétköznapjai része.
Nem véletlen, hogy a gyűjtés előtt a HVSE magához a miniszterelnökhöz fordult segítségért nyílt levélben,
hiszen az országot amúgy is amolyan jutalmazó-büntető apafiguraként terrorizáló Orbán Viktorra végül is általában legalább ebben lehetett számítani.
Orbán – és úgy általában a kormány részéről senki – nem reagált, pedig azért érdemes kiemelni, hogy 55 millió forint ebben a rendszerben nem pénz. A tavaly rekordszinten gazdagodó Mészáros Lőrinc például egy nap 901 millió forinttal gazdagodik, ami azt jelenti, hogy nagyjából negyed óra alatt jön be hozzá annyi állami megrendelés, amiből probléma nélkül kisegíthette volna a Halit. Nem élt a nemzeti tőkésosztály maradéka sem azzal a lehetőséggel, hogy a most már stabilan ellenzéki vezetésű Szombathelyen szerezzen pár jó pontot a Fidesz, pedig amikor 2017-ben a felcsúti akadémián ennek az összegnek majdnem a háromszorosáért, 155 millió forintért építettek tao-pénzből teakonyhát, akkor mégis csak volt miből.
A szükségesnek vélt nemzeti tőkésosztály nem jelent meg, ahogy nem jelenik meg igazából soha sehol a közbeszerzések környékén kívül, helyettük – ahogy az egészségügytől kezdve az oktatáson át mindenben – a végén itt is azokra a kisemberekre lett hagyva valami, akik amúgy egyszer adózáskor már jó eséllyel fizettek többek közt a magyar fociért is.
Pontosan ennyire fociőrült a magyar kormány, ennyire nagyvonalú Mészáros és a nemzeti tőkésosztály, és nagyjából ennyire kell komolyan venni bármiféle értéket, amit ez a társaság fontosnak hazudik.
A Szombathelyi Haladás nem tűnik túl nagy ügynek, de mégis érdemes megjegyezni ezt az 55 milliós pillanatot: nemcsak azért, mert tisztán láthatjuk rajta keresztül a teljes rendszer kisstílűségét – külön koronaékszerként kiemelendő, hogy a szombahelyi foci megmentéséért az ellenzéki önkormányzat, köztük is a DK-s Czeglédy Csaba tettek a legtöbbet politikai szinten –, de mellette külön jó lesz kivárni azt a pillanatot, amikor a NER bedőlésével együtt mi lesz a Felcsúttal, a Kisvárdával, a Mezőkövesddel és a többi focicsapattal, amik ebben a formában csak és kizárólag a NER miatt léteznek. Az eddigi példák alapján jó sok szombathelyi nézheti majd elégedetten az eredményt.
