Sokáig a keleti nyitás volt, mostantól a gazdasági semlegesség a varázsige a magyar kormány számára. Különösen akkor, ha azzal szembesítik, hogy olyan országokkal barátkozik, ahol sárba tiporják az egyetemes emberi jogokat, vallási vagy etnikai hovatartozásuk miatt üldözik állampolgáraikat, a választásokat legfeljebb a színjáték kedvéért tartják meg. „A keleti modellel az a baj, hogy az kulturálisan nekünk nem alkalmazható”, mondta nemrég Orbán Viktor, és mintha sajnálkozott is volna ezen. A „keleti modell” iránti lelkesedésből fakadhat az is, hogy a miniszterelnök sosem fogja vissza magát, ha efféle államok vezetőinek kell hízelegni.
Most azonban neki hízelegtek – egyenesen Észak-Koreából. Ennél már csak az jobb, hogy a külügyi közlemény apropója a miniszterelnök ünnepi beszéde volt, közvetve az 1956-os forradalom. „A miniszterelnök kijelentette, hogy Magyarország megvédi szuverenitását az Európai Unió egyre erősödő nyomásával szemben. Nem fél az imperializmus fenyegetésétől, és nem hagyja, hogy bábállammá, Brüsszel alattvaló államává váljon az ország” – olvasható a phenjani külügyminisztérium honlapján, és e méltatás annak ellenére hatalmas meglepetés, hogy a kb. ötsoros kommüniké név szerint nem is említi Orbán Viktort, és természetesen a magyar forradalomról is hallgat.
De ha ehhez hozzátesszük, hogy a magyar-észak-koreai kapcsolatok a nyolcvanas évek végétől, mióta elkezdtünk Dél-Koreával barátkozni, gyakorlatilag nem léteznek, és az sem segítette a barátkozást, hogy 2008-ban az észak-koreaiak hiába szerették volna elérni, hogy a magyar kormány engedje el a szocializmus éveiből származó, 6 milliárd forintos adsságuk 90 százalékát, a maradékot pedig ginzenggyökérben (!) fizették volna meg. A két ország kapcsolatáról minden elmond, hogy 2020-ban az észak-koreai magyar import 1,6 millió forint, az export pedig 800 ezer forint volt, ami tényleg a nullával egyenlő.
Ám ezzel együtt sem gondolnánk, hogy a koreai külügyminisztérium „ötvenhatos” gesztusa pusztán anyagi természetű lenne, hisz ha valóban csak az adósság elengedéséről lenne szó, úgy tán jobban körbeudvarolják Orbán Viktort. Ez a szöveg viszont inkább orosz propagandának tűnik. És mivel Korea a közelmúltban Oroszország „megsegítésére” küldött katonálat, az sem elképzelhetetlen, hogy Kim Dzsongun efféle apróságokkal igyekszik Moszkva kedvében járni, csak még nem találja a hangját. Így viszont az sem kizárt, hogy a közlemény valójában egy félreértésből fakad. Konkrétan abból, hogy az észak-koreai kalendáriumok a helyszínt és az évszámot nem a magyar forradalommal kötik össze, hanem valami egészen mással: az államalapító, Kim Ir Szen 1956. június 18-i budapesti látogatásával. Amelynek esti fogadásán a koreai vezér mellett Rákosi Mátyás mondott pohárköszöntőt, és amelynek a végén a felek közös közleményükben fejezték ki a béke iránti elkötelezettségüket. „Mindkét részről egyetértettek abban, hogy a vitás nemzetközi kérdések békés tárgyalások útján megoldhatók, s hogy a megérett, illetve felmerülő nemzetközi problémák megoldásának egyetlen reális és járható útját az érdekelt államok tárgyalásaiban látják” – írta 1956. június 21-én a Magyar Nemzet.
Mindebből az égvilágon semmi nem következik, ám ha abból indulunk ki, hogy szó szerint ugyanezt 2024. június 18-án is megírhatta volna Magyar Nemzet, és a koreai külügyminisztérium sem változott az elmúlt 68 évben, már nem is tűnik elképzelhetetlennek, hogy a phenjani közleménynek lesz folytatása. Azt sem zárhatjuk ki, hogy a koreaiak gesztusa valójában egy új barátság kezdete. Csakis a gazdasági semlegesség keretei közt.
