Mi a felháborító és mi nem Orbán indiai útját illetően?

Narancsblog

Indiába ment nyaralni fű alatt Orbán Viktor. De mi ezzel a gond? Ezzel pont semmi, kár, hogy ott van minden más.

Nem érdekel. Alapvetően se, de máshogy se, hogy a magyar (akármilyen) miniszterelnök hol nyaral vagy telel. Még a nyilvánosan igazolt fizetéséből is kijön egy kábé bármilyen nyaralás. Az meg, hogy milyen guru nyomkodja a fájós derekát (vagy a feleségéét), még Orbán Viktor esetében is magánügy, neki is lehet olyan testtájéka, amiről nem kell beszámolnia. A fájós dereka például pont ilyen. (Ha nekem lenne ajúrvédás haverom, szerintem én is kérnék tőle tanácsot, hogy mi legyen az ízületeimmel.) Szóval teljesen felesleges ezen rugózni. És mivel állítása szerint amúgy makkegészséges, nincs is miről beszélni. Az meg aztán tényleg legfeljebb Lévai Anikóra tartozik, hogy a férje három napig hordja ugyanazt az inget – vagy lehet, hogy hat ugyanolyan inge van, ki tudja.

Idegesítő és fárasztó, hogy mondja, aki luxusnyaralásra vágyik, az menjen Ausztriába, aki meg kultúrára vágyik, az Indiába, mert azt azért mindenki tudja, melyik kör lehet a drágább. Nemcsak azért, mert a Railjet kevesebbért visz ki Bécsbe, mint bármelyik légitársaság Indiába. A luxusszálloda a Bahamákon, a síparadicsomokban és Dél-Indiában is baromi drága. Mégis megpróbálja filléres fapados utazásnak beállítani a számítások szerint tízmilliás nyaralást. Ez mind-mind lehet idegesítő, talán felháborító is.

De sokkal felháborítóbb, hogy a magyar miniszterelnök még mindig úgy tesz, mintha ő a köpcös fickó lenne az utca végéről, pedig mindenki tudja, hogy ebből legfeljebb a köpcös igaz. Sokkal felháborítóbb, hogy a miniszterelnök éveken át úgy tett, mintha nem juthatna túl Krk szigetén, mintha neki ennél nem futná többre, hosszabbra, miközben még akkor is futná neki bármire, ha nem lenne a családjáé és a haverjáé fél Magyarország. Sokkal felháborítóbb, hogy a miniszterelnöknek kulcsa van egy ellenzéki pártelnök testvérének adriai birtokához, használja a vendégházat, és aztán nem érti sem ő, sem a pártelnök, hogy ezzel mi is a gond

Sokkal felháborítóbb, hogy állami géppel megy Firenzébe, hogy benézzen a lányához – akkor is, ha Firenze tényleg tök bumlis, mert vagy Rómába vagy Pisába kell repülni, onnan meg vasúttal tovább, vagy mehetünk Flixbusszal átszállással, vagy éjszakai vonattal. Sokkal felháborítóbb, hogy akkora birtoka van Hatvanpusztán, hogy az összes Széchenyi meg Széchényi csettintene – persze, ők akadémiára, könyvtárra meg hídra szórták el a pénzüket. Nekik is fontos volt a kultúra. Ezek mind-mind sokkal feháborítóbbak annál, hogy Orbán Viktor fogta a feleségét és egyelőre még nem saját lábon álló gyerekeit és elvitte őket nyaralni baromi sok pénzért.

Nem az a gond, hogy a miniszterelnök eltapsolja kéthavi fizetését a nyaraláson, pihenjen csak, mindenkinek jár két hét tengerpart. Nem az a baj, hogy meg se hívták a lengyel elnökség nyitóbulijára, úgyhogy inkább elhúzott több ezer kilométerre Lengyelországtól. Nem is az a baj, hogy erről nem szívesen beszél – volt idő, amikor a kormánykommunikáció kiadta közleményben, hogy ki, mikor, hol nyaral, és mindig csámcsogás lett a vége. Az a baj, hogy ez a cseppnyi igazság, vagyis hogy Orbán Viktornak is joga van pihenni és nyaralni igénye és kedve szerint, úgy néz ki a többi csúsztatás, kamu és sunnyogás mellett, mint a trágyadombra tett koktélcseresznye. Ezen viszont nem segít az se, ha napjában háromszor cserél inget.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.