A Magyar Turisztikai Ügynökség oldalán, a Csodásmagyarország.hu-n kötelező gyakorlat lehet az „ikonikus” szó mértéktelen használata. Sok egyéb mellett ezt a jelzőt kapják a hazai szeszes italok is; a honlap 10 ikonikus magyar bor című menüpontja alatt sorol fel hazai fajtákat. „A magyar borok nem véletlenül világhírűek, hisz magyar szőlőből készülnek, amelyek sokkal édesebbek és zamatosabbak mint külföldi társaik.” Ezt a kissé zavaros grammatikájú mondatot pedig az egyik hazai borászat honlapján olvashatjuk, ám a nemzeti büszkeséget jócskán lohaszthatja az országhatáron túli italboltok választéka: ami viszont arról tanúskodik, hogy a magyar bor csak Magyarországon világhírű. Bizonyíték erre az is, hogy tavaly a belföldön forgalmazott hazai borok ára 14 százalékkal emelkedett, ám az exportborok árát a forgalmazók csak 2 százalékkal tudták feljebb srófolni. Ráadásul az export a hazai termelésnek mindössze 4–5 százaléka – ami nagyjából azt jelenti, hogy ha itthon nem lehet eladni a „világhírű” magyar borokat, akkor sehol.
Csakhogy a statisztikák szerint ma már Magyarországon sem lehet annyi bort értékesíteni, mint korábban, és e tényre nemcsak az ágazat szereplői, de az agrártárca is úgy tekint, mint a nemzethalál felé vezető út köztes állomására. Amit kormányzati szinten csak egyféleképpen lehet kezelni: rengeteg adóforinttal.
„A magyar borászat továbbra is a hazai agrárium egyik legfontosabb pillére, melyet a kormány célzott támogatásokkal segít, hogy erősítse versenyképességét és nemzetközi elismertségét” – jelentette ki Nagy István agrárminiszter a hétvégi Somlói Juhfark Ünnepen, Somlójenőn. Számokban azt jelenti ez, hogy a minisztérium a jelenlegi támogatási időszakban több mint 100 millió euró forrást biztosít az ágazat részére. A miniszter beszélt arról is, hogy ez a durván 40 milliárd forint elsősorban arra kell, hogy „a magyar borászat technológiai fejlesztésekkel és innovatív megoldásokkal folyamatosan megújuljon, és így képes legyen alkalmazkodni a fogyasztói szokások változásaihoz is”.
A boros lejtmenetnek nyilván megvannak a maga minőségi és gazdasági okai – emellett a bor kiment a divatból is. Az utóbbi években felnőtt generáció inkább az alkoholmentes italokat részesíti előnyben, de ha mégis alkoholt választanak, akkor is inkább a kézműves söröket vagy a trendi koktélokat, nem a hosszúlépést vagy a viceházmestert. Az már egy 2017-es statisztikából is tudható volt, hogy a 18–29 év közötti magyar fiatalok 40 százaléka egyáltalán nem iszik bort, és az arányuk hét év alatt bizonyosan nőtt. Ez úgy is örömteli népegészségügyi fejlemény, hogy az egészségesnek távolról sem tekinthető energiaitalok fogyasztása megsokszorozódott.
Az viszont egyáltalán nem örömteli, sőt kifejezetten botrányos, hogy az agrártárca „innovatív megoldásai”, amelyekkel a borászat hazai „versenyképességét” kívánja növelni, valójában a fiatalokat céloznák meg. Ha tárgyilagosak akarunk lenni, mondhatnánk úgy is: a magyar kormány 100 millió eurót készül elkölteni arra, hogy a fiatalokat rászoktassa a borra.
„Látjuk mi is a kialakulóban lévő trendeket, amelyek az alkoholmentes vagy alacsony alkoholtartalmú italok irányában tolják el a fogyasztást. Magunkba kell nézni, mint ágazat, és meg kell teremtenünk azokat a körülményeket, melyben a bor újra divatos lesz” – nyilatkozta a miniszteri beszéddel egy időben és azzal összhangban a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának elnökségi tagja, Varga Máté a Pénzcentrumnak, megemlítve, hogy „komoly belföldi promóciós projektet” indítottak, hogy a fiatalok „borászati termékeket” fogyasszanak. Mivel a szakelem részleteket nem árult el, legfeljebb abban lehetünk biztosak, hogy a fiatalok növekvő borfogyasztásához vezető bizonytalan út adóforint-milliárdokkal lesz kikövezve. Ismét az történik majd, ami oly gyakran előfordult az elmúlt tizennégy évben: az alkoholfogyasztás reklámozása állami támogatással valósul meg. Figyelemre méltó új elem most az, hogy a célközönség kimondva-kimondatlanul is a fiatalabb korosztály, vagyis a magyar ifjúság, így e kormányzati törekvést a maga módján világszenzációnak is tekinthetjük. Vagy inkább a világ szégyenének.
(Címlapképünk illusztráció. Forrás: Nagy István Facebook)
