Alkoholfogyasztás fiataloknak, állami támogatással

  • narancs.hu
  • 2024. október 22.

Narancsblog

Az agrártárca „innovatív megoldásai”, amelyekkel a borászat hazai „versenyképességét” kívánja növelni, valójában a fiatalokat céloznák meg.

A Magyar Turisztikai Ügynökség oldalán, a Csodásmagyarország.hu-n kötelező gyakorlat lehet az „ikonikus” szó mértéktelen használata. Sok egyéb mellett ezt a jelzőt kapják a hazai szeszes italok is; a honlap 10 ikonikus magyar bor című menüpontja alatt sorol fel hazai fajtákat. „A magyar borok nem véletlenül világhírűek, hisz magyar szőlőből készülnek, amelyek sokkal édesebbek és zamatosabbak mint külföldi társaik.” Ezt a kissé zavaros grammatikájú mondatot pedig az egyik hazai borászat honlapján olvashatjuk, ám a nemzeti büszkeséget jócskán lohaszthatja az országhatáron túli italboltok választéka: ami viszont arról tanúskodik, hogy a magyar bor csak Magyarországon világhírű. Bizonyíték erre az is, hogy tavaly a belföldön forgalmazott hazai borok ára 14 százalékkal emelkedett, ám az exportborok árát a forgalmazók csak 2 százalékkal tudták feljebb srófolni. Ráadásul az export a hazai termelésnek mindössze 4–5 százaléka – ami nagyjából azt jelenti, hogy ha itthon nem lehet eladni a „világhírű” magyar borokat, akkor sehol.

Csakhogy a statisztikák szerint ma már Magyarországon sem lehet annyi bort értékesíteni, mint korábban, és e tényre nemcsak az ágazat szereplői, de az agrártárca is úgy tekint, mint a nemzethalál felé vezető út köztes állomására. Amit kormányzati szinten csak egyféleképpen lehet kezelni: rengeteg adóforinttal.

„A magyar borászat továbbra is a hazai agrárium egyik legfontosabb pillére, melyet a kormány célzott támogatásokkal segít, hogy erősítse versenyképességét és nemzetközi elismertségét” – jelentette ki Nagy István agrárminiszter a hétvégi Somlói Juhfark Ünnepen, Somlójenőn. Számokban azt jelenti ez, hogy a minisztérium a jelenlegi támogatási időszakban több mint 100 millió euró forrást biztosít az ágazat részére. A miniszter beszélt arról is, hogy ez a durván 40 milliárd forint elsősorban arra kell, hogy „a magyar borászat technológiai fejlesztésekkel és innovatív megoldásokkal folyamatosan megújuljon, és így képes legyen alkalmazkodni a fogyasztói szokások változásaihoz is”.

 
Nagy István agrárminiszter a hétvégi Somlói Juhfark Ünnepen, Somlójenőn
Fotó: Pelsőczy Csaba / Nagy István Facebook
 

A boros lejtmenetnek nyilván megvannak a maga minőségi és gazdasági okai – emellett a bor kiment a divatból is. Az utóbbi években felnőtt generáció inkább az alkoholmentes italokat részesíti előnyben, de ha mégis alkoholt választanak, akkor is inkább a kézműves söröket vagy a trendi koktélokat, nem a hosszúlépést vagy a viceházmestert. Az már egy 2017-es statisztikából is tudható volt, hogy a 18–29 év közötti magyar fiatalok 40 százaléka egyáltalán nem iszik bort, és az arányuk hét év alatt bizonyosan nőtt. Ez úgy is örömteli népegészségügyi fejlemény, hogy az egészségesnek távolról sem tekinthető energiaitalok fogyasztása megsokszorozódott.

Az viszont egyáltalán nem örömteli, sőt kifejezetten botrányos, hogy az agrártárca „innovatív megoldásai”, amelyekkel a borászat hazai „versenyképességét” kívánja növelni, valójában a fiatalokat céloznák meg. Ha tárgyilagosak akarunk lenni, mondhatnánk úgy is: a magyar kormány 100 millió eurót készül elkölteni arra, hogy a fiatalokat rászoktassa a borra.

„Látjuk mi is a kialakulóban lévő trendeket, amelyek az alkoholmentes vagy alacsony alkoholtartalmú italok irányában tolják el a fogyasztást. Magunkba kell nézni, mint ágazat, és meg kell teremtenünk azokat a körülményeket, melyben a bor újra divatos lesz” – nyilatkozta a miniszteri beszéddel egy időben és azzal összhangban a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának elnökségi tagja, Varga Máté a Pénzcentrumnak, megemlítve, hogy „komoly belföldi promóciós projektet” indítottak, hogy a fiatalok „borászati termékeket” fogyasszanak. Mivel a szakelem részleteket nem árult el, legfeljebb abban lehetünk biztosak, hogy a fiatalok növekvő borfogyasztásához vezető bizonytalan út adóforint-milliárdokkal lesz kikövezve. Ismét az történik majd, ami oly gyakran előfordult az elmúlt tizennégy évben: az alkoholfogyasztás reklámozása állami támogatással valósul meg. Figyelemre méltó új elem most az, hogy a célközönség kimondva-kimondatlanul is a fiatalabb korosztály, vagyis a magyar ifjúság, így e kormányzati törekvést a maga módján világszenzációnak is tekinthetjük. Vagy inkább a világ szégyenének.

(Címlapképünk illusztráció. Forrás: Nagy István Facebook)

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.