Lassan vége van, kicsi!

Narancsblog

Nyolc éve még kopaszokkal végeztette el a Fidesz azt a melót, amit most Menczer Tamásnak kell megcsinálni.

Sokan talán már nem is emlékeznek rá, hogy mi történt a Nemzeti Választási Irodánál 2016 februárjában, amikor az MSZP-s Nyakó István megpróbálta beadni a vasárnapi boltzárról szóló népszavazási javaslatot. Az Alkotmány utcai épületben megjelent 15-20 kigyúrt, kopasz férfi, dulakodni kezdtek az ottlévőkkel, és félretolták az ellenzéki politikust a blokkolókészüléktől. Végül egy ott lévő „néninek” sikerült beadni a saját kérdését, így Nyakó pórul járt. Egy évvel később az is kiderült, hogy a kopaszok mindegyike büntetett előéletű volt. Később ugyanők – vagy hozzá hasonló kopaszok – támadtak a ligetvédőkre, de míg őket nem sikerült soha felelősségre vonni, garázdaság miatt Gulyás Mártont igen. És nem ez volt az utolsó alkalom, hogy Kubatov Gábor fehérjehadserege támadásba lendült.

Az ilyesféle balhékat mindig igyekezett eltávolítani magától a Fidesz, de úgy tűnik, 2024-ben már a kormányzat belső körében is szükség van arra a fajta „Gyere ki a hóra!” magatartásra, amit Menczer Tamás ma reggel megengedett magának Magyar Péterrel szemben.

A Tisza Párt elnöke azért jelent meg a pécsi Szikla utcai gyermekotthonnál, hogy átadjon néhány Mikulás-csomagot az ott lakóknak és megszemlélje az intézmény állapotát. Nem meglepő módon nem engedték be, hiszen Fülöp Attila, a területért felelős államtitkár a múlt héten egy emailben megtiltotta Magyarnak a gyerekotthonok látogatását. Jogsértő módon: az EU-s jogszabályok alapján egy EP-képviselő szabadon látogathat közintézményeket.

A párt élő közvetítésében jól látszik, hogy amint Magyar érdemi beszélgetésbe kezdene a kekeckedő Fülöp Attilával, egyszerre, nagy lendülettel megérkezik Menczer Tamás, és magához ragadja a szót. A cél persze egyértelmű: éppen akkor kezd el óbégatni, amikor a gyerekek elégtelen ellátásáról és a szökésben lévő gyerekek számáról lenne szó. Csak hát, amit Menczer előad, az egy kocsmában gyenge lenne, egy kommunikációs igazgatótól meg erős: „Rám figyelj! Ketten vagyunk itt, csak te meg én, senki más nem tud neked segíteni.” Innentől kezdve tiszta káosz a szitu, Menczer szüntelenül szájal, Magyar Péter pedig próbálja leszerelni. Az államtitkár azzal hecceli, hogy Magyarnak remeg a keze, remeg a hangja, gyáva, fél, a Tisza elnöke pedig egy ponton félrelöki őt egy doboz Mikulás-pakkal.

Amire hat-nyolc éve a Fidesz még őrző-védőket, kigyúrt, kopaszra borotvált (fradista) neonácikat használt, azt a munkát most saját államtitkárával végezteti el, aki ugyan a kommunikációért felelne, mégsem erőteljesebb egy felhergelt hétvégi futballszurkoló fellépésénél. „Vége van, kicsi! – mondja Menczer Tamás. – Már reszketsz, kicsi. Ennyit tudsz?” Még egy rövid videofelvételt is kirak az oldalára, és nem veszi észre, hogy a szituációból ő jött ki rosszul.

Arra játszanak, hogy a Tisza Párt vezetőjének egyszer eldurran az agya, de Magyar Péter, aki a állítólag agresszív és nőgyűlölő, viszonylag nyugodtan fogadja a helyzetet

– vagy hát fogadná, mert hát ilyen debil szituációban nehéz bármilyennek is lenni.

 
Menczer Tamás kötekedik Magyar Péterrel a pécsi Szikla utcai gyermekotthon előtt
Fotó: Menczer Tamás/Facebook

 

Azzal nem számol a Fidesz, hogy a kormánnyal elégedetlen választók nagy része nem lenne ilyen türelmes Menczer Tamással. Amikor Magyar Péter felkérdezi Fülöp Attilát vagy az Orbán családhoz közel álló Cséplőné Gönczi Veronikát, akkor

az ő emelt hangja azoké a frusztrált, kisemmizett választóké is, akiknek a gyereke nem kap rendes oktatást az iskolában, a szülei meg rendes nyugdíjat.

A Fidesz ugyanis tizennégy éve paktumot kötött csaknem hárommillió választójával. A titkos záradék szerint mi befogjuk a pofánkat, lemondunk a jogainkról és elnézzük egy kiváltságos elit gazdagodását, ők cserébe belökik a gazdaságot, felvirágoztatják a nemzetet és naggyá teszi az országot – bármit is jelentsen ez. 2024-re ebből nem lett semmi. Orbán ígérete még mindig ugyanaz – hiszen „2025 egy fantasztikus év lesz” –, de az elit már rommá gazdagodott, jogaink nincsenek, a gazdaság sem akar beindulni. Nahát, ma éppen 415 forintba került egy euró.

Így aztán arról a politikai erőszakról, ami eddig a fideszesek szemében csak kellemetlen társutas volt a nemzeti nagyság felé vezető úton, lassan kiderült, hogy maga a történet lényege.

Amit korábban ki kellett szervezni kidobóknak, verőembereknek, az most hivatalos irány a pártállamban.

Ez nem jobboldaliság, ez nem konzervativizmus, még fasizmusnak is halvány. Ez a focihuliganizmus faék egyszerűségű filozófiája: „Pofa be, vagy eltöröm az ujjad!” A főnök Brüsszelben és Strasbourgban nyomja a „csihi-puhit”, féleszű államtitkára pedig, súlyához mérten, egy pécsi utcán. De hát, hogy stílusosan Menczert idézzük: Lassan vége van, kicsi.

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódásról és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Figyelmébe ajánljuk

A végtelenített Simonka-per a bírói függetlenség árnyékában

A Simonka-per bírája, Laczó Adrienn lemondása nem a politikus elleni büntetőperről szól, de azt (is) nagymértékben befolyásolja. Egyrészt a szemünk előtt játszódik le egy irreálisan elhúzódó elsőfokú bírósági eljárás, másrészt a bírósági szervezet súlyos rendszerhibái mutatják, hogy egy tárgyalás hogyan fordul bohózatba és mi lesz a bírói autonómiával.