A Magyar Labdarúgás Napján, a londoni 6:3 évfordulóján, november 25-én megnyílt a Puskás Múzeum, amit a régi Népstadion meghagyott toronyépületében rendezték be – öt év csúszással, négy szinten, Schmidt Mária forgatókönyve alapján, Orbán Viktor megnyitó beszédével. Azzal a beszéddel, ami nem a pofátlan történelemhamisítások és kínos bakik („a kommunisták félbehagyták a háború után nemzeti egyetértésben építeni kezdett Népstadion munkálatait”; „Öcsi bácsi, ha a pályán volt, soha nem kapott ki a magyar válogatott” – az 1954-es berni vb-döntőben a magyar válogatott 3-2-re kikapott a németektől, a mérkőzésen Puskás is játszott – a szerk.), hanem a magyar labdarúgás jövőjével kapcsolatos kinyilatkoztatások miatt volt emlékezetes.
„A régi Népstadion mindenkori állapota a hanyatlás jelképe volt” – okolta meg a miniszterelnök, hogy miért kellett a toronyépület kivételével porig lerombolniuk a régi stadiont, és építeni helyette egy vadonatújat. A 2019-ben átadott Puskás Arénával Orbán szerint „a legalább száz éves álom vált valóra”, és a stadion „a magyar sport, a magyar labdarúgás újjáépítésének szimbólumává vált – mindannyiunk közös erőfeszítéséből, mindannyiunk, a magyarok közös örömére”.
Csak részben van igaza a miniszterelnöknek. Amikor a kormány az új stadion megépítéséről döntött, 35 milliárd forintról volt. Ez az összeg a végén 190 milliárd forint lett, így a Puskás Aréna valóban mindannyiunk közös erőfeszítésével vált szimbólummá, de nem a magyar sport újjáépítésének, hanem Orbán Viktor magyar futballról szőtt gyerekes álmának szimbólumává. „Hölgyeim és Uraim, nagy utat tettünk meg. Köszönet mindenkinek, aki elhitte, hogy Magyarország ezt meg tudja csinálni” – mondta Orbán Viktor, ám arról megfeledkezett, hogy szót ejtsen arról is, hogy mekkora árat fizettünk ezért, és mi mindenre nem jutott pénz a magyar futball látszólagos felemelkedése miatt.
A múzeumi beszéd nyomán azonban Orbán egyértelművé tette azt is, hogy számára ez sem elég. Ma mintegy 300 ezren fociznak Magyarországon, de a miniszterelnök szerint egymillió kell. Egymillió igazolt labdarúgó! Mert immár az a cél, hogy megszülessen Magyarország új Aranycsapata. „Hogyha Sárosiék és Puskásék eljutottak egykor a csúcs közvetlen közelébe, akkor az utódoknak is képesnek kell lenniük erre” – mondta Orbán, ám e kinyilatkoztatásnak legfeljebb annyi a realitása, hogy ha amíg az övé a hatalom, addig Magyarországon akkor is lesz pénz futballra, ha egészségügyre, vasútra, és oktatásra nem lesz. „A magyarországi elitnek is el kell fogadnia, hogy az ország azoké is, akik operába soha, focimeccsre viszont nagyon gyakran járnak” – szögezte le a miniszterelnök, Puskás Ferencről pedig megjegyezte, hogy „a világszerte legismertebb magyarként alighanem a legtöbbet tette a 20. században Magyarország jó híréért”.
Orbán szavainak tükrében jelképesnek is mondható, hogy két nappal a a milliárdokból létrehozott Puskás Múzeum megnyitója előtt adták át a megújult Bartók Emlékházat, így közvetlenül Puskás szentté avatása előtt láthattuk, hogy a nemzeti együttműködés rendszerének mennyit ér a 20. század egyik legnagyobb zeneszerzője.
Pontosan 0 forintot. Bartók egykori lakóhelyének interaktív múzeummá és hangversenyteremmé alakítását elsősorban a főváros finanszírozta, állami pénz semennyi sincs benne, a kormány arra nem volt képes, hogy egy miniszteri biztost, vagy legalább egy osztályvezetőt delegáljon az megnyitó ünnepségre.
Az idősebbek talán emlékeznek rá, hogy valaha Bartók Bélát tartották az egyetemes kultúra legjelentősebb hazai képviselőjének, róla gondolták, hogy a legismertebb magyarként a legtöbbet tette a 20. században Magyarország jó híréért. Azon egyszerű oknál fogva, mert életműve ugyanarra a polcra került, amelyre a zenetörténet legnagyobbjainak munkássága.
Ma már ebben sem lehetünk annyira biztosak. Orbán Viktor hatékony közbenjárására Puskás Öcsi régen „legyőzte” Bartók Bélát, és most a miniszterelnök már azt sem rejti véka alá, hogy az „elit” felett azoknak kell győzedelmeskedniük, akiknek az opera (meg az tudomány, az irodalom, a képzőművészet) „túl magas”. A jelenkori Magyarország nagy tragédiája, hogy a miniszterelnököt kizárólag mások legyőzése hozza lázba, így el sem tudja képzelni, hogy Bartók és Puskás együttműködése mennyivel több dicsőséget szerezhetne a hazának, mint egymagában a „száguldó őrnagy”, akinek most templomot emelt az adófizetők pénzén.
