Most már a vak is láthatja, hogy merőben alaptalan volt az az általunk is felelőtlenül terjesztett vád, miszerint Pintér Sándor az elmúlt napokban az égvilágon mindent rosszul csinált. Csak meg kell nézni a miniszterelnök Facebook-oldalára feltöltött videót, ebből ugyanis kiderül, hogy Pintér szakszerűen képes például egy helyben ülni, kérdéseket feltenni, köszönni, majd elköszönni a sztrádán felvett, pár száz méteren elszállított fiataloktól, sőt a rosszmájú pletykák ellenére a belügyminiszter igenis higgadt tud maradni emberi lények társaságában. Azt ugyan már nem fogjuk megtudni, hogy ő vajon ugyanolyan kiválóan vezette volna-e a kisbuszt, mint főnöke, hiszen a sofőr ezúttal Orbán Viktor volt, de nem is ez a lényeg: Pintér Sándor, akinek képességeit az elmúlt napok időjárási katasztrófájának kezelése meghaladta, most már tudjuk, legalább statisztának tehetséges. Esetleges pályamódosítása – melyre fejlettebb demokráciákban egy ilyen hét után feltétlenül sor kerülne – nem szeghetné munkakedvét, hiszen újabb Kálomista-produkciókban például bizonyosan jól hasznosíthatná magát a pesti utca szürke kisembereként.
És mégis, tagadhatatlan értékei ellenére a videó mindenekelőtt felettébb kínos. A miniszterelnök kommunikációs stábja ugyanis mintha elfelejtette volna rendesen végiggondolni a tervet, amikor Gyurcsány Ferenc (szintén a Facebookon elkövetett) vérciki, „arról dumcsizok a stopposokkal, hogy milyen gáz is ez az ország” gegjét adaptálták. Két verzió lehetséges.
1. Tegyük fel, hogy a szóban forgó trip, melynek során Pintér Sándor az anyósülésen rosszalkodik, Orbán Viktor pedig szeretett kisbuszával hasít, valaki pedig hátulról kamerázza őket, tényleg, egészen spontánul így történt. Ment, csak mendegélt a két smasszer az M1-esen, és unalmukban megkérték a mögöttük halkan súlyzózó Habony Árpádot (vagy a dublőrjét), kapcsolja már be a kameráját, hátha történik valami. És micsoda dramaturgiai érzékkel tették! Pont jött két fiatalember szatyrokkal, akiket elvihettek a kamionjukig egy természetesnek éppen nem mondható beszélgetéssel alázenélve. (Mondjuk, jelentkezzen, aki meg tudná őrizni a lélekjelenlétét, ha ilyen társaságba csöppen!)
Ezzel a változattal az a baj, hogy az úrvezetők csak azt felejtették el a stopposoktól megkérdezni, nincs-e ellenükre, ha képüket, személyüket felhasználják egy klassz kis propagandaanyaghoz, mellyel a hithű kormánypárti szavazókat – hiszen nekik készült ez a förmedvény – megnyugtathatják. Ezeknek a fiatalembereknek ugyanis még akkor is maradt némi személyiségi joguk, ha egyenesen az ország kisbuszába szálltak be – hozzájárulásukat akár meg is vonhatták volna, ha nem akarnak a magyar közélet részévé lenni, hiszen a miniszterelnök oldala hírforrás. Ahogy azt is közölni illett volna velük, hogy hol és mikor lesznek láthatók – mint statiszták – a Mátyás király álruhában című népmese filléres változatában. Ez is elmaradt, a vágatlan videóban jól láthatóan fel sem merült.
2. Vagy nagyon is le lett zsírozva előre a dolog. A trió – úgy képzeljük – tettre készen, ám tanácstalanul ácsorgott egy benzinkútnál, amikor meglátták a boltból kilépő párost, s a hoppmesternek máris beindult a fantáziája: ez bizony filmtéma! Megbeszélte a fiatalokkal a nagy ívű etűd részleteit, felberregett a kisbusz („Sanyi, végre szitu van!”), aztán láttuk, amit látni kell. (Stopposaink, mondjuk meg se lepődtek nagyon, hogy kamerázzák őket, bár tudja a fene, nyilván az elmúlt két nap után nem ez foglalkoztatta őket a legjobban.)
Törjük a fejünket bármennyire is, nem nagyon jut eszünkben további variáció, amely ne ennek a két lehetőségnek valamiféle kombinációja volna. A magyar kormányfő vagy teljesen hülyének nézi és átvágja a videó nézőit, hisz álriportot készíttet a hátsó ülésen lapuló jobbágyaival, vagy magasról leszarja az elébe kerülő, hóba ragadt utasok személyiségi jogait. Döntse el mindenki, melyik a rosszabb.
