Orbán parája, a nép parája

  • 2013. július 2.

Narancsblog

„Főnök, vasárnap estére bejelentkeztek a buzik! Valami Fischer mondja a megnyitóbeszédet. Dehogy a Fischer Pali! Akkor most mi legyen?”

„Nem kaptam meghívót.” E szavakkal hárította szökőkútavató Orbán Viktor a 444.hu riporterének kérdését, hogy miért nem vett részt egy nappal korábban a Pride megnyitóünnepségén. Nem kellett sok, hogy a Pride szervezői is megszólaljanak: nyilvánosságra hozták a Miniszterelnökség roppant udvarias levelét, miszerint köszönik a szíves meghívást, de miniszterelnök úr más elfoglaltságai miatt nem tud részt venni az eseményen. A két állítás közötti ellentmondásra természetesen ráugrott a sajtó, miből másból, ha nem ebből derülne ki egyértelműen, hogy hazudott a miniszterelnök.

false

 

Fotó: Legát Tibor

Persze, hogy hazudott, mi mást tehetett volna. Gondolhatnánk azt is, hogy a derék talpasok serege, akiken keresztül megy az efféle invitálás, nem is közölte vele, hogy meghívója érkezett – kíméljük meg a főnököt. Ám inkább a következő történt. „Főnök, vasárnap estére bejelentkeztek a buzik! Föllép a Kulka, tudja a Mágenheim doktor a Szomszédokból, és valami Fischer mondja a megnyitóbeszédet. Dehogy a Fischer Pali! Akkor most mi legyen?”

Mi más, mint udvarias levél bokros teendőkről. A dolog evvel letudva, ki mer ezután sipákolni? Az ilyen levél nem sértő, épp ellenkezőleg, ráadásul a Pride szervezői a hajukra kenhetik, azt meg nem várhatják el, hogy kitegyék az orbanviktor.hu-ra. No de mi van akkor, ha felbukkan valami firkász, aki nem tud a levélváltásról, és rákérdez, miért nem láttuk miniszterelnök urat tegnap a Toldi moziban?

Mit lehet erre mondani? Hát azt semmiképpen, hogy mentem volna, de épp nem értem rá. Belegondolni is rossz, mit szólna a rajongótábor, hogy egyáltalán felmerülhet a lehetőség, hogy Orbán Viktor a buzikkal lötyög. Ezerszer inkább a „nem kaptam meghívót”, annak ellenére, hogy beelőz a sánta kutya. Különben is, csak azok fogják Orbánt elővenni, akik eddig is, akik már rég nem számítanak. Akik viszont annál inkább számítanak – az idegengyűlölő, halálbüntetés-párti és rendíthetetlenül homofób sokaság –, azok ettől a kijelentéstől pontosan azt kapják, amit elvárnak. Hogy ezek már csak ilyenek, meg se hívnak, de még nekik áll feljebb… És innen már csak egy köpésre mindaz, ami az Orbán-rendszert működteti: a sértettség, a frusztráció, a xenofóbia és az ebből következő másokra mutogatás: „Hiába van meg bennünk minden jó szándék, ha azok olyanok. És ha már olyanok, akkor bármiféle gazemberségre képesek, hogy minket, magyarokat sárba tiporjanak.”

Máshol paranoiának nevezik az ilyet, nálunk a világ legtermészetesebb dolga.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.