A pozsonyi Új Szó szerint Morvay Péter hétfőn hunyt el.
Korábban Magyarországon, Szegeden élt. Különböző cseh és szlovák lapoknál dolgozott. 1989-től publikált rendszeresen, egyebek mellett a Prágia Tükörnek volt a szerkesztője. 2003 és 2014 között dolgozott a pozsonyi SME című lapnak, először a külpolitikai rovat tagjaként, később a napilap kommentátora volt. Az utolsó években a Denník N munkatársa, kommentátora volt.
Korábban jelent meg írása a Magyar Narancsban is.
| ||
A Manics három és fél éve jelentetett meg utoljára albumot, a kifejezetten jó The Ultra Vivid Lamentet.
bogi – így, kisbetűvel. Ez a kiállítás címe. Titokzatos cím. Kire vonatkozik? Arra, akit a képek ábrázolnak, vagy aki a képeket készítette?
Reziliencia – az eredetileg a fizikában, a fémek ellenállására használt kifejezés a pszichológia egyik sűrűn használt fogalmává vált a 20. század második felében.
Lehet szeretni vagy sem – mi is megtettük már mindkettőt ezeken az oldalakon –, de nem nagyon lehet elvitatni Kadarkai Endrétől, hogy elképesztő szorgalommal és kitartással építi műsorvezetői pályáját.
Az európai civilizáció magasrendűségéről alkotott képet végleg a lövészárkok sarába taposó I. világháború utolsó évében járunk, az olasz fronton. Az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregének egy katonája megszökik a századától, dezertál.
A mese akkor jó, ha minél inkább az olvasóról szól, és persze mindig kell bele főgonosz, akibe az elaludni képtelen néző a lappangó félelmeit projektálhatja, hogy a hős kardját kivonva leszámolhasson vele.
Királyi út nincs. A sötét és büdös autokráciából szűk, bizonytalan ösvények, apró lépések vezetnek ki. Bármennyire is türelmetlenek vagyunk, meg kell becsülnünk ezeket; sok kis elmozdulás adhat lendületet a demokratikus fordulathoz.
