Olvasói levelek 2024/48.

  • Narancs
  • 2024. november 27.

Olvasói levelek

Mesél majd az utókor

Magyar Narancs, 2024. november 21.

 

Az a nevetséges helyzet állt elő, amit József Attila így fejezett ki: „Mit oltalmaztunk, nincs jelen, azt most már támadóink védik". Védik a kutatás szabadságát és a politikai elfogulatlanságot. Ezzel szemben mi az igazság? Hatalomban lévő politikai tényező nem ambicionálhatja a PhD-fokozat megszerzését hazai egyetemen mindaddig, amíg hatalomban van. Ennek ugyanolyan íratlan szabálynak kellene lennie, mint a közéletben részt vevők nagyobb tűrési kötelességének. A jóízlés és a morál is így kívánja, a kijelölt opponenseknek, valamint a doktori bizottságnak pedig erkölcsi kötelességük a doktori művel szemben olvasatlanul elfogultságot bejelenteni. Ha valaki feltétlenül ragaszkodik ahhoz, hogy politikai karrierje mellett tudományos karrierje is előrehaladjon, nincs akadálya annak, hogy a pró vagy kontra elfogultságot elkerülendő külföldi egyetemen szerezze meg a fokozatot.

Radnóti Sándor

professor emeritus, az MTA levelező tagja

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.