Olvasói levelek 2024/44.

  • Narancs
  • 2024. október 30.

Olvasói levelek

Gadó János: Progresszív vérvád

Magyar Narancs, 2024. október 10.

Tisztelt Szerkesztőség!

A cikk megközelítésével, mondanivalójával egészében egyetértek. Mint korábban évekig a Közel-Kelet fejleményeivel foglalkozó diplomata, kissé árnyalni szeretném a Gadó által felrajzolt képet.

A cikkíró hosszú cikkében egyetlen szót sem veszteget azokra a politikusokra az izraeli kormányban, akik kifejezetten a zsidó faji felsőbbrendűséget hirdetik, és teljesen elfogadhatatlan fajvédő állásponton vannak. Ha nem is hirdetik meg a palesztinai arabok kiirtását, azok kiűzését igen. Egy ilyen program maga is háborús bűn. Ez bizony igenis lehet az antiszemitizmus ösztönzője.

A cikkben valahogy egyetlen szó sem esik arról, mi történik a megszállt területeken. (Izrael és barátai nem kedvelik ezt a megjelölést, attól még az nemzetközileg jogos.) Röviden: nem említi a telepesek viselkedését. Ezt most nem írom ide, utána lehet nézni, de az arabokat teljesen lehetetlen helyzetbe kezdi hozni az a fajta terjeszkedés, amely így jellemezhető: „ha nem takarodsz a földedről, házadból, lelőlek, mint a kutyát, hiszen ezt a földet az Isten a zsidók lakhelyéül jelölte ki”.

A fokozódó Izrael-ellenesség oka lehet szinte kizárólag a hamis propaganda is, viszont ez a propaganda tartalmaz olyan elemeket is, amelyeket Izrael a világ közvéleménye elől bizony szeretne eltitkolni. A mai lehetőségek mellett ez nem fog sikerülni. És végül: Izrael eddig minden háborút megnyert, minden felkelést elfojtott. Egyet nem tudott megnyerni, a békét. Az eredmény az, hogy ma azon a tájon senki sincs biztonságban, és egyhamar nem is lesz. Szomorú helyzet.

Üdvözlettel

Dr. Kató Ferenc

nyugalmazott nagykövet

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van. Az ő kegyei éltetik, ő mozgatja a vezető személyi állomány tagjait, mint sakktáblán szokás a bábukat.