Olvasói levelek 2024/44.

  • Narancs
  • 2024. október 30.

Olvasói levelek

Gadó János: Progresszív vérvád

Magyar Narancs, 2024. október 10.

Tisztelt Szerkesztőség!

A cikk megközelítésével, mondanivalójával egészében egyetértek. Mint korábban évekig a Közel-Kelet fejleményeivel foglalkozó diplomata, kissé árnyalni szeretném a Gadó által felrajzolt képet.

A cikkíró hosszú cikkében egyetlen szót sem veszteget azokra a politikusokra az izraeli kormányban, akik kifejezetten a zsidó faji felsőbbrendűséget hirdetik, és teljesen elfogadhatatlan fajvédő állásponton vannak. Ha nem is hirdetik meg a palesztinai arabok kiirtását, azok kiűzését igen. Egy ilyen program maga is háborús bűn. Ez bizony igenis lehet az antiszemitizmus ösztönzője.

A cikkben valahogy egyetlen szó sem esik arról, mi történik a megszállt területeken. (Izrael és barátai nem kedvelik ezt a megjelölést, attól még az nemzetközileg jogos.) Röviden: nem említi a telepesek viselkedését. Ezt most nem írom ide, utána lehet nézni, de az arabokat teljesen lehetetlen helyzetbe kezdi hozni az a fajta terjeszkedés, amely így jellemezhető: „ha nem takarodsz a földedről, házadból, lelőlek, mint a kutyát, hiszen ezt a földet az Isten a zsidók lakhelyéül jelölte ki”.

A fokozódó Izrael-ellenesség oka lehet szinte kizárólag a hamis propaganda is, viszont ez a propaganda tartalmaz olyan elemeket is, amelyeket Izrael a világ közvéleménye elől bizony szeretne eltitkolni. A mai lehetőségek mellett ez nem fog sikerülni. És végül: Izrael eddig minden háborút megnyert, minden felkelést elfojtott. Egyet nem tudott megnyerni, a békét. Az eredmény az, hogy ma azon a tájon senki sincs biztonságban, és egyhamar nem is lesz. Szomorú helyzet.

Üdvözlettel

Dr. Kató Ferenc

nyugalmazott nagykövet

Neked ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.