Olvasói levelek 2024/44.

  • Narancs
  • 2024. október 30.

Olvasói levelek

Gadó János: Progresszív vérvád

Magyar Narancs, 2024. október 10.

Tisztelt Szerkesztőség!

A cikk megközelítésével, mondanivalójával egészében egyetértek. Mint korábban évekig a Közel-Kelet fejleményeivel foglalkozó diplomata, kissé árnyalni szeretném a Gadó által felrajzolt képet.

A cikkíró hosszú cikkében egyetlen szót sem veszteget azokra a politikusokra az izraeli kormányban, akik kifejezetten a zsidó faji felsőbbrendűséget hirdetik, és teljesen elfogadhatatlan fajvédő állásponton vannak. Ha nem is hirdetik meg a palesztinai arabok kiirtását, azok kiűzését igen. Egy ilyen program maga is háborús bűn. Ez bizony igenis lehet az antiszemitizmus ösztönzője.

A cikkben valahogy egyetlen szó sem esik arról, mi történik a megszállt területeken. (Izrael és barátai nem kedvelik ezt a megjelölést, attól még az nemzetközileg jogos.) Röviden: nem említi a telepesek viselkedését. Ezt most nem írom ide, utána lehet nézni, de az arabokat teljesen lehetetlen helyzetbe kezdi hozni az a fajta terjeszkedés, amely így jellemezhető: „ha nem takarodsz a földedről, házadból, lelőlek, mint a kutyát, hiszen ezt a földet az Isten a zsidók lakhelyéül jelölte ki”.

A fokozódó Izrael-ellenesség oka lehet szinte kizárólag a hamis propaganda is, viszont ez a propaganda tartalmaz olyan elemeket is, amelyeket Izrael a világ közvéleménye elől bizony szeretne eltitkolni. A mai lehetőségek mellett ez nem fog sikerülni. És végül: Izrael eddig minden háborút megnyert, minden felkelést elfojtott. Egyet nem tudott megnyerni, a békét. Az eredmény az, hogy ma azon a tájon senki sincs biztonságban, és egyhamar nem is lesz. Szomorú helyzet.

Üdvözlettel

Dr. Kató Ferenc

nyugalmazott nagykövet

Neked ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.