Publicisztika
Az ember ki se látszik a munkából
"Nézze, én emlékszem, hogy átvettem a kormányt 98-ban egy 58 százalékos államadóssági mutatóval. Mikor a lantot letettem 2002-ben, elvesztettem a választást, akkor volt 52-53 százalék. Én nem mondom, hogy szeretett akkor a nyugati média, de azt mondták, hogy ez egy teljesítmény. (...) Mi még Kínával is versenyképesek leszünk, ha végig tudjuk, ha végig tudom csinálni azt a gazdaságpolitikát, amit elindítottam. Ezért jönnek ide a beruházások, ezért lesz munkahely, ezért lesz egy vonzó adórendszer."
Minden kétely nélkül
Mindenfelé furcsa dolgok zajlanak. Spanyolországban például mindjárt megverik a kormányzó szocpártot, ami csak összehozott valamiféle kiadáscsökkentést, hátha mégsem dől össze az ország: ez ellen ketten hőbörögnek, a PS legnagyobb politikai riválisa, a csutkáig jobboldali, ultramontán, hardcore kapitalista Néppárt, valamint a spanyol köztereken tábort ütő, távolról kissé trockistának tűnő ifjúság. Közös bennük, hogy utálják a szocialistákat és a megszorító csomagjukat - amúgy távolabb nem is állhatnának egymástól. Portugáliában a helyzet hasonló, a szocialistákat most vágták ki a kormányzásból, és jön az a jobboldal, amely népszerűségét nagyrészt a reformcsomag elutálásának köszönheti. (Miközben persze ők is aláírtak az IMF-nek.) Közben Németországban a konzervatív CDU betiltja az atomerőműveket: ez körülbelül olyan, mintha a Kereszténydemokrata Ifjak Szövetsége Ságvári Endre-emléktáblát koszorúzna november 7-én. Ja, ha elfogy a pénz, az emberek hajlamosak furcsán viselkedni, és kormányfő legyen a talpán, aki érti, hogy mi folyik itt, ott, vagy ahol épp van, hogy merre van a jobb és merre a bal, és akkor ő ahhoz képest most merre kolbászol.
Rendezett sorokban, kipihenten
"Visszavezetni valakit a munka világába" - nem hiába vártunk, nem hiába viseltük el hoszszú időn keresztül, hogy ezek a szavak semmit sem jelentenek, most mindjárt minden más lesz: napjaink tán legfényesebbre koptatott politikai toposza hamarosan megtelik tartalommal; természetesen a Széll Kálmán Terv idevágó útmutatásai szerint.
Széll-tolók zsákmánylesen
A történelem csele, hogy a legnagyobb társadalmi támogatást élvező kormány, a legnépszerűbb miniszterelnök közel egyévi kormányzás után a társadalom felkészítése nélkül, rögtönözve, felkészületlenül fog hozzá azoknak a megkövesedett társadalmi normáknak a megváltoztatásához, amelyeknek az örökkévalóságig való megvédését maga ígérte.
Caligula flörtjei - A Strauss-Kahn-affér és következményei
Ahogy telnek a hetek a Valutaalap elnökének megvádolása óta, ahogy csökken a döbbenet és a konspirációs teóriák száma, úgy gondolkodnak el mind többen Franciaországban a történet társadalmi hatásairól. A következmények ugyanis nem csupán az IMF vezetésének utódlását és a francia Szocialista Párt (PS) elnökválasztási esélyeit befolyásolják.
A 3000 milliárd nyomában
A kormány - saját bevallása szerint - "az elszámoltatás részeként" immár hónapok óta vizsgálja azokat a beruházásokat, amelyek az elmúlt években az ún. Public Private Partnership, azaz PPP-konstrukcióban valósultak meg. A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium azt is megfogadta, hogy "mindent megteszünk, hogy az állam számára előnytelen megállapodások a jelenlegi konstrukcióban ne valósulhassanak meg".
Helyreigazítás
2011. május 19-én megjelent lapszámunkban a Fogat fogért című írásunkban tévesen állítottuk, hogy a miniszterelnök a költségvetési tartalékból egymilliárd forinttal támogatott egy magáncéget, saját fogorvosának érdekeltségét.
Zsíradó
Szócska Miklós egészségügyi államtitkár a minap jelentette be: most már tényleg bevezetjük a hamburgeradónak nevezett népegészségügyi termékdíjat. Egyelőre még csak sejtetik, pontosan milyen ételekre és hatóanyagokra vetnék ki: zsír, cukor, só reszkethetnek, a sarokban a koffein izgul.
Rosszul a jót sem
Hétfőn az Országgyűlés kétharmados többsége elfogadta a korkedvezményes nyugdíjak megszüntetését lehetővé tévő alkotmánymódosítást. E szerint "az általános öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőzően folyósított nyugellátás törvényben meghatározottak szerint csökkenthető és szociális ellátássá alakítható, munkavégzésre való képesség esetén megszüntethető". A kormány és a rendvédelmi szakszervezetek hetek óta tartó meccse ezzel - a törvényhozásban legalábbis - eldőlt.
Véget ért, mielőtt elkezdődött volna - A "civilizációk harca", az arab forradalmak és Bin Ládin
Azok, akik legalább 2001 óta vallási-civilizációs világháborút vártak az arab országok és a Nyugat között, most arra döbbenhetnek rá, hogy az arabok mégis hasonlóak hozzánk. Interneteznek, nyelveket beszélnek, és elégedetlenek a kormánnyal. Lassan hitelét veszíti az a makacsság is, amely az arab világ eseményeit szinte kizárólag az iszlám vallással magyarázta, és a Nyugat és az arab világ összeférhetetlenségének végső okát a szabadságjogok vallási korlátozásában látta. Az arab forradalmak legnagyobb újdonsága éppen ez: e diktatúrákban több millió ember egyenesedett fel, és követelte állampolgári, egyéni szabadságjogait. Eddig el sem hittük volna, amit most a tulajdon szemünkkel láttunk: a muszlim emberek képesek máshogy is, mint az iszlám szemüvegén át szemlélni a világot, és a szó nyugati értelmében vett civilként viselkedni. Hiszen eddig úgy tudtuk: mindez távol áll a "Kelet természetétől", a "keleti mentalitástól".
A nagy mentőakció
A kormány egyéves késlekedés után végre megegyezett a Bankszövetséggel a devizahitelesek megmentéséről. A bombasztikus nevű Otthonvédelmi Akcióterv kivételesen nem diktátumon alapul, és az annak idején rosszul döntő adósokat nem kívánja a jó adósok és a hitelt fel sem vevők pénzéből kistafírozni.
Ratko Mladic
Ravasz, perverz és kegyetlen gyilkos volt, a gyengébbek elleni zabolátlan erőszak mestere. A róla írt panegiriszek szerb héroszként, az évszázados török- és egyébellenes nemzeti küzdelmek hőseinek reinkarnációjaként festették le, s helyét a történelem legnagyobb hadvezéreinek sorában jelölték ki, aki már-már mágikus képességeit a megkínzott, kifosztott szerb nép önfeláldozó szolgálatába állította. ' maga talán még e rettentő ostobaságokat is komolyan gondolta; de afelől semmi kétségünk nem lehet, hogy mélyen hitt a "szerbség" felsőbb- és az egyéb fajok, a "töröknek" nevezett bosnyákok, az albánok, a horvátok alsóbbrendűségében. E meggyőződése, amely az ellenség emberi mivoltát is eltagadta, tette képessé az üzemszerű gyilkolásra.