Szócska Miklós egészségügyi államtitkár a minap jelentette be: most már tényleg bevezetjük a hamburgeradónak nevezett népegészségügyi termékdíjat. Egyelőre még csak sejtetik, pontosan milyen ételekre és hatóanyagokra vetnék ki: zsír, cukor, só reszkethetnek, a sarokban a koffein izgul. Még ha létezne is valamiféle táplálkozástudományi konszenzus (amiképpen nincsen - mutassanak két dietetikust, aki azonosan értékeli a túlzott sóbevitelt), akkor is kétségeink merülhetnének fel: miért az állam fogalmazza meg, hogy mit egyen a magyar? Lehet persze hajtogatni, hogy az egészségtelenül élő állampolgár nagyobb valószínűséggel lesz súlyos beteg, ami aztán az egészségesebben élő állampolgárok zsebére megy. Csakhogy mindeme számítgatásokban túl sok a valószínűségi elem. Önmagában egészségtelen étel nincs is, csupán egészségtelen életmód van - ez utóbbi meghatározásakor pedig számba kéne venni azt is, mennyit ront az alany állapotán, ha nap mint nap rosszindulatú butaságokkal tömik a fejét. A naiv elképzelés az, hogy a junk foodra kivetett fogyasztói adók (amit a végfogyasztó "emberek" fizetnének, ami természetesen szintén nem megszorítás) fedezik majd az egészségügy deficitjét, s az így bejött pénzekből jól kitömik a már a menekülési útvonalra sandító orvosok, nővérek köpenyzsebét. De többe lesz itt a gyíkhús, mint a levespor - az adminisztrációs költségek alighanem elviszik a várt haszon javát.
Lázár János viszont a pontosabban nem definiált gyorséttermekre sújtana le: játszótér építésére fogná őket, és gondosan feltüntetné, miből mennyit tartalmaznak az ételeik, s emellett kötelezné őket a főzéshez használt káros anyagok használatának korlátozására is. A javaslatok látszatra ismét illeszkednek a gonosz multik elleni hadjárat forgatókönyvébe. Csakhogy, mint azóta többen is felhívták rá a figyelmet, a javaslat éppen a legnagyobb, legismertebb nemzetközi étteremlánc esetében nyitott kapukat dönget: majd minden második "meki" mellett nyílt már játszótér, a transzzsírsav-felhasználást 2007-ben önként a WHO-norma alá csökkentették, továbbá minden látogató megtekintheti a tálcabetétek hátoldalán, mit zabált össze. De akkor kinek akar odavágni kormányunk? Esetleg a sarki hambissal építtetne játszóteret, vagy kötelezné a piaci lángosost, adjon a fokhagymás libazsír és a tejföl mellé kalóriatáblázatot? És ki foglalkozik majd a legnagyobb mumussal, a garantáltan egészségtelen közétkeztetéssel? Vagy inkább ne is tudjunk róla, mit esznek a menzán a gyerekeink? Amit meg otthon fogyaszt az átlagmagyar, táplálkozástudományilag abban sincs sok köszönet - úgyhogy a pörkölt, nokedli, sör kombó után ideje elgondolkodni, hol fér el a nappali közepén a libikóka meg az ugrókötél.
