Zsíradó

Publicisztika

Szócska Miklós egészségügyi államtitkár a minap jelentette be: most már tényleg bevezetjük a hamburgeradónak nevezett népegészségügyi termékdíjat. Egyelőre még csak sejtetik, pontosan milyen ételekre és hatóanyagokra vetnék ki: zsír, cukor, só reszkethetnek, a sarokban a koffein izgul.

Szócska Miklós egészségügyi államtitkár a minap jelentette be: most már tényleg bevezetjük a hamburgeradónak nevezett népegészségügyi termékdíjat. Egyelőre még csak sejtetik, pontosan milyen ételekre és hatóanyagokra vetnék ki: zsír, cukor, só reszkethetnek, a sarokban a koffein izgul. Még ha létezne is valamiféle táplálkozástudományi konszenzus (amiképpen nincsen - mutassanak két dietetikust, aki azonosan értékeli a túlzott sóbevitelt), akkor is kétségeink merülhetnének fel: miért az állam fogalmazza meg, hogy mit egyen a magyar? Lehet persze hajtogatni, hogy az egészségtelenül élő állampolgár nagyobb valószínűséggel lesz súlyos beteg, ami aztán az egészségesebben élő állampolgárok zsebére megy. Csakhogy mindeme számítgatásokban túl sok a valószínűségi elem. Önmagában egészségtelen étel nincs is, csupán egészségtelen életmód van - ez utóbbi meghatározásakor pedig számba kéne venni azt is, mennyit ront az alany állapotán, ha nap mint nap rosszindulatú butaságokkal tömik a fejét. A naiv elképzelés az, hogy a junk foodra kivetett fogyasztói adók (amit a végfogyasztó "emberek" fizetnének, ami természetesen szintén nem megszorítás) fedezik majd az egészségügy deficitjét, s az így bejött pénzekből jól kitömik a már a menekülési útvonalra sandító orvosok, nővérek köpenyzsebét. De többe lesz itt a gyíkhús, mint a levespor - az adminisztrációs költségek alighanem elviszik a várt haszon javát.

Lázár János viszont a pontosabban nem definiált gyorséttermekre sújtana le: játszótér építésére fogná őket, és gondosan feltüntetné, miből mennyit tartalmaznak az ételeik, s emellett kötelezné őket a főzéshez használt káros anyagok használatának korlátozására is. A javaslatok látszatra ismét illeszkednek a gonosz multik elleni hadjárat forgatókönyvébe. Csakhogy, mint azóta többen is felhívták rá a figyelmet, a javaslat éppen a legnagyobb, legismertebb nemzetközi étteremlánc esetében nyitott kapukat dönget: majd minden második "meki" mellett nyílt már játszótér, a transzzsírsav-felhasználást 2007-ben önként a WHO-norma alá csökkentették, továbbá minden látogató megtekintheti a tálcabetétek hátoldalán, mit zabált össze. De akkor kinek akar odavágni kormányunk? Esetleg a sarki hambissal építtetne játszóteret, vagy kötelezné a piaci lángosost, adjon a fokhagymás libazsír és a tejföl mellé kalóriatáblázatot? És ki foglalkozik majd a legnagyobb mumussal, a garantáltan egészségtelen közétkeztetéssel? Vagy inkább ne is tudjunk róla, mit esznek a menzán a gyerekeink? Amit meg otthon fogyaszt az átlagmagyar, táplálkozástudományilag abban sincs sok köszönet - úgyhogy a pörkölt, nokedli, sör kombó után ideje elgondolkodni, hol fér el a nappali közepén a libikóka meg az ugrókötél.

Figyelmébe ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Madártávlat

Ép és értelmi fogyatékkal élő színészek játszanak együtt a MáSzínház inkluzív előadásai­ban, a repertoárjukon ezek mellett színházi nevelési előadások és hagyományos színházi produkciók is szerepelnek. A közös nevező mindegyik munkájukban a társadalmilag fontos és érzékeny témák felvetése.

Ki a pancser?

  • Domány András

Budapestről üzent Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyn´ski-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?