Zsíradó

Publicisztika

Szócska Miklós egészségügyi államtitkár a minap jelentette be: most már tényleg bevezetjük a hamburgeradónak nevezett népegészségügyi termékdíjat. Egyelőre még csak sejtetik, pontosan milyen ételekre és hatóanyagokra vetnék ki: zsír, cukor, só reszkethetnek, a sarokban a koffein izgul.

Szócska Miklós egészségügyi államtitkár a minap jelentette be: most már tényleg bevezetjük a hamburgeradónak nevezett népegészségügyi termékdíjat. Egyelőre még csak sejtetik, pontosan milyen ételekre és hatóanyagokra vetnék ki: zsír, cukor, só reszkethetnek, a sarokban a koffein izgul. Még ha létezne is valamiféle táplálkozástudományi konszenzus (amiképpen nincsen - mutassanak két dietetikust, aki azonosan értékeli a túlzott sóbevitelt), akkor is kétségeink merülhetnének fel: miért az állam fogalmazza meg, hogy mit egyen a magyar? Lehet persze hajtogatni, hogy az egészségtelenül élő állampolgár nagyobb valószínűséggel lesz súlyos beteg, ami aztán az egészségesebben élő állampolgárok zsebére megy. Csakhogy mindeme számítgatásokban túl sok a valószínűségi elem. Önmagában egészségtelen étel nincs is, csupán egészségtelen életmód van - ez utóbbi meghatározásakor pedig számba kéne venni azt is, mennyit ront az alany állapotán, ha nap mint nap rosszindulatú butaságokkal tömik a fejét. A naiv elképzelés az, hogy a junk foodra kivetett fogyasztói adók (amit a végfogyasztó "emberek" fizetnének, ami természetesen szintén nem megszorítás) fedezik majd az egészségügy deficitjét, s az így bejött pénzekből jól kitömik a már a menekülési útvonalra sandító orvosok, nővérek köpenyzsebét. De többe lesz itt a gyíkhús, mint a levespor - az adminisztrációs költségek alighanem elviszik a várt haszon javát.

Lázár János viszont a pontosabban nem definiált gyorséttermekre sújtana le: játszótér építésére fogná őket, és gondosan feltüntetné, miből mennyit tartalmaznak az ételeik, s emellett kötelezné őket a főzéshez használt káros anyagok használatának korlátozására is. A javaslatok látszatra ismét illeszkednek a gonosz multik elleni hadjárat forgatókönyvébe. Csakhogy, mint azóta többen is felhívták rá a figyelmet, a javaslat éppen a legnagyobb, legismertebb nemzetközi étteremlánc esetében nyitott kapukat dönget: majd minden második "meki" mellett nyílt már játszótér, a transzzsírsav-felhasználást 2007-ben önként a WHO-norma alá csökkentették, továbbá minden látogató megtekintheti a tálcabetétek hátoldalán, mit zabált össze. De akkor kinek akar odavágni kormányunk? Esetleg a sarki hambissal építtetne játszóteret, vagy kötelezné a piaci lángosost, adjon a fokhagymás libazsír és a tejföl mellé kalóriatáblázatot? És ki foglalkozik majd a legnagyobb mumussal, a garantáltan egészségtelen közétkeztetéssel? Vagy inkább ne is tudjunk róla, mit esznek a menzán a gyerekeink? Amit meg otthon fogyaszt az átlagmagyar, táplálkozástudományilag abban sincs sok köszönet - úgyhogy a pörkölt, nokedli, sör kombó után ideje elgondolkodni, hol fér el a nappali közepén a libikóka meg az ugrókötél.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.