Ratko Mladic

Publicisztika

Ravasz, perverz és kegyetlen gyilkos volt, a gyengébbek elleni zabolátlan erőszak mestere. A róla írt panegiriszek szerb héroszként, az évszázados török- és egyébellenes nemzeti küzdelmek hőseinek reinkarnációjaként festették le, s helyét a történelem legnagyobb hadvezéreinek sorában jelölték ki, aki már-már mágikus képességeit a megkínzott, kifosztott szerb nép önfeláldozó szolgálatába állította. ' maga talán még e rettentő ostobaságokat is komolyan gondolta; de afelől semmi kétségünk nem lehet, hogy mélyen hitt a "szerbség" felsőbb- és az egyéb fajok, a "töröknek" nevezett bosnyákok, az albánok, a horvátok alsóbbrendűségében. E meggyőződése, amely az ellenség emberi mivoltát is eltagadta, tette képessé az üzemszerű gyilkolásra.

Ravasz, perverz és kegyetlen gyilkos volt, a gyengébbek elleni zabolátlan erőszak mestere. A róla írt panegiriszek szerb héroszként, az évszázados török- és egyébellenes nemzeti küzdelmek hőseinek reinkarnációjaként festették le, s helyét a történelem legnagyobb hadvezéreinek sorában jelölték ki, aki már-már mágikus képességeit a megkínzott, kifosztott szerb nép önfeláldozó szolgálatába állította. ' maga talán még e rettentő ostobaságokat is komolyan gondolta; de afelől semmi kétségünk nem lehet, hogy mélyen hitt a "szerbség" felsőbb- és az egyéb fajok, a "töröknek" nevezett bosnyákok, az albánok, a horvátok alsóbbrendűségében. E meggyőződése, amely az ellenség emberi mivoltát is eltagadta, tette képessé az üzemszerű gyilkolásra.

Csapatai, a boszniai szerbek hadserege (VRS) a háború utolsó szakaszáig, 1995 elejéig mind a horvátokkal, mind a bosnyákokkal szemben döntő fölényben voltak, hiszen a Jugoszláv Néphadsereg, a korabeli Európa egyik legizmosabb hadereje támogatta és szerelte fel őket. Szarajevó három és fél éves ágyúzásához, a védtelen kelet-boszniai kisvárosok lerohanásához, a nyugat-boszniai pogromokhoz sem kellettek hadvezéri erények; az erőfölény mellett csak brutalitás kellett és vérszomj. Sőt. Hadvezérnek inkább ostoba volt, vérgőzös elvakultsága elfedte előle a stratégiai evidenciákat. Az 1995-ig a szerbek által begyűjtött területek - Kelet-Horvátország egyes részei, Nyugat-Bosznia, Kelet-Bosznia - sok száz kilométeres frontvonala katonailag valójában védhetetlenné vált. Mladicnak egyetlen esélye volt, hogy e hódítások megmaradjanak a tulajdonában: az, ha a nemzetközi közösség rájuk nyomja a pecsétet, és kivonul Boszniából, sorsukra hagyva a bosnyákokat és a horvátokat. Mladic épp erre játszott, ezért ejtett túszul és láncolt szerb fegyverraktárak ajtajához pár száz ENSZ-békefenntartót '95 tavaszán. Amikor az ENSZ ezt is lenyelte, úgy érezhette, hogy nyeregben van: az év júliusában ezért indított támadást a három, még bosnyák kézen lévő kelet-boszniai enklávé, Srebrenica, Zepa és Gorazde ellen. De tévedett. Amikor a srebrenicai mészárlás ténye napvilágra került, a Clinton-kormányzat kezdeményezésére a NATO két hét alatt - a VRS-t harcképtelenné bombázva - véget vetett a boszniai háborúnak.

Az ítélet felől kevés kétségünk lehet: jogerősen először 2004-ben, majd utóbb tavaly nyáron mondta ki a hágai törvényszék, hogy Srebrenicánál népirtás történt, azaz az elkövetők a bosnyák népcsoport részbeni megsemmisítésére törekedtek. A népirtásért, illetve a népirtásban való bűnrészességért elítélt főtisztek Mladic közvetlen alárendeltjei voltak: és ha a népirtás ténye legalább Srebrenicánál megvalósult, azt bebizonyítani, hogy Mladic esetében is fennállt a mens rea, a bűnös szándék, ügyészi rutinfeladatnak tűnik. De a per - Radovan Karadzic egy éve tartó perével párban - fényt vethet a boszniai háború politikai hátterének mindmáig titokzatos részleteire is, például arra, hogy a három főbűnös, Slobodan Milosevic jugoszláv elnök, Radovan Karadzic boszniai szerb elnök és ő hogyan hozták döntéseiket, milyen hierarchiában működtek együtt, ki parancsolt kinek. Az eljárás ismeretlen tényeket tárhat fel a boszniai háború első, legvéresebb, 1992 őszéig tartó szakaszáról is: ha Srebrenicáról már oly sokat tudunk is, ne feledjük, a 8000 áldozat csak kisebbik része a bosnyák civil áldozatok közel százezres tömegének.

S végül: e perrel maga Szerbia is kap még egy esélyt. A háború szennyes hullámaitól a felszínre, az állam kulcspozícióiba röpített nacionalista söpredék nyolc éve még elég erős volt ahhoz, hogy meggyilkolja a Milosevicet Hágába utaló miniszterelnököt, Zoran Djindjicet; vagy hogy örvendezzen a gyilkosság ténye fölött. És eddig elég erősnek látszott ahhoz is, hogy a szerbek nevében, a szerb állam közreműködésével elkövetett bűnök tagadásával Szerbiát túszként tartsa fogva. De míg Mladic lefogása 2001-ben, Milosevic kiadatása után államcsínnyel fenyegetett volna, most csak néhány ezer ember tiltakozott ellene. És ebben a perben színről színre meg fogja mutatni magát az az eszme, aminek a nevében e gaztetteket elkövették, a nemzeti hős pedig hidegvérű tömeggyilkosként fog lelepleződni. Ezt, bármilyen erők dolgozzanak is ellene, bármekkora a szerbiai polgárok tömegeinek, vagy a szerb politika egyes részeinek a késztetése a felejtésre, a hárításra, az áldozatok vádolására, nem lehet kivédeni, és nem lehet elhallgatni.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."