Narancs XXIII. évf. 23. szám(2011.06.09. (2011-06-09)
A történelem csele, hogy a legnagyobb társadalmi támogatást élvező kormány, a legnépszerűbb miniszterelnök közel egyévi kormányzás után a társadalom felkészítése nélkül, rögtönözve, felkészületlenül fog hozzá azoknak a megkövesedett társadalmi normáknak a megváltoztatásához, amelyeknek az örökkévalóságig való megvédését maga ígérte.
Hétfőn az Országgyűlés kétharmados többsége elfogadta a korkedvezményes nyugdíjak megszüntetését lehetővé tévő alkotmánymódosítást. E szerint "az általános öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőzően folyósított nyugellátás törvényben meghatározottak szerint csökkenthető és szociális ellátássá alakítható, munkavégzésre való képesség esetén megszüntethető". A kormány és a rendvédelmi szakszervezetek hetek óta tartó meccse ezzel - a törvényhozásban legalábbis - eldőlt.
Ahogy telnek a hetek a Valutaalap elnökének megvádolása óta, ahogy csökken a döbbenet és a konspirációs teóriák száma, úgy gondolkodnak el mind többen Franciaországban a történet társadalmi hatásairól. A következmények ugyanis nem csupán az IMF vezetésének utódlását és a francia Szocialista Párt (PS) elnökválasztási esélyeit befolyásolják.
2011. május 19-én megjelent lapszámunkban a Fogat fogért című írásunkban tévesen állítottuk, hogy a miniszterelnök a költségvetési tartalékból egymilliárd forinttal támogatott egy magáncéget, saját fogorvosának érdekeltségét.
A kormány - saját bevallása szerint - "az elszámoltatás részeként" immár hónapok óta vizsgálja azokat a beruházásokat, amelyek az elmúlt években az ún. Public Private Partnership, azaz PPP-konstrukcióban valósultak meg. A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium azt is megfogadta, hogy "mindent megteszünk, hogy az állam számára előnytelen megállapodások a jelenlegi konstrukcióban ne valósulhassanak meg".
Szócska Miklós egészségügyi államtitkár a minap jelentette be: most már tényleg bevezetjük a hamburgeradónak nevezett népegészségügyi termékdíjat. Egyelőre még csak sejtetik, pontosan milyen ételekre és hatóanyagokra vetnék ki: zsír, cukor, só reszkethetnek, a sarokban a koffein izgul.
Kár a Földanyánkért hullatott bio(öko)szentimentalista könnyekért, állapítottuk meg a múltkor, ugyanis - ellentétben általános iskolai osztálytársam, a jeles környezetvédő Lányi András legújabb könyve címének a sugallatával - az ember nem fáj a Földnek. (S még ha fájna is, a Vörösmarty-vers, amelyből a cím vétetett, amúgy sem lát lehetőséget e fájdalom enyhítésére - refrénje szerint "nincsen remény, nincsen remény".)
10. nap Betegtárs megszólít: Nem voltál te a Ferencvárosban? Hát, voltam párszor. A pályaudvaron. A büfében. Sört ittál. Meg unicumot. Azt is. Én vagyok a büfés. Nem vagy te vasutas? Nem. Valamit írtál. Szoktam. Örülök, hogy találkoztunk. Meg hogy emlékszel rám. Pedig már három éve volt! Betegtárs beáll az étteremben a sorba. Ebéd lencsefőzelék és, talán, fasírt. De szeretnék restis lenni!
Dupla krémes Magyar Narancs, 2011. május 19. Kedves Narancs! Lapotokban értékes kritika jelent meg Renée Fleming koncertjéről Dupla krémes címmel.
Kövér László házelnök bekeményített: egy kivétellel nem fogadta el azon képviselők hiányzásának igazolását, akik nem vettek részt az új Alkotmányról szóló áprilisi szavazásokon. Nekik arányosan csökken az alapdíjuk, sőt úgynevezett választókerületi pótlékuk is. Mindez az LMP és az MSZP frakciójának tagjait érinti.
Gyöngyöspatán a civilek mentették meg Orbán Viktort és kormányát attól, hogy a Jobbik elsöpörje - állítja Horváth Aladár, aki interjúnk megjelenésekor már az Egyesült Államokban tanulmányozza a hazainál sikeresebb polgárjogi mozgalmakat.
A közeljövő egyik legélesebb vitatémájának ígérkezik az élelmezés kontra biomassza-termelés: a kutatói prognózisok növekvő globális élelmiszerigénnyel számolnak, így az egyik markáns álláspont szerint a világ behatárolt agrárpotenciálját nem szabad csökkenteni a "kényelmi" energiatermelésért. Hazánkban kapacitás mindkettőre akadna, de a politika az élelmiszer-termelést preferálja.
A Gyurcsány Ferenc vezette platform országos pártszavazást kezdeményezett az MSZP alapszabályát érintő kérdésekről, amire válaszként Mesterházy Attila rendkívüli kongresszust hívott össze. A látszat szerint a pártelnök és a volt kormányfő döntő ütközetre készül - valójában egyikük sem győzhet.
Demonstrációk, zöldkeresztes mozgalom, felmondással és csökkentett ügyeleti óraszámmal való fenyegetés - az utóbbi két évben egyre gyakrabban teszik egyértelművé a fiatal orvosok, hogy elegük van az anyagi és szakmai kilátástalanságot ígérő, velejéig züllött egészségügyi rendszerből. Papp Magorral - aki a háziorvosi munkája mellett ingyen végzi érdekvédelmi teendőit - az elvándorlásról, annak okairól és a megoldási lehetőségekről beszélgettünk.
A Mol-papírok visszavásárlásának hátteréről és indítékairól új információt az orosz sajtó sem bányászott ki, sőt, néhány nap alatt túl is lépett az ügyön. De ne gondoljuk, hogy Moszkvában nem jegyezték meg a magyar kormány mezének a számát - és nem akarják majd felrúgni, ha megint arra szaladgál.
Turistásat játszunk, céltalanul bolyongunk a belvárosban: Petőfi Sándor utcán be, Váci utcán ki, csodák csodájára nemcsak a Március 15. tér szolgált újdonsággal.
A William Faulkner, Eudora Welty vagy Truman Capote révén jól ismert Dél fülledt és mocsaras vidékeinek egyik szegletében áll egy katonai támaszpont. "Békeidőben unalmas hely" - mondja róla a könyv első mondata, a lassan kibontakozó események mégiscsak gyilkossághoz vezetnek.
GAGA MILLIÓI Egy hét alatt 1,11 millió példányban kelt el az Egyesült Államokban Lady Gaga Born This Way című albuma, amely így megjelenése után azonnal a Billboard listájának élére került. 1991 óta ez mindössze a 17.
Brüsszel kétségkívül a csokoládéimádók paradicsoma. Fogyasztásának rendkívül komoly hagyománya és kultúrája van, ezt tükrözi az üzletek és műhelyek magas száma is.
Amikor Sztupa és Troché végre - nagy nehézségek árán - befogták az egyszarvút, hát, azt egyszer el kell mesélni, mert mindenki nagyon megkönnyebbült. Mindenesetre utána röviddel igen furcsa menet alakult ki a köves úton, ilyet nem látott még sem a falu népe, sem az erdő vadjai.
"Szép a zene, ahol világos és vannak benne gondolatok. A cselekmény lassan halad, a szöveg is.
rés a présen: Hogy kezdtél zenélni, mi volt a Senkicsodák előtt? Matisz Flóra: Ének tagozatos iskolába jártam hatéves koromtól, volt opera tagozat, így az operaház gyermekszínésze voltam, aztán pár évig énekeltem a Magnificat énekkarban, 15 évesen meg fél évig a Maradandó Változások nevű kamaszpróbálkozásban vettem részt, és ez volt az első olyan formáció, amivel felléptem mint egyedüli énekesnő. Majd jött a Stonedcheck és az Eat me!-ben a rendszeres vendégzenélés hegedűvel.
Emberi számítás szerint kell lennie olyan filmnek, melyben egy szájba élvezésről szóló diskurzus, egy hájas háton elmérgesedett tetoválás, illetve egy kiadós ételmérgezést követő mosdóba szarás kívánatos kellékei a vígjátéki építkezésnek. Az pedig csak még kívánatosabbá teszi a felsorolt komikusi kunsztokat, hogy tisztességben elhervadt lányok és asszonyok, dolgozó nők és háztartásbeliek, karcsúak és dagadtak követik el őket, s teszik ezt az alpári humor egyenjogúsítása jegyében.
A Kamrában bemutatott Nordost című dráma előadásán egy térben ül játszó és néző: Füzér Anni díszlete folytatja a nézőtér ezúttal pirosba öltöztetett széksorait, s a három megfordított piros széken, vagyis velünk szemben ül a három szereplő. Ez azért fontos, mert Buchsteiner docu-fictionje, drámai szövege szerint színházban vagyunk, mégpedig a moszkvai Dubravka Színházban, ahol 2002. október 23-án, a Nordost című musical egyik előadásán csecsen terroristák túszul ejtették a játszókat és a nézőket.
Történeti fölvezetés, Grimm-monda, kiadós Liszt-vonal, tesztkérdések, szókereső rejtvény - van az úgy néha, hogy a műsorfüzet jobban sikerül, mint maga az előadás. A Lohengrin gyerekeknek alcímű produkció bizony így járt, noha a kezdeményezés mindvégig teljes szimpátiánkat bírta, s potenciális hasznáról váltig meg vagyunk győződve.
Származásuk ellenére sok közös van a finn Amorphisban és az ír Primordialban: mindkét zenekar saját népének folklórjából merít mind zeneileg, mind szövegileg, ugyanakkor mindkettő élesen elválasztható a pár éve begyűrűzött kardozós-baszós-mulatós, a szakirodalom által folk-metálnak aposztrofált műfajtól, hiszen annyival komolyabban, giccsmentesebben nyúlnak az egyébként a vállalhatóság keretein belül igen nehezen megtartható népiesség és nemzeti öntudat témájához, ahogy erre a kortárs zenekarok közül talán csak a lett Skyforger képes. A legszomorúbb közös pont pedig az, hogy mindketten mélyen színvonal alatt teljesítenek az új lemezeiken, és ez a tény komoly kérdőjeleket vet fel mind a kifulladóban lévő stílus, mind a két zenekar jövőjével kapcsolatban.
El vagyunk kényeztetve: a thrash metal legnagyobbjai közül csak ebben az évben fellépett már Budapesten az amerikaiak közül a Slayer, a Megadeth, a Death Angel és az Overkill, a németek közül pedig a Destruction és a Sodom - a csillebérci Metalfesten most csatlakozott az amúgy is impozáns listához a germán triász legjobbja, a Kreator is. Mindig tisztább helyzet, ha egy zenekar az új lemezét turnéztatja, mint ha egyértelmű apropó nélkül járja a világot, mint most a Kreator - egyrészt a műsor, másrészt a zenekar lelkesedése miatt. Ezúttal mindkét ilyen tárgyú rosszindulatú balsejtelem megalapozott volt.
Harcsa Veronika rekordsebességgel hasított ki magának egy elég széles énekesi pályát a dzsessztől a popzenén át a jobb híján alternatívnak vagy avantgárdnak nevezhető irányzatig terjedő stílusmezőben. Egészen más, izgalmas és különleges az, amit a Bin Jipben énekel, és az a mainstream, kicsit fúziós, fölöttébb kellemes, közönségbarát, mondhatni "neokonzervatív" dzsessz, amit régebbi formációja programjában hallhatunk tőle.
Mick Hallerről nemhiába neveztek el utcát a Ferencvárosban: fiatal kora ellenére sikeres, hovatovább hírhedt ügyvéd (apja is az volt, lehet, hogy róla nevezték el az utcát), aki napjai nagy részét Lincolnja hátsó ülésén ücsörögve tölti (innen az eredeti cím, nem mintha a magyar változat ne lenne legalább ennyire beszédes). Mindeközben Earl, a színes bőrű sofőr furikázza őt állomásról állomásra.
A húsz évvel ezelőtti rockzenei rendszerváltás egyik nagy vesztese, a chicagói Urge Overkill tizenhat év, megannyi "veletek soha többet" fogadalom és több elvonókúra után új lemezzel jelentkezik. Volt jó néhány látványos bukás, amikor a Nevermind sikerét követő rockpiaci átrendeződés során a 80-as évek undergroundjának felvásárlásával akart tőkét felhalmozni a zeneipar.
Nem akárki szökken az erdőszélen méltóságteljesen, mosolygósan, hanem maga a filmtörténet. Sportruházata makulátlan, szőkesége vakító, derűje kifogástalan, a neve pedig Catherine Deneuve.
A remake-ek létjogosultsága vitathatatlan, még akkor is, ha első blikkre tisztán kereskedelmi szempontok látszanak igazolni e jogot. Gondoljunk egy pillanatra Gus Van Sant és Alfred Hitchcock Psychójára, s lássuk be gyorsan, a nagy kudarcok példái is sokkal jobban kézre esnek, mint bármi más a tárgyban (mondhattam volna mást is, mondjuk, kapitálisabb buktát keveset) - tehát minden a bolti ügymenetet igazolja. Lám, az ezerszer kárhoztatott piac az innováció záloga, a remake-ek iránti olthatatlan fizető nézői érdeklődésnek köszönhetően a filmkészítés még azt a luxust is megengedheti magának, hogy olyasvalamiben bízzék, ami ugyan hipotetikusan eljöhet, de az elmúlt száz esztendő - minimum empirikusan - már bizonyította is az ellenkezőjét. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy a mondott nézői figyelem alkalmasint nem is a remake-nek, hanem az eredeti műnek szól, lássuk, mit csináltak vele, akkor az is nyilvánvaló, hogy a remake az - ugyancsak tisztán üzleti alapú - 2. édestestvére, tudniillik a második részé. A remake az olyan második rész, ami azt a történetet folytatja, aminek nincsen lehetséges folytatása, vagyis elég érdekes utózmánya, illetve előzménye.
Moritz Friedrich, alias Siriusmo egyáltalán nem új versenyző a pályán - első maxiját 11 évvel ezelőtt adta ki a berlini srác. A mindvégig az elektro/elektropop vonalon alkotó, ám sokáig felfedezetlen Siriusmót pár éve valósággal telibe kapta a közben azért jelentősen csillapult nu-rave/elektro/trash hullám, olyannyira, hogy hirtelen az egyik legkeresettebb remixőrként vált híressé: a Scissor Sisters, a Gossip vagy a Simian Mobile Disco is hozzá járt átszabatni, nem is szólva a Modeselektor-duóról vagy a Boys Noize-ról. Ennyi bokros teendő után sem szállt el a munkakedve, s végre elkészítette első rendes hosszúságú albumát: a Mosaik címe árulkodó, s egyben gyanakvásra is késztet - csak nehogy afféle értelme nincs vegyes ízelítőnek bizonyuljon a lemez! Hál' istennek az ép ítélőerővel és arányérzékkel megáldott aranykezű hangkovács/producert elkerülte végzete, mi több, az év egyik legszórakoztatóbb elektroalbumát készítette el.
A négy ciklusra osztott kötetet - amelynek ciklusaiban, ahogy a fülszöveg mondja, "négy férfi arcképe rajzolódik ki" - valóban az éjszaka motívuma uralja. Leszáll és megtelepszik, beborít lassan mindent, elmossa a nappal, a múlt kontúrjait, elvág saját történetünktől, mielőtt végképp magába nyelne: "Vésheted kőbe, elhull / ház, kút, bűn, út, erény. / Egy pillanatig éltem, / akár a fáklyafény." Az idézet azonban a Sámson című versből való. Az ő utolsó másodperce, amelyben mindent lerombolva elpusztította önmagát is, mégis örök, például e veszendőség példázataként.
A Városligeti-tó vizét ellepő látványosság - bár a 2000-ben ugyanitt megvalósult Művészettel az új évezredbe című szoborkiállítás koncepcióját követi, s a kurátorok személye sem változott - a Szépművészeti Múzeum köztéri szoborkiállításaként definiálja önmagát. Esetünkben a köztér kissé relatív fogalom, hiszen két csoportra osztja az érdeklődőket, akik ezáltal két, igencsak eltérő élménynyel gazdagodhatnak.
Aktuális színdaraboktól kezdve a társadalmi szerepvállaláson át egészen a színészneurózisig megannyi dologról beszélgettünk a Katona József Színház Jászai Mari-díjas művészével, akinek épp előadása volt, így néha felszaladt a színpadra játszani.
Az úgynevezett VI-os kategóriát, vagyis a független színházakat sújtó tavalyi zárolás csendben elvonássá vált a múlt év végén. Közben a támogatás törvényes minimumát is csökkentették - igaz, az érintettek végül még kevesebbet kaptak. A valódi meglepetéseket azonban májusra tartogatta számukra a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma.
Kolozsvár történelmi városközpontjára rá se lehetett ismerni. A belváros, sok-sok román-magyar konfliktus helyszíne - az a tér, ahol a legutóbbi időszakig is egymást követték a nacionalista összeszólalkozások - nyugat-európai maszkot öltött.
Télen, amikor lombjukat vesztik a fák, biztosan jobban látszik a monumentális épülettorzó a főút és a völgyben futó villamosvonal között. Tavasz végén viszont akár el is véthetjük a bevezető utat az utcafronttól jó pár méterrel beljebb tornyosuló, első pillantásra értelmezhetetlen monstrum vaskapujához. Leginkább valami stadionfélének tűnik, fedetlen csarnoknak, koncertarénának, amely esetlenül magasodik a sűrű kertek, kicsinosított villák fölé.
Májustól engedélyköteles a köztéri zenélés a fővárosban. Ennek apropójából vetettünk egy pillantást a régi idők muzsikusaira, megkérdeztük mai utódaikat, és utánajártunk, pontosan mire való az új szabályozás, és mire nem.
Idén két gyermekhospice-ház nyílt Magyarországon. Az egészségügyi szakma óvatos közeledéssel, az otthon ápolási szolgáltatás bevezetésével reagál az eseményekre - az érintettek a bizalom kialakulását szomjazzák.
Egyre nagyobb vita dúl egy tavaly bejelentett ősembertani lelet körül. Lehet, hogy éppen ő volt közös ősünk. Vagy mégsem.
Webby Watson, az IBM szuperkomputere kapta az év embere Webby-díjat, a netes Oscarként emlegetett amerikai elismerést. A számítógép a Jeopardy nevű amerikai vetélkedő egyik játékosaként vált híressé. Büntetés Öt évet kaphatnak egy francia fájlcserélő portál üzemeltetői: a mozifilmek, zenék és szoftverek terjesztését segítő Liberty Land portál 2009 óta működött, és nyolcszázezer tagja volt.
