Publicisztika

Amikor pár éve Robert H. Storey, a Nemzetközi Bobszövetség elnöke nem hosszabbította meg a szövetség futó szerződését az Eurosporttal, sokan támogatták. Azzal érvelt, hogy ha nem egy nagy tévécsatornával szerződnek, hanem sok kicsivel, az sokkal több pénzt hoz a konyhára.

Magyar Narancs, 2009. november 26. Nem a matek csúnya, hanem a gondolatmenet előfeltevései hibásak! Létezik-e olyan statisztika, amelyből kiderül, hogy van cigánybűnözés? És a rendőr miből állapítja meg, hogy akit igazoltat, az vajon cigány-e? Ráérzésre vagy ránézésre? És ha igen, akkor ez nem rasszizmus? A bűnüldöző szerveknek - nevük is így mutatja - csakis a bűnt szabad üldözniük.

Magyar Narancs, 2009. október 8. Böcskei Balázs szubkultúrákról és befogadásról szóló cikkében mellékesen említi, hogy a Reakció nevű, javarészt fidelitasosok alkotta jobboldali blog szerint "Gyurcsány kicseszett a melegekkel".

Hétfőn az Országgyűlés MSZP-SZDSZ-es többsége elfogadta a 2010-es költségvetést. Ami olyan, amilyennek lennie lehet: az elsődleges szempont a 3,8 százalékos hiány tartása, a kiadások lehetőség szerinti visszaszorítása. Az országot évtizedek óta feszítő gondok közül semmit nem old meg; nem indít "reformot", ha ezen az egészségügy vagy a szociális ellátó rendszerek, az önkormányzatok finanszírozásának ésszerűsítését, a pénznyelő állami cégek kitakarítását értjük, ellenben megteremti a lehetőséget arra, hogy a következő kormány szilárd alapról láthasson neki minden-nek. Ez a költségvetés innen nézve elsősorban vele, a jövő tavasszal felhatalmazást kapó kabinettel szemben tisztességes: a következetes válságkezeléssel, a betartott ígéretekkel a jelen kormány a következő számára is megőrzi az országot tavaly megmentő nemzetközi intézmények bizalmát, ami elengedhetetlen a továbblépéshez. És persze a költségvetés azon előföltevés alapján készült, hogy 2010 után sem folytatódik a válságig bevett népámítás és felelőtlen állami túlköltekezés.

Hogy Mesterházy Attila miniszterelnök-jelöltté jelölése mögött milyen belszocialista hatalmi dinamika működött, az biztos érdekes történet (a részleteket lásd néhány oldallal beljebb), és még érdekesebb, ha történelmi perspektívába állítjuk. Horn Gyula, az MSZP mindmáig legtermészetesebb, örökös, legörökösebb, legminiszterelnökebb miniszterelnök-jelöltje után 2002-ben már egy külső alvállalkozó végezte el a feladatot, ahogy 2004-ben, majd 2006-ban sem a párt valamely régi főkutyája verekedte magát a csúcsra - ehhez képest vajon mit árul el a baloldal jelenlegi állapotáról Mesterházy jelölése? Aki ugyan régi pártmotoros, és saját nevelés is, ám eddig annyira a második vonalban tett-vett, s a természetes szelekció szerint annyira nem őneki kellett volna következnie, hogy megtalálását akár a poszthorniánus gyakorlat folytatásának is tekinthetjük. Az MSZP erős ember ötvenesei - Szili, Kiss Péter, Szekeres, és még páran - részben egymással voltak elfoglalva, részben meg bátran elfutottak a verés elől. Mesterházy, a féloutsider így került képbe - és a becsületére válik, hogy ő legalább elvállalta. Nyilván vannak ennél szarabb állások is per pillanat a hazában, csak most egy sem jut közülük az eszünkbe.

Az elmúlt héten kilenc Magyarországgal szövetséges ipari állam - az Amerikai Egyesült Államok, Belgium, Franciaország, Hollandia, Japán, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia és Svájc - magyarországi nagykövetei nyilatkozatot tettek közzé, amelyben a magyarországi állapotokat nem transzparensnek - kevésbé kódoltan korruptnak - nevezték, és a beruházási klíma romlásáról írtak. A kilenc követség a legnagyobb magyarországi befektetők államait képviseli. Érdemes néhány kérdésről elgondolkozni ezzel a diplomáciai akcióval kapcsolatban.

A Kertész Imrével készült sikerületlen interjúra adott reakciók nagyon fontos kórtünetek, jelentőségük messze túlmutat Kertész jelentéktelen mondatain, mivel a honi jobboldali publicisztika - sajnos, majdhogynem egységes - irodalomszemléletéről árulnak el valamit, amit eddig is lehetett ugyan sejteni, de ez az alkalom megmutatta, hogy alig-alig artikulálódik más nyelv, másfajta megközelítés.

"A szobor talpazatán örökre - kitörölhetetlenül - szerepelni fog azoknak a neve, akik e jogos igény megvalósulását ideig-óráig megpróbálják megakadályozni" - hangzik az Endresz Csoport fenyegetése, mellyel a Komáromi Önkormányzat Képviselő-testületétől próbálnak 15 milliós támogatást kicsikarni egy turulszobor felállítására.

Élhetne-e még a tiszalöki Kóka Jenő, aki épp rosszkor indult munkába? Hát Balogh Mária, akinek a kivégzését végignézte a tizenhárom éves kislánya?

Már magunk sem emlékszünk pontosan, hányszor temettük az MDF-et, ehhez képest még mindig itt van (önkritika vége). Szokás szerint meglehetősen rossz bőrben: kizárások után, országgyűlési frakció nélkül, nyakig egy átláthatatlan titkosszolgálati ügy közepében. Stratégiailag is egy út végére érve, hiszen 2007 közepére nyilvánvalóvá vált, hogy a 2002-ben indult merész kísérlet - a párt európai minőségű konzervatív-kereszténydemokrata pártként a magyar jobboldal megkerülhetetlen, a Fidesszel egyenrangú tényezője legyen - nem hozta meg a remélt eredményt. Ahhoz viszont e próbálkozás kétségkívül elég volt - és ez sem kevés -, hogy az MDF talpon maradjon, és valóban önálló szervezetként határozhassa meg magát. Erre ugyanis csak annak a politikai pártnak van valós alapja, ami a létezéshez való jogot szabad, demokratikus választásokon vívja ki. Az MDF e legitimációs próbát 2002 után háromszor is abszolválta - és a fent említett baljós jelek dacára sem esélytelen arra, hogy ez negyedszer is sikerüljön neki.

Tizennégy éves kamaszlány, egy középosztálybeli családban él Budapesten, az Újlipótvárosban. Most nyolcadik osztályos, de érettségije nem lesz, az iskola befejezése után nem fog továbbtanulni, és betanított munkát sem kap majd. Néhány év múlva családjával kisebb lakásba költöznek. Édesanyjának nem lesz más választása: hogy gondoskodni tudjon róla, felmond a munkahelyén. Tíz évvel később már lányuk rokkantnyugdíjából élnek, amit mérnök édesapja jövedelmei egészítenek ki. Újabb tíz évvel később az apa nyugdíjba megy: a szegénységből csak úgy lábalhatnak ki, ha felnőtt lányukat intézetbe adják. Az ország nyugati határszélén találnak neki helyet egy háromszáz fős intézetben. A szülői látogatások hamar megritkulnak majd. ' pedig - nagyjából 25 év múlva - még mindig nem akar beletörődni, hogy soha többé nem mehet haza.

Magyar Narancs, 2009. november 12. Ostobák, okosak Csütörtökönként a Narancs vezércikkével kezdem az olvasást.

Magyar Narancs, 2009. október 15. Kedves Narancs, néhány megjegyzés a Herta Müllerről szóló cikkhez: "A magyar publikum az előzetes olvasói felmérések szerint az idén is Paulo Coelhóra és Wass Albertre tippelt, e két sztárszerzőt várta az irodalmi Nobel-díj porondjára." Kiss Noémi maga is írónő, felteszem, arra szeretett volna rámutatni, hogy rettentő küzdés íróként az élet, de bár pl.

Magyar Narancs, 2009. november 12. T.