A Szerk.: Az oroszlánszelídítő félelme

  • .
  • 2009. november 19.

Publicisztika

Magyar Narancs, 2009. november 12. Ostobák, okosak Csütörtökönként a Narancs vezércikkével kezdem az olvasást.
Ahhoz szoktattak hozzá, hogy ezekben annak frappáns, szellemes megfogalmazását találom, amit többé-kevésbé magam is gondolok. Most azonban - csak úgy mellékesen odavetve - olyasmit írtak le, amit durva melléfogásnak tartok. Az Orbán Viktor legfrissebb megszólalásait elemző cikkben "kétségkívül ostoba beszédként" utalnak Gyurcsány Ferenc őszödi beszédére.

Ostoba beszéd? Hatalmas politikai és retorikai erőfeszítés volt arra, hogy az MSZP-frakció odaálljon a stabilizációs és reformpolitika mellé. Arra, hogy az MSZP-frakció szembeforduljon a megelőző évek politikájával. Arra, hogy az MSZP-frakció vállalja annak a kockázatát, hogy elveszíti az önkormányzati választást, vagyis a frakció számos tagja elveszíti önkormányzati, megyei közgyűlési pozícióit. Ehhez meg kellett őket győzni arról, hogy amit a megelőző négy évben csináltak, és aminek nyomán először az új magyar demokráciában kormánypártként újra megnyerték a választást, az helytelen volt, az ártott az országnak. Ehhez volt szükség azokra az önostorozó mondatokra, amelyek sokszor a valóságosnál is negatívabb színben tüntették fel a Medgyessy- és az első Gyurcsány-kormány teljesítményét, s amelyek nyilvánosságra kerülve személy szerint Gyurcsány és az MSZP ellen voltak fordíthatók.

Ostoba beszéd? Nélkülözhetetlen, ugyanakkor egy időre eredményes politikusi lépés. Elvégre sikerült az, ami az előző három évben lehetetlennek tűnt: az MSZP-frakció megtette azt a fordulatot, amelyet Gyurcsány el akart érni, vállalta az önkormányzati választási vereséget, megszavazta az összes népszerűtlen intézkedést a parlamentben, első menetben még az egészségbiztosítási törvény - igaz, erősen kompromisszumos - változatát is, nem is beszélve az adóemelésekről, vizitdíjról, tandíjról. Tudjuk, hogyan viselkedett ugyanez az MSZP-frakció 'szöd előtt, az előző ciklusban, és hogyan 'szöd hatásának elmúltával, 2007 második felében vagy 2008-ban. Tudjuk, hogyan bénult meg 2008-ra a reformpolitika, és hogyan kellett Gyurcsánynak a maga nézeteit a frakció, a párt elvárásaihoz igazítania a márciusi pártértekezleten vagy a Megegyezésben. Tudjuk azt is, hogyan futott zátonyra például Gyurcsány próbálkozása a közélet megtisztítására szolgáló törvényjavaslatokkal 2007 őszén a frakció ellenállásán, vagy fellépése a miskolci romaügyi konfliktusban 2008-ban. Ahhoz, hogy 2006 nyarán még maga mellé állíthassa őket, ennyire sokkoló beszédet kellett mondania a frakcióban.

Ostoba beszéd? Az lett volna ostobaság, hogy mindezt olyan széles körben, mint a parlamenti frakció, elmondta, vállalva az ezzel járó kockázatot? A szocialista párt, a szocialista frakció nem megy birkaként a maga vezénylő tábornoka után, mert nincs neki vezénylő tábornoka. Horn Gyula után sem ment birkaként, pedig ő inkább a maga képére tudta formálni a frakciót, neki is újra meg újra meg kellett szereznie lépéseihez a frakció támogatását. Hogyne kellett volna Gyurcsánynak az egész frakciót sokkolnia az őszödi beszéd tartalmával és hangvételével.

Ostoba? Persze, lehetett volna Gyurcsány okos is. Okos lett volna, ha nem akarja más irányba fordítani az MSZP-t, mint amerre magától ment volna. Akkor nem fordultak volna annyian szembe vele a pártban. Akkor nem örültek volna sokan, amint megszabadulhattak tőle. Akkor nem satíroznák ki őt a maguk közelmúltjából. Csak éppen nem sikerült volna végigvinni a konvergenciaprogramot, és akkor meg sem próbálkoztak volna olyan reformlépésekkel, amelyek az átmeneti egyensúlyjavuláson túli tartós javulásra irányultak. Mert az okosok nem akarják megváltoztatni maguk körül a világot, hanem hagyják olyannak, amilyen, és hozzá alkalmazkodva szereznek maguknak pozíciót, rangot, hírnevet. Az okosok inkább feladják ifjúkori elveiket, ha azt érzékelik, hogy szavazatokat szerezni akkor lehet, ha kivetkőznek korábbi önmagukból, és átvedlenek valami egészen mássá. Vajon szembement-e az ország érdekében akár Orbán Viktor, akár Dávid Ibolya, akár Kuncze Gábor azzal, amit saját pártjának elitje, saját parlamenti frakciója szavazatszerzési szempontból célszerűnek tartott? Soha.

Az okosok sokan vannak a magyar politikában. Az ostobák kevesen. Az okosokra viszont - ezt látjuk mostanában - rámegy a magyar demokrácia, rámegy az ország.

Csak az ostobák menthetik meg. Mint Gyurcsány, vagy éppen Bajnai, aki szintén ostoba, hiszen olyan dolgokat vállal miniszterelnökként, amivel csak szidalmakat von magára, de közben elvezeti a magyar gazdaságot az eurózóna küszöbére. Mint egykor Békesi vagy Bokros, akik a maguk idején pénzügyminiszterként hasonlókkal próbálkoztak. Akárcsak egészségügyi miniszterként Molnár Lajos. Akiket az okosok politikai retorikájukban a nép ellenségévé tesznek.

Bauer Tamás

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.