Ostoba beszéd? Hatalmas politikai és retorikai erőfeszítés volt arra, hogy az MSZP-frakció odaálljon a stabilizációs és reformpolitika mellé. Arra, hogy az MSZP-frakció szembeforduljon a megelőző évek politikájával. Arra, hogy az MSZP-frakció vállalja annak a kockázatát, hogy elveszíti az önkormányzati választást, vagyis a frakció számos tagja elveszíti önkormányzati, megyei közgyűlési pozícióit. Ehhez meg kellett őket győzni arról, hogy amit a megelőző négy évben csináltak, és aminek nyomán először az új magyar demokráciában kormánypártként újra megnyerték a választást, az helytelen volt, az ártott az országnak. Ehhez volt szükség azokra az önostorozó mondatokra, amelyek sokszor a valóságosnál is negatívabb színben tüntették fel a Medgyessy- és az első Gyurcsány-kormány teljesítményét, s amelyek nyilvánosságra kerülve személy szerint Gyurcsány és az MSZP ellen voltak fordíthatók.
Ostoba beszéd? Nélkülözhetetlen, ugyanakkor egy időre eredményes politikusi lépés. Elvégre sikerült az, ami az előző három évben lehetetlennek tűnt: az MSZP-frakció megtette azt a fordulatot, amelyet Gyurcsány el akart érni, vállalta az önkormányzati választási vereséget, megszavazta az összes népszerűtlen intézkedést a parlamentben, első menetben még az egészségbiztosítási törvény - igaz, erősen kompromisszumos - változatát is, nem is beszélve az adóemelésekről, vizitdíjról, tandíjról. Tudjuk, hogyan viselkedett ugyanez az MSZP-frakció 'szöd előtt, az előző ciklusban, és hogyan 'szöd hatásának elmúltával, 2007 második felében vagy 2008-ban. Tudjuk, hogyan bénult meg 2008-ra a reformpolitika, és hogyan kellett Gyurcsánynak a maga nézeteit a frakció, a párt elvárásaihoz igazítania a márciusi pártértekezleten vagy a Megegyezésben. Tudjuk azt is, hogyan futott zátonyra például Gyurcsány próbálkozása a közélet megtisztítására szolgáló törvényjavaslatokkal 2007 őszén a frakció ellenállásán, vagy fellépése a miskolci romaügyi konfliktusban 2008-ban. Ahhoz, hogy 2006 nyarán még maga mellé állíthassa őket, ennyire sokkoló beszédet kellett mondania a frakcióban.
Ostoba beszéd? Az lett volna ostobaság, hogy mindezt olyan széles körben, mint a parlamenti frakció, elmondta, vállalva az ezzel járó kockázatot? A szocialista párt, a szocialista frakció nem megy birkaként a maga vezénylő tábornoka után, mert nincs neki vezénylő tábornoka. Horn Gyula után sem ment birkaként, pedig ő inkább a maga képére tudta formálni a frakciót, neki is újra meg újra meg kellett szereznie lépéseihez a frakció támogatását. Hogyne kellett volna Gyurcsánynak az egész frakciót sokkolnia az őszödi beszéd tartalmával és hangvételével.
Ostoba? Persze, lehetett volna Gyurcsány okos is. Okos lett volna, ha nem akarja más irányba fordítani az MSZP-t, mint amerre magától ment volna. Akkor nem fordultak volna annyian szembe vele a pártban. Akkor nem örültek volna sokan, amint megszabadulhattak tőle. Akkor nem satíroznák ki őt a maguk közelmúltjából. Csak éppen nem sikerült volna végigvinni a konvergenciaprogramot, és akkor meg sem próbálkoztak volna olyan reformlépésekkel, amelyek az átmeneti egyensúlyjavuláson túli tartós javulásra irányultak. Mert az okosok nem akarják megváltoztatni maguk körül a világot, hanem hagyják olyannak, amilyen, és hozzá alkalmazkodva szereznek maguknak pozíciót, rangot, hírnevet. Az okosok inkább feladják ifjúkori elveiket, ha azt érzékelik, hogy szavazatokat szerezni akkor lehet, ha kivetkőznek korábbi önmagukból, és átvedlenek valami egészen mássá. Vajon szembement-e az ország érdekében akár Orbán Viktor, akár Dávid Ibolya, akár Kuncze Gábor azzal, amit saját pártjának elitje, saját parlamenti frakciója szavazatszerzési szempontból célszerűnek tartott? Soha.
Az okosok sokan vannak a magyar politikában. Az ostobák kevesen. Az okosokra viszont - ezt látjuk mostanában - rámegy a magyar demokrácia, rámegy az ország.
Csak az ostobák menthetik meg. Mint Gyurcsány, vagy éppen Bajnai, aki szintén ostoba, hiszen olyan dolgokat vállal miniszterelnökként, amivel csak szidalmakat von magára, de közben elvezeti a magyar gazdaságot az eurózóna küszöbére. Mint egykor Békesi vagy Bokros, akik a maguk idején pénzügyminiszterként hasonlókkal próbálkoztak. Akárcsak egészségügyi miniszterként Molnár Lajos. Akiket az okosok politikai retorikájukban a nép ellenségévé tesznek.
Bauer Tamás
