Kéne egy alsó

Publicisztika

Már magunk sem emlékszünk pontosan, hányszor temettük az MDF-et, ehhez képest még mindig itt van (önkritika vége). Szokás szerint meglehetősen rossz bőrben: kizárások után, országgyűlési frakció nélkül, nyakig egy átláthatatlan titkosszolgálati ügy közepében. Stratégiailag is egy út végére érve, hiszen 2007 közepére nyilvánvalóvá vált, hogy a 2002-ben indult merész kísérlet - a párt európai minőségű konzervatív-kereszténydemokrata pártként a magyar jobboldal megkerülhetetlen, a Fidesszel egyenrangú tényezője legyen - nem hozta meg a remélt eredményt. Ahhoz viszont e próbálkozás kétségkívül elég volt - és ez sem kevés -, hogy az MDF talpon maradjon, és valóban önálló szervezetként határozhassa meg magát. Erre ugyanis csak annak a politikai pártnak van valós alapja, ami a létezéshez való jogot szabad, demokratikus választásokon vívja ki. Az MDF e legitimációs próbát 2002 után háromszor is abszolválta - és a fent említett baljós jelek dacára sem esélytelen arra, hogy ez negyedszer is sikerüljön neki.

Már magunk sem emlékszünk pontosan, hányszor temettük az MDF-et, ehhez képest még mindig itt van (önkritika vége). Szokás szerint meglehetősen rossz bőrben: kizárások után, országgyűlési frakció nélkül, nyakig egy átláthatatlan titkosszolgálati ügy közepében. Stratégiailag is egy út végére érve, hiszen 2007 közepére nyilvánvalóvá vált, hogy a 2002-ben indult merész kísérlet - a párt európai minőségű konzervatív-kereszténydemokrata pártként a magyar jobboldal megkerülhetetlen, a Fidesszel egyenrangú tényezője legyen - nem hozta meg a remélt eredményt. Ahhoz viszont e próbálkozás kétségkívül elég volt - és ez sem kevés -, hogy az MDF talpon maradjon, és valóban önálló szervezetként határozhassa meg magát. Erre ugyanis csak annak a politikai pártnak van valós alapja, ami a létezéshez való jogot szabad, demokratikus választásokon vívja ki. Az MDF e legitimációs próbát 2002 után háromszor is abszolválta - és a fent említett baljós jelek dacára sem esélytelen arra, hogy ez negyedszer is sikerüljön neki.

A külső körülmények adottak: az MSZP összecsuklása és az SZDSZ szétesése következtében a mitikus politikai középen ott bóklászik egy több százezres, igen heterogén szavazói tömeg, amely két egymást követő országgyűlési választáson is aktív volt. A kampány kulcskérdése éppen az, hogy ezeknek az embereknek a különböző halmazait a pártok képesek lesznek-e megszólítani, majd a nagy napon mozgósítani. Újabban Orbán Viktor sem véletlenül kever hagyományosan semmitmondó, és lózungjaival inkább a saját tábora szélére kacsintgató megnyilatkozásaiba racionális elemeket. (Hiszen az EP-választás után hiába mondatta ki ún. elemzőivel kábé öt perccel az urnazárás után, hogy a Jobbik szavazói elsősorban a csalódott szocialisták, s nem a fideszesek közül kerültek ki, a dolog éppen fordítva áll, példa rá az alsóbb szinteken jelentkező belfideszes konfliktussorozat. Új voksokat Orbán is a senki földjére került volt kormánypártiak sorából remélhet.)

E fejlemény sansz az MDF-nek is, amit először - idén nyáron - Bokros Lajos listavezetővé emelésével igyekezett megjátszani, s be is jött, hiszen a párt bejutott az Európai Parlamentbe. Mostanság pedig egyre-másra tesz gesztusokat az egykori szabad demokrata és általában az urbánus, piacpárti volt kormánypárti választóknak. A különféle ostoba, a forráskritika minimumát is mellőző "hírek" ellenére ugyanakkor kizárható, hogy országosan ismert SZDSZ-politikusokat tennének a listáikra; a lapzártánk napján tartott közös Dávid- Kuncze könyvbemutató nem Kuncze Gábor emdéefes antréja (egy volt miniszter és pártelnök a saját múltját nullázná le és tenné magát végképp komolytalanná, ha egy másik párt listájára kéredzkedne), hanem az MDF nyitásának erőteljes aktusa. Az MDF-nek a 2010-es választások túléléséhez nem Kunczéra, Magyar Bálintra vagy Kóka Jánosra van szüksége, hanem az SZDSZ de facto elhalálozása után a párt magukra maradt vidéki erős embereire, s persze a rajtuk keresztül elérhető szavazókra (már ha az MDF-nek van esze). Például a helyben népszerű, több cikluson át sikeres volt és jelenlegi polgármesterekre, képviselőjelöltekre, akik együttesen több tízezres listás voksot hoztak a liberálisoknak 2002-ben és 2006-ban is. Eddig két ilyen látványos átigazolásról (illetve szándékról) tudunk: a kecskeméti (egykori fideszes, majd szabad demokrata) Szécsi Gáboréról és a jászberényi Magyar Leventééről.

Kérdés, hogy a nyereség és a veszteség milyen arányban áll majd egymással: mert miközben az országos vezetés a megszólítandó volt MSZP-SZDSZ-szavazókra koncentrál, a régi MDF jó néhány helységből eltűnt az újabb, Bokrossal szimbolizált félfordulat óta - ami a párt hajdanán irigyelt országos infrastruktúráját is veszélyeztetheti. Vagyis az MDF, története során nem először, megint csak tizenkilencre kér lapot - és jót tenne a következő Országgyűlésnek, ha az a párt, amelyik a bejutásra esélyes pártok közül egyedüliként híve mindenféle "de" nélkül a többpárti demokráciának és a szabad versenyen alapuló piacgazdaságnak, ezúttal is alsót húzna.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."