Kicsivel később nemcsak a magyar olvasók, de a fordítók is megkapják a magukét: megtudjuk, hogy az írónőnek magyarul eddig csupán egyetlen könyve jelent meg, "Herta Müller híres fekete öltözéke mondhatni sötét folt a magát hagyományosan gazdagnak feltüntető honi fordításirodalomban". - Vajon honi fordítóink félévente kiadnak közösen egy sajtóközleményt, melyben deklarálják, hogy mily gazdag termést hoztak létre az elmúlt hat hónapban, dicsekednek, hencegnek, verik a mellüket? (Miközben Herta Müller könyveit - szégyen és gyalázat - hagyják parlagon heverni.) Vagy mégis mi módon tünteti fel magát hagyományosan gazdagnak a honi fordításirodalom?
Kiss Noémi szerint Herta Müller "Németországban elismert, de ott sem túl ajnározott szerző". Nos, Herta Müller számos irodalmi díj tulajdonosa, de bizonyára Németországban is többen olvasták Coelho, mint Herta Müller könyveit, s még a "műveltebb körökben" is többen visszakérdeztek a Nobel-díj bejelentésekor: "Egyáltalán ki az a Herta Müller?" Szóval valóban, nem túl ajnározott.
És még egy kis szőrszálhasogatás:
Herta Müller nem tolmácsként, hanem fordítóként dolgozott abban a bizonyos gépgyárban, az NDK-ból, Ausztriából és Svájcból importált gépek műszaki leírásait fordította románra.
"Bánáti írókkal, többek között férjével, Richard Wagnerrel... alapítják meg a hetvenes években az Aktionsgruppét." Richard Wagner Herta Müller korábbi férje volt, akitől a nyolcvanas évek végén elvált, második férje Harry Merkle forgatókönyvíró. A csoportnak, melyet Herta Müller és barátai 1972-ben alapítottak, nem "Aktionsgruppe" (ami önmagában csak akciócsoportot jelent), hanem "Aktionsgruppe Banat" volt a neve.
"Önéletrajzi elbeszélései a romániai falu otthontalanságáról szólnak, semmi túlzás, pátosz vagy irónia nincs benne" - az otthonosság szónak nem ellentettje az otthontalanság, s ha a mondat alanya az "elbeszélései", akkor nincs bennük túlzás, pátosz vagy irónia.
S végül Oscar Pastior neve helyesen Oskar Pastior.
Üdvözlettel:
Sziklai Júlia
