Hétfőn az Országgyűlés MSZP-SZDSZ-es többsége elfogadta a 2010-es költségvetést. Ami olyan, amilyennek lennie lehet: az elsődleges szempont a 3,8 százalékos hiány tartása, a kiadások lehetőség szerinti visszaszorítása. Az országot évtizedek óta feszítő gondok közül semmit nem old meg; nem indít "reformot", ha ezen az egészségügy vagy a szociális ellátó rendszerek, az önkormányzatok finanszírozásának ésszerűsítését, a pénznyelő állami cégek kitakarítását értjük, ellenben megteremti a lehetőséget arra, hogy a következő kormány szilárd alapról láthasson neki minden-nek. Ez a költségvetés innen nézve elsősorban vele, a jövő tavasszal felhatalmazást kapó kabinettel szemben tisztességes: a következetes válságkezeléssel, a betartott ígéretekkel a jelen kormány a következő számára is megőrzi az országot tavaly megmentő nemzetközi intézmények bizalmát, ami elengedhetetlen a továbblépéshez. És persze a költségvetés azon előföltevés alapján készült, hogy 2010 után sem folytatódik a válságig bevett népámítás és felelőtlen állami túlköltekezés.
Ezekről azonban a jelek szerint nem egyszerű lemondani: a szombati napilapokban megjelent fizetett politikai hirdetés ugyanis e szembenézés hárításaként is értelmezhető.
Miután az IMF és az Európai Unió határozottan elhajtotta a Fidesz ama fölvetését, hogy egy kis népboldogítás végett a hiányt szívesen föltornáznák 7 százalékig, a várományos pártnak azt kellett bebizonyítania ország-világ előtt, hogy a költségvetés "csontvázai" miatt a hiány úgyis minimum 5 százalék körül lesz. A hirdetés e politikai manőver része. Ne tévesszen meg senkit, hogy 29 "neves közgazdász" jegyzi az országgyűlési képviselőkhöz intézett nyílt levelet, amely "felszólítja" őket, "hogy ne szavazzák meg az országot rossz irányba vivő költségvetést". Az ún. érvek - Bajnaiék tervezete nem a növekedést szolgálja, alul- meg felültervez, trükközik - unalomig ismertek a Fidesz-politikusok megszólalásaiból.
Néhány aláíró szakmai kvalitásához kétség nem fér. Véleményük szakmai hitelességéhez viszont annál inkább. "Közgazdászként" természetesen belátják és szorgalmazzák a reformokat - nemegyszer olyan megszorításokat követelve, hogy még egy Bokros Lajos is levegő után kapkodna. Egyetlen esetről sem tudunk viszont, amikor a Fidesz reformellenes demagógiáját elítélték volna; amely demagógia legalább annyira akadálya volt akár az egészség-, akár az oktatásügy mélyreható átalakításának, mint a kormányzati hibák sora. Nyilvános megszólalásaikban saját renoméjukkal sem törődve védik a párt és Orbán aznapi politikáját, akár az általuk amúgy szorgalmazott, de az Orbán által elvetett ingatlanadóról van szó, akár a "csökkentem a bevételt, de minden társadalmi réteg felé növelem az állami kiadást"-szerű "gazdaságfilozófiáról". A mostani levél azon fordulata pedig, hogy a Bajnai-kormány a költségvetéssel nem alapoz meg "az évek óta szükséges" reformoknak, bicskanyitogató. Hiszen senki nem fogja megakadályozni a következő kormányt és neves szakértőit abban, hogy a kellő társadalmi támogatottság birtokában elvégezzék mindazt, amihez 1990 óta senkinek nem volt bátorsága vagy ereje.
